Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 46. szám

Budapest, 1883. szerda, ápril 25. 46. sz. Huszonötödik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. "Végrendeletek. — Jogesetek. — Keresked. s csőd eset. — Bpesti Ügyv. kamara. — Főpapok hagyatéka. — Curiai Értesítő A Tégrendeletek külkellékeinek kérdéséhez. Azon nagyfontosságú végrendeleti ügyben, mely e lapok hasábjain kimeritőleg megvitattatott, néhai Majláth György országbiró teljes ülést tartott. A teljes ülés kimondotta, hogy: »az ország valamely részében kifejlődött és perrendszerüleg bizonyított oly szokás, mely szerint 1861. évi július 23-tól az 1876. évi XVI. t. cz. életbe léptéig szolgabíró és esküdtársa előtt megyei kiküldetés nélkül is alkottattak végrendeletek, az ideigl. törvénykezési szabályok 5-ik §-ának rendelkezéséből folyólag elfogadandó s az ily módon alkotott végrendeletek érvényeseknek tekintendőké A hozott döntvényről már régen értesülve lévén, megvalljuk, nem mertünk hitelt adni a hirnek, mert nem tudtuk elképzelni, hogy mi indíthatta volna a kir. Curiát, a téves és a törvénnyel meg nem egyező határozat meghozatalára. A Budapesti Közlöny 88-ik száma végre megfejtette a talányt. A kulcs az orsz. bir. ért. 5-ik §-a volt. Azon szakaszt pedig nagyon tévesen értelmezte a kir. Curia, mert azon szakasz szerint a nemes végrendelkezhetett ugyan a nem nemesekre nézve fenállott szabályok szerint és viszont; vagyis a nemes is végrendelkezhetett három tanú előtt — ha a végrendelkező irni iudott, különben a negyedik tanú is megkivántatott; s hogy a nem-nemes is tehetett ünnepélyes és közvégrendeletet. Ez értelme az orsz. bir. ért. 5-ik §-nak> nem pedig az, hogy most már a szolgabíró és esküdttársa előtt kiküldetés nélkül alkotott végrendelet mint két tanú előtt alkotott, az 1715 : 27. és az 1729 : 34. törv. czikkek rendelkezései ellenére — mely törv. czikkek a kiküldetést mulhatlanul megkívánták—jogérvényes: miután hivatkozott szakasz azon rendelkezése, hogy: >a végrendelet és fiók végrendelet külső kellékei tekintetében a magyar törvényekben, statútumokban s törvénye; gyakorlaton alapuló különböző szabályok, polgári állásra való tekintet nélkül egyforma hatálylyal birnak s a nemesek végrendeletei azért, hogy a nem-nemesekre fenállott szabályok szerint alkotvák, és viszont külkellékek hiányából nem érvénytelenithetők«, — minden törvénytelen gyakorlatot és minden más értelmezést kizár. Feltéve azonban, hogy az orsz. bir. ért. 5-ik szakaszának azon rendelkezése, hogy : >a magyar törvényben, statútumokban s törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályoki a törvénytelen gyakorlatot is megengednék; tehát megengednének oly törvénytelen _ gyakorlatot és szokás kifejlődést is, minőt a kir. Curia imént hozott döntvényével szentesitett, tekintet nélkül arra, hogy a kiküldetéssel el nem látott szolgabírót és esküdttársát mint kiváltságosán hitelt érdemlő jelleggel felruházott bírósági tanukat, avagy mint magán tanukat kivánta-e tekintetni: még akkor is ki kellett volna mondania, hogy az ily végrendelkezés az országnak csak azon részében tekintethetik érvényesnek az 1861 —1876. évi időköz alatt, hol azon szokás már 1853. év előtt fenállott, miután az orsz. bir. ért. 5-ik szakasza a magyar törvényeket, statútumokat és a törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabályokat állította viszsza; következve azok ott, hol >a törvényes gyakorlaton alapuló különböző szabály ok« 1853. év előtt fenn nem állottak: 1861-ben nem állíttathattak vissza. Mi ugyan ezen értelmezését sem fogadhatnánk el az orsz. bir. ért. idézett szakaszának ; valamint hogy annak egy komolyan gondolkozó jogász sem tulajdonithat más értelmezést, mint azt, melyet fentebb kifejtettünk. Nem fogadhatnánk el, kivált azért, mert az orsz. bir. ért. többször idézett szakasza nem változtatta meg a fenálló törvényeket, hanem azokat teljes épségokben fentartva szabad választást engedett a nemesnek és nemnemesnek egyiránt a tekintetben hogy végrendeletét kiki a fenálló törvényeknek eme vagy ama módja szerint alkothassa. Annak általános kimondásával tehát, hogy az 1715 : 27. és 1729 : 34. törv. czikkek rendelkezései ellenére kiküldetéssel el nem látott szolgabíró és esküdttársa előtti végrendelkezés megáll, ha bebizonyittatik, hogy 1861. évi július 23-tól 1876. évig szokás volt, nagyon veszélyes lejtőre lépett a kir. Curia; felül helyezte magát a törvényen — a mihez pedig joga nincsen — s oly elvet szentesitett, a mi ennekelőtt századokon keresztül vita tárgyát soha nem képezte. Ebből kifolyólag azon kérdés is felmerül, hogy ha a kir. Curia jogérvényes végrendeletnek tekinti a kiküldetéssel el nem látott szolgabíró és esküdttársa előtti végrendelkezést, mint két tanú előtt alkotottat a nélkül, hogy kimondotta volna egyszersmind azt is, hogy mint köz, avagy mint magán végrendelkezést tekinti-e azt érvényesnek: vájjon mi alapon tekintheti azt érvényesnek általában ? miután az 1715 : 27., az 1729 : 34. és az 1830 : 9. törv. czikkek rendelkezései szerint két tanú előtt — ha a végrendeletet a végrendelkező csupán aláirta, csak kiváltságos végrendeletek voltak érvényesen alkothatók; olyanok t. i., melyeket a szülők alkottak gyermekeik és unokáik javára vagy melyek járványos betegség vagy háborús időkben keletkeztek, de melyek csak azon időszak tartama alatt tartották meg érvényöket, ugy hogy ha az örökhagyó a rendkívüli időszakot túlélte s később halt meg, az ily módon alkotott végrendelkezés nem tekintetett érvényesnek. Talán csak nem kivánt a kir. Curia a kiküldetéssel el nem látott szolgabíró és esküdttársának valami birói jelleggel felruházott különös hitelt érdemlő tanuskodási erőt tulajdonítani? Mert ha ilyesmit kivánt: ugy ki kellett volna azt mondania; — bár annak kimondása a kir. Curiának sem áll jogában, — mivel a törvény a tanukat illetőleg, a bírósági vagy nem bírósági személyek között, a törvényben előirt formák megtartása nélkül, különbséget nem tesz. Kimondatván ezek szerint a két tanú előtti érvényes végrendelkezés általánosságban a nélkül, hogy kimondatott volna az is, hogy a két tanú előtti végrendelkezés mikor tekiűtetik érvényesnek; akkor-e, ha a végrendeletet a végrendelkező maga irta s aláirta; vagy akkor is, ha a végrendelet szövegét más irta s ő a végrendeletet csak aláirta; vagy végre akkor is, ha a végrendelkező irni nem tudván, az okiratot csupán kézjegyével látta el a két tanú előtt? — azon kérdés merül fel: va.ljon a kir. Curia mit kiván a kiváltságos végrendeletek érvényes alkotásához ? — egy tanút, vagy egy tanút se, bár a végrendeletet a végrendelkező csak aláirta ? íme itt az eredmény, ha felforgatjuk a törvényt, egyik botlást követi a másik. De hát tévedni emberi dolog, a kir. Curia is emberekből van összeállítva, a kik szintén tévedhetnek, amint hogy itt tévedtek, s a mit róluk a törvényhozás is feltételezett, gondoskodván egyúttal az 1881. évi 2214. szám alatt kiadott igazságügyi miniszteri rendelet 3-ik pontja által a módról, melynek segélyével a tévedés helyrehozathatik. Szabad legyen tehát reméllenünk, hogy a kir. Curia alelnöke által ujabban egybehívandó teljes tanács a felvetett kérdést ujabbi megvitatás tárgyává fogja tenni s imént hozott téves határozatának megváltoztatása mellett ki fogja mondani, hogy: az 1715 : 27. és 1729 : 34. t. cz. rendelete ellenére szolgabiró és esküdttársa előtt közgyűlési kiküldetés , nélkül alkotott végrendelet közvégrendeletnek nem tekintetik, s mint két tanú előtti végrendelet ugyanezen törvényczikkek rendelkezései értelmében csakis mint kiváltságos végrendelet tekintethetik érvényesnek.