Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 45. szám

tes baromfi tolvajra ismertek, ki egy pár óra múlva sebei következtében meghalt. Kir. Tábla vádlott s ügyész felebbezésére 1882. ápril 28. helyben hagyta; mert a vádcselekmény fegyházzal lenne ugyan büntetendő (306. §.) de a nyomatékos enyhítő körülmények ugy az is tekintetbe veendő, hogy hasonló cselekményekre a törvény szabta büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: Kir. Curia köv. itélt: > Vizsgálat adatai szerint vádlott akkor, midőn 1881. nov. 27. este 10 óra után gazdája udvarán bujkáló ismeretlenre rákiáltott s ez nem válaszolt, azon feltevésben lehetett, hogy veszedelmes egyénnel, tolvajjal áll szemben; s azért midőn védelem s esetleg kézrekerités czéljából vasvilláért ment s visszatérve az elébe jövő s ismételt kiáltására meg nem állott egyén ellen szúrt, még akkor a jogos téren állott; mert mint szolga gazdájának vagyonát megőrizni tartozván, midőn az ismeretlen hozzája közeledett, saját személyét is megtámadottnak tarthatta. » Vádlottnak beszámítás alá eső bűncselekménye csakis onnan kezdődik és abban áll, hogy midőn, amint később kitűnt, a tyúklopáson ért öreg Matits az ez által megragadott vasvillának erőszakos elrántása következtében répa gödörbe esett — vádlott a már ártani nem tudó tolvajt kétszer fejbe s nyakszirtén ütötte meg. Ezen cselekmény már a jogtalan támadás, illetve a iosros védelem megszűnte után követtetvén el, beszámítás alá esik. »Tekintve mindazáltal, hogy vádlott a tényállás szerint a kifejlett huzalkodás, valamint a kevéssel előbb élvezett szeszes ital folytán erős felindulásban volt; »mindkét alsó bir. Ítélet részletes megváltoztatásával a 92. §-ra történt hivatkozás mellőzésév el, vádlott a 301. §. I. bekezdése s 91. §• alkalmazása mellett 1 évi börtöre Ítéltetik. (1883. márcz. 28. — 11518. sz. a.) Méhmagzat elhojtásért csak azon no levén büntetendő, ki méhmagzatát szándékosan elhajtja: ennek helye nem lehet, ha be nem bizonyittátik, hogy az illető n'ó oly cselekedetet követett volna el, melyről tudta, vagy valószínűleg előre láthatta, hogy annak eredménye, méhmagzatának elvesztése leend. Öz. Pál Jánosné 40 éves vagyontalan parasztnő méhmagzat elhajtása miatt szatmárnémeti tszéknél bünperbe fogatván — Törvényszék 1881. aug. 5. a vád alól felmentette; »tekintve, hogy vádlott a magzat elhajtást és szülését tagadja ; a méhmagzat pedig feltalálható nem volt: és a saját beismerése szerint az ápril vége felé történt közösülésnek ugyanazon év július havában valószínűleg elhajtott gyümölcsére nézve a tárgyi tényálladék nem állapitható meg akkép, hogy az életképességre fejlődhető embryo vagy más üszögszerü kóros jelenség lehetett-e — az országos közegészségi tanács véleménye szerint. Kir. Tábla 1882. febr. 28. — a kir. ügyész felebbezésére felülvizsgálván, helybenhagyta indokaiból. Kir. Curia szintén helybenhagyta. Indokok: Az orvosi látlelet és vélemé nyek, valamint az országos közegészség ügyi tanácsnak felülvizsgálati véleményé lette, egyebek közt nevezetesen > zsidó bírónak « nevezte, miért aztán a községi biró által a tárgyalási teremből kiutasittatott. E miatt a községi biró ellen amáté-szalkai bőí jogi bizonyossággal megállapítható járás szolgabirójánál panaszt emelvén, paugyan, hogy vádlottnő méhmagzatát időelőtt elszülte; arra nézve azonban, hogy ezen időelőtti elszülés vádlott erre irányzott szándékos cselekményének következménye lett volna, sem a fentemiitett vélemények nem nyújtanak támpontot, sem pedig más bizonyíték nem hozatott fel. ^Minthogy pedig abtk. 285. §. szerint magzatelhajtás miatt csak azon nő büntetendő, ki méhmagzatát szándékosan elhajtja; jelen esetben pedig vádlottnő ellenében fentebbiek szerint semmiképen nem bizonyitatott be, hogy ő oly cselekedetet követett volna el, melyről tudta, vagy melyről valószínűleg előre láthatta, hogy eredménye méhmagzatának elvesztése lesz; T> ennélfogva a tábla felmentő ítéletét hhagyta. (1883. jan. 18. — 7056. sz. a.) Idegen tulajdont képező állatnak súlyosabb bántalmazása, ha a bántalmazás által kár is okoztatott, nem állatkínzás által elkövetett kihágást, hanem a B. T.K.418. §-ábanmeghatározott vétséget képezi. Ch. Ferencz ilosvai lakos Lichty János ugyanotti lakos lovának egy lábát ütlegelés által eltörte, minek folytán nevezett ellenében Lichty János panasza alapján a felvidéki járás szolgabirája s másodfokon Beregmegye alispánja a B. T. K. 86. §. alapján állatkínzás czimén hozott büntető ítéletet. A belügyi m. kir minisztérium ezen ügyben a következő határozatot hozta: A kir. belügyminiszter: Bereg megye közönségének. A megye alispánjának f. évi július hó 17-én 84 kih. sz. a. kelt II. fokú Ítélete, mely szerint a felvidéki járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítéletnek megváltoztatásával Ch. Ferencz ilosvai lakos azon kihágásnak vádja alól, mintha L. J. ottani lakosnak lovát botrányos módon kínozta volna, felmentetett, utóbb nevezettnek közbe tett felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a fentebb érintett elsőfokú szolgabírói ítélettel együtt illetékességi szempontból ezennel feloldatik s utassittatik a (czim), hogy a vonatkozó ügyiratoknak az illetékes kir. birósághoz leendő áttétele iránt intézkedjék ; mert a panasz tárgyát képező cselekmény a B. T. K. 418. §-ában meghatározva lévő vétségnek ismérveit foglalja magában, minélfogva a szóban lévő ügynek megvizsgálására s törvényszerű elbírálására nézve az illető kir. birósáo- leend illetékes. (1421. sz. a.) Községi elŐljárósági tagoknak községi bíráskodás alkalmával való szóbeli megsértése, nem az 1879. évi XL. tcz. 46. §-a, hanem az 1877. évi XXII. tcz. 17. és 37.§-ai alapján torlandó meg. Répásy Károlyné m.-szalkai lakos Máté Szálka község bíráját községi biráskodás alkalmával sértő kifejezésekkel ílnaszával ugy a szolgabíró, mint Szatmármegye által elutasittatottt, egyszersmind azonban ellene azon ténye miatt, hogy a községi birót hivatalos eljárása közben sértő kifejezésekkel illette, a K. B. T. K. 46. §-a alkalmaztatott. A belügyi m. kir. minisztérium ezen ügyben harmadfokulag következőleg határozott. Szatmármegye közönségének. A megye alispánjának f. évi augusztus hó 30-án 6727. kih. sz. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a máté szálkai járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítéletnek helybenhagyásával özv. R. Károlyné máté-szalkaí lakos az ott községi elöljáróság ellen emelt panaszával elutasittatott, egyszersmind azonban hatósági közeg ellen hivatalos eljárás közben használt sértő kifejezések miatt 20 frt. pénzbüntetésre, nem fizethetés esetében két napi elzárásra Ítéltetett, az elitélt félnek közbevetett felebbezése folytán az ügy felülvizsgáltatván, R. Károlyné alaptalan panaszának visszautasítására vonatkozó részében idevágó helyes indokainál fogva helybenhagyatik, egyebekben azonban hatályon kivül helyeztetik, s elmarasztalt fél a reá rótt büntetés alól felmentetik; mert R. Károlynénak azon cselekménye, hogy Máté Szálka községnek bíráját, községi bíráskodás alkalmával sértő kifejezésekkel illette,az 1877. évi XXII. tcz. 17. és 37. §-a alapján az illető községi biró által volt megtorlandó, minek eszközlése a községi biró részéről annak idejében elmulasztatván, a kérdéses cselekmény ezúttal büntethető már nem volt. (1925. szám alatt). Erdövédeknek nem az Örizetükre bizott területen elkövetett pénzügyi, vagy vadászati kihágásra vonatkozólag tett vallomása teljes bizonyítékul el nem fogadható. A kir. belügyminiszter köv. határozatott hozott: A megye alispánjának f. évi augusztus hó 7-én 136/k. sz. a. kelt II. fokú ítélete, mely szerint a holicsi járás szolgabirája által hozott I. fokú Ítéletnek megváltoztatásával Sch. J. holicsi lakos a vadászati jegy nélkül való vadászás által elkövetett pénzügyi kihágás vádja alól felmentetett, P. J. holicsi uradalmi főerdésznek közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, helybenhagyatik, mert a tanukép kihallgatott erdőőrnek vallomása, tekintve, hogy az nem az őrizetére bizott vadászterületen előfordult kihágásra vonatkozik, teljes bizonyítékul el nem fogadható. (1934. szám alatt). Felelős szerkesztő 8ZOKOLAY ISTVÁN. IV. kerület, Hajó-utcza 5.