Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 37. szám

641 frt 76 krból áll, — mely összeg II. r. alperesnél létezik ; ennek hason fele = 320 frt 88 kr. tevén felperesnek anyja utáni örökséget. Kir. Tábla 1882. márcz. 28.—32178. sz. a. megváltoztatta a tszék Ítéletét s fel­perest keresetével egészben elutasitotta 8 55 frt 50 kr. perköltségben marasztalta, következő indokokból: Felperes a vele s I. r. alperessel közös édes anyja hagyatékául a leltárban felvett javakat jelöli meg s azok fele részét kéri megítéltetni. Azonban alpereseknek a telekk. kivo­nattal is támogatott tagadása ellenében nem bizonyította azon állítását, hogy a leltárban felvett javak csakugyan örökha­gyó hagyatékát képezték ; és a bizonyítás terhe alól öt fel nem menthette az, hogy I. r. alperes a leltár felvételénél jelen volt s ben azon tény is, miszerint kérdéses ingat­lanokat II. rendű alperes a helyszínelés­kor, tehát a még vele közös háztartásban tjlt örökhagyó életében, s ennek felszólalá­sa nélkül a maga tulajdonakép vétette fel a vuchetineczi 230. sz. telekjkönyvben. »E szerint nem az ingatlan birtok, hanem csak az ezt helyettesítő vételár hát­ralék képezte Nóvák Mária hagyatékát a II. r. alperesnek nem sikerült a per folya­mán bebizonyitani, hogy ő a kötelezett vé­telárt örökhagyónak teljesen megfizette; ellenben tanukal bizonyítva van, hogy 2 r. alperes s az örökhagyó azon alkalommal, mi­dőn utóbbi végrendelkezett, egymással szá­moskodtak a vételárhátralék iránt s össze­számolásuk eredményét a jegyző írásba foglalta. — Ez az irat pedig nem lehet egyébb mint nevezett tanuk által is aláirt végrendelet, melyből kitetszik, liogy II. al azt aláirta; amennyiben azon állítása a vég- jfere» vételárhátralék fejében 641 Irt 76 rendelettel is ellentétben van, minthogy krral maradt adósa az örökhagyónak >Ezen hagyatékot képező összegre ithogy utóbbi szerint csakis a kérdéses ingatlanok ! után állítólag 2 r. alperes kezeinél levő llézve a ^vénve,8 öröklésnek van helye, 641 frt 76 kr érték és semmi egyébb nem'mert a végrendeletet per során mindkét emlittetik örökhagyó hagyatékaként Ezenkívül elutasítandó volt azért is, fél félretétetni kérte. És mivel az örökha­gyó két gyermeket hagyott hátra: felpe­rest s I. r. alperest: azért II. r. alperes, ki a mert maga beismerte, de a telekk. kivonat- , ,• , , . . • . xn„i„ , . . 6 , ' . , hagyatéki értékért ugy is mint az általa tal is igazolva van, hogy azon ingatlan 2 m °'veU . t]anok t°/ajdono8a 8 birtokosa r. alperes nevére van telekköuyvezve; ad-, *ül felelÖ8 _ fe, J re8zére 320 frt dig tehát míg ezen telekk. állás kiigazítás 0o i v. i i M n i „ T > ?, 6 ., , 6 , . 88 krban marasztalandó — ellenben 1. r. utján meg nem változik : felperes azt örök-|a, irá ában fel eluta8Ítandó ség czimén vissza nem követelheti II. r.al-1^ _ A ka"matok helyesen ítéltettek meg perestol. az örökbagy0 halála napjától, vagyis az >A mennyiben pedig H. r. alperes a örökség megnyiltától. kérdéses ingatlannak az előző vevő Bosko- j Az ingóságokból felperesnek örök­vits Mihálytól való átvállalásából folyólag rész nem ítéltetett, mert hogy a leltározott az örökhagyót netalán teljesen még ki nem il1g0ságok az örökhagyó hagyatékát képez­elégitette, ez esetben felperes mint örökös, ték> _ azt aiperesek tagadása ellenében a legfeljebb a hátralékban maradt összeg fe- le]tar egymagában nem bizonyítja. — Kü­lét adóssági per utján követelhetné II. r., iönDen is azoknak ama része, mely a II. r. alperestől. i a]peres tulajdonát képező gazdaság tarto­>Minthogy továbbá felperes az örök-1 zékául és növedékeül nem tekinthető — hagyó végrendelete alapján mit sem köve- o]y csekely értéket képvisel, hogy ezt az telhet, sőt azt per során figyelmen kívül alperegek által vige]t temeté8i 8 leltározási hagyatni kérte; ugyanazért kérelmétől el-; költségek kimerítették.* térőleg részére a végrendelet alapján mii (1883. márcz. 14. — 5773. sz. a.) sem volt odaítélhető.* Kir. Curia a tábla ítéletét megvál­toztatván, a tszékét hagyta helyben oly mó­dosítással, hogy az örökhagyó Nóvák 'Ma­riának 1874. márcz. 16. kelt végrendelete félretétetvén, II. r. alperes Saffarits M. nem végrendeleti, hanem törvényes örökségül tartozik felperesnek 320 frt 88 krt fizetni, s oly kiegészítéssel, hogy felperes II. r. al­peres irányában többire nézve — 1. r. al­peres irányában pedig egészben elutasitta­tik keresetével. Indokok: Elismeri azt mind a két fél siralmasaié állapotai közepette sem estünk kétségbe, hanem tudtunk hinni egy jobb jövőben. Áldjuk emlékezetét! Legtfen emléke örök, hogy igazságuzol­gáltatásunk vezérférfiai az ö nyomdokit kö­vessék ! Indítványozom : 1. hogy a t. közgyűlés jegyzőkönyvében Maiíálh György haldia felett karu ik mély bánata kifejeztessék, és 2. hogy kamaránk nevében a nagy halott özvegyéhez részvétirat intéztessék. Ezen indítványokat a közgyűlés egy­hangulag elfogadván, anapirend tárgyainak tárgyalását egy ujabban egybehívandó köz­gyűlésre halasztotta. A budapesti Ügyvédi Kama­rának márczius 3 l-re kitűzött közgyűlése ápril 1-én d. e. 10 órakor tartatott meg. A közgyűlés megnyittatván, Ilodossy Imre elnök következőleg szólt: Tisztelt közgyűlés! A megdöbbentő rettenetes eset benyo­mása alatt mindnyáj>mklelke qyászbaborult. Mailáth György meghalt, a magyar igazságszolgáltatás hatalmas oszlopa kidőlt. Nagy és nemes volt ö mint ember, mily s bizonyítva van az 1. sz. szerződéssel is,1 jogérzet és rendithetlen igazságszeretet jelle­hogy kereseti ingatlanjait az örökhagyó i mezte öt mint bírót. még 1850-ben eladtaBoskovits Mihálynak.; Ezt mi, az igazságszolgáltatás elleniír­— Nem győzte be azonban felperes azon; zésére hivatott ügyvédi kar, első sorban va­állitását, hogy nevezett vevőtől, ki a vétel- • gyünk hivatva kiemelni, midőn róla itt ün­árnak csak egy részét fizette le, az örök- \ nepélyesen megemlékezünk. hagyó vásárolta légyen vissza a birtokot, j Nemcsák fényt árasztott egyénisége a Ellenben Nóvák J., Perko J., Saffarits J. s' különben is oly magas állásra, melyet elfog­Poszodi J. tanuk bizonyították, hogy II. r.! lalt, hanem ö teljesen be is töltötte azt, és alperes vette meg maga részére ama birto- j kristálytiszta jelleme, teljes kezességet nyújtott kot Boskovitstól oly kötelezéssel, hogy a j az ezen magas álláshoz kötött várakozások hátralékos vételárt ő fogja örökhagyónak 1 tekintetében. megfizetni. — És nevezett tanuk vallomá- j Míg őt láttuk az ország legfőbb birói sát hathatósan támogatja felperes ellené- j székében, addig igazságügyi viszonyaink leg­Mailáth György végtisztességén a budapesti kir. közjegyzők testülete megjelent teljes számban. Ugyanezen testület a kamara elnöke, Ökrös Bálint kir. tanácsos á'tal szerkesztett követlcezŐ részvétiratot intézte Mailáth özvegyéhez: > Nagyméltóságú bárónő! Kegyelmes asszonyunk! A budapesti kir. közjegyzők sietnek szomorodott szívvel kifejezést adni mélyen érzett fájdalmuknak a megrenditÖ csapás fölött, mely hazánk legfőbb birájának gyászos elhunytában súlyosan nehezült reánk. Nem keresünk, mert nem találhatnánk sza­vakat exczellentiád vigasztalására. Könyeink vannak csupán, — a részvét néma tanúi, — melyeket az elköltözöttnek szentelünk, s kÓ imánk az égi kegyelem kútfejéhez, hogy tegye elvisclhetökké a gyászba borult szivek nehéz fájdalmait. Budapest, 1881. márczius 31. Ökrös Bálint, dr. Grubiczy László.dr.Mann­heimer Ignácz, Gassner Béla, Tokaji Nagy Lajos, Rupp Zsigmond, Zimányi Alajos, Görgei István, Jeszenszky Danó, dr. Wein­mann Eülop. Sttinbach István. Kereskedelmi jogeset. A fa-átvétel azon feltételek alatt történvén, melyek mellett az az átadónak egy harmadik által átengedtetett; ezen feltételek között pe­dig nem foglaltatván az, hogy az átadási költ­ségek megtérítése kiköttetett volna: következik, mikép azok viselésében a későbbi átvevő sem marasztaltathatik. Gregersen G. Mezey Mór által képvi­selve — Chorin Ferencz által védett Enqel Adolf s fiai czég e. 1688 frt 53 kr. iránt még 1881. évben a bpesti keresk. tszéknél pert inditván s azt lefolytatván — Törvényszék alperest 864 frt tőke utáni 6°/0 késedelmi kamataiban marasz­talta el, a perköltségeket kölcsönösen meg­szüntetvén, »mert felperes keresetét az alperes ál­tal kifizetett 864 frt részlet erejéig le­szállította. »A felszámított kamatokban azonban alperest marasztalni kellett; mert azon puszta kifogását, hogy felperesnek a szer­ződésbe ütköző kötelességellenes mulasz­tása miatt, mely felperest a még át nem adott fa kiszolgáltatása körül terhelné, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom