Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 35. szám

— 139 kai jbiróság mint telekk. hatóság közt illetőségi összeütközés merült fel. Kir. Curia annak elintézésére a jbiróságot nyilvánította illetékesnek: >mert azon kereset egy oly téves eljárás kiigazitására van irányozva, melyet felperes szerint a telekk. hatóság követett el, birtokszabályozás folytán általa eszközölt telekkönyvi átalakításkor — a tagositási mnnkálat s kíhasítás ellenére. -Az ily téves bevezetés kiigazítása az 1869. apr. 8. kibocsátott igazs. min. rendelet 27. §-hoz képest a telekkönyvi hatóságnál kérelmezendő; és a kereset egyikét sem foglalja magában azon jogi kérdéseknek, a melyek megoldását az 1881:59. t. cz. 6. §-a a birtok birósághoz utalja. (1883. márcz. 16. — 1306. sz. a.) A végrehajtás utján befolyt pénzeket nem a végrehajtást- elrendelő bíróság, hanem az azt foganatosító, a pénzösszeget beszedő bíró tartozik kézbesíteni. A » Szlávía*. biztositó bank — Szabó István e. végrehajtást eszközöltetvén, a marasztalási összeg lefizettetett. Arra nézve, hogy ezen összeget melyik birósága végrehajtást foganatosító vagy az azt elrendelő — tartozik-e felperesnek kézbesitetni — a pécsi s ráczkevei jbiróság közt illetőségi összeötközés keletkezett. Kir. Curia beszedett pénzösszeg kézbesítésére a pécsi jbiróságot nyilvánitotta illetékesnek: >méri a dolog természetéhez képest s az 1881: 60. t. cz. 113. §. útmutatása szerint is a végrehajtás utján befolyt pénzösszeget nem a végrehajtást elrendelő bíróság, hanem az azt foganatosító biró,,aki a pénzt közvetlenül vagy kiküldötte által beszedte, tartozik a végrehajtató kezéhez juttatni. \ Egyébiránt a ráczkevei jbiróság sem követett volna el törvénytelenséget, ha az egyszer hozzá küldött pénzösszeget ő juttatja vala a végrehajtató kezeihez. (1883. marcz. 16. — 1342. sz. a.) 6. §. szerint a tszék mint birtokbiróság hatásköréhez tartoznak. »Minélfogva stb.< (1883. febr. 28. — 951. sz. a.) Büntetőjogi esetek. A 21-es játszása mint tilos szerencsejáték büntetendő cselekményt képez, habár szerencsejáték vállalat tartása, annak üzletszerű kezelése nem forog is fenn. Hönigsberg Márton foglalkozás nélküli 19 éves csavargó, — Kohn Márkus 17 éves rongyszedő és Nagy Imre 24 éves földműves tilos kártyajáték vádjára a szatmárnémeti tszéknél bünperbe fogattak. Törvényszék 1881. mart. 29 vádlottakat a szerencsejáték kihágásában (kih. törv. 91. 88.) vétkeseknek kimondotta s 1. r. vádlottat 50 — másodikat 30 s 3 rendűt 10 frt pénzbüntetésre Ítélte; a nálok talált 10 frt 32 krt elkoboztatni s a kártyákat elárvereztetni rendelvén; »mert részint önbeismerés részintanuvallomással igazoltatott, hogy vádlott tak Hönigsberg felhívására Szilágyi kocsmájában u. n. 2l-est játszottak, mi tilos szerencsejátékot képez, aminél a paraszttól több mint 9 frtot elnyertek. Kir. Tábla vádlottak felebbezésére 1881. nov. 21. Ítéletével vádlottakat felmentette ; tmert igazoltatott ugyan, hogy vádlottak a tett elkövetésekor hatályban volt 1791; 31. t. cz. alá eső tiltott szerencsejátékot űztek; azonban az uj. kih. bűnt. törvény 87. 88. §§. szerint csak azok büntetendők, kik szerencsejáték vállalatot tartanak s azt üzletszerűleg kezelik, ugy azok, kik az ily vállalatot elősegítik. Jelen esetben azonban a vizsgálat adatai szerint vádlottak csak véletlenül találkoztak Szilágyi kocsmájában s a Szatmáron csak átmenőleg tartózkodó Nagy Imre káros és vádlott kezdeményezésére játszottak. Kir. Curia a tábla ítéletét megváltoztatta s a tszékét hagyha helyben azon változtatással, »hogy az 1. r. vádlottra 50 frtban kiszabott büntetést lOfrtra — ugyanannyira A telekkönyv kiigazítási keresettel a jogeW{$qy^'-wádlott pénzbüntetését is leszállította feljegyzett tulajdonjogának tihi!'* l'o. 11 hh. ^r/^gyebekben hhagyta ván: ily jogi kérdések mj££?!L.i.áZ! tokbiróság hatáskörébe van utasítva. Pidrák Katalin s társainak — Pidrák Magdolna s társai ellen folyamatba tett telekkönyvkiigazitási ügyében a bogsáni jbiróság s lugosi tszék között illetőségi összeütközés merült fel. Kir. Curia ezen kiigazítási kereset eldöntésére a lugosi tszéket mint birtokbiróságot nyilvánitotta illetékesnek; ../ íC/ íazon keresettel felperesek ingatlanra vonatkozó dologi — tulajdoni — joguknak érvényesítését. — illetőleg alperesek elődei feljegyzett tulajdonjogának törlését czélozzák. »Már pedig az ily jogi kérdések megoldását feltételező keresetek most már nem esnek a telekk. rendt. I. Részében szabályozott eljárás alá, hanem az 1881. 60. tcz. (1883. márcz. 1. — 1058. sz. a.) A jogos védelem meg nem állapítható, hacsak az a személy vagy vagyon ellen intézett, vagy azt fenyegető, nemcsak jogtalan, de egyszersmind közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges nem volt. Dzurik Mihály 30 éves családos pusztai paraszt kocsmáros a debreczeni tszéknél halált okozott súlyos testi sértés miatt bünperbe fogatott. Vádlott 1881. dec. 4. Debreczenben a Csicsogó kocsmába szállt kocsijával és lovaival etetés végett, — ő maga bement a kocsmába s lovait lekantározva kint hagyta az etetőn — azokat a hideg ellen oltalmazandó bundájával betakarván. Ezen bundát valaki ellopta, anélkül, hogy ő észrevette volna. Ezután a kocsma ablakán át vigyázott jószágára, a szekerén több ingó vagyona is levén. Egyszerre látta, hogy valaki lovai körül forgolódik, azokat felkantározni akarja — természetszerűleg ujabb tolvajlás aggodalma fogta el, kiszaladt a kocsmából, egy darab fát felkapott, s azon ismeretlen embert leütötte — ki sebeiben meg is halt. Törvényszék 1882. márcz. 22. vádlottat jogos védelem alapján felmentette. Kir. Tábla 1882. május 5. helybenhagyta. Kir. Curia mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával vádlottat a Vig P. sérelmére erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben (306. §. 307. §. első bek.) nyilvánitotta bűnösnek s 2 évi börtönre ítélte; — az özvegyet kártérítési követelésével polgári pérutra utasitván. Indokok: A hulla bonczjkönyv s arra állapított orvosi vélemény szerint be van bizonyitva, hogy Vig P. törött oldalbordáinak a tüdőbe s májba behatolása által okozott elverzés következtében halt meg. — A bordák betörése orvosi vélemény szerint erős nyomás vagy tapodás által okoztatott. »Vádlott Vig Péternek általa történt bántalmazását akkép ismeri be, hogy ő a kocsma ablakán át látván, hogy egy ismeretlen ember lovai körül babrál s azokat a kocsmától el is hajtotta s azt hivén, hogy az ismeretlen a lovakat és szekeret, melylyen többi közt egy kövér sertés is volt, el akarja lopni — kiugrott, a kezébe kapott darab fával az ismeretlenhez közeledett, ki akkor már a kocsmától vagy 60 lépésnyi távolságban megállott, s a lovakat felkantározni akarta. Miután látta vádlott hogy az ismeretlen nagy kampós botját jobb kezében ugy tartotta, hogy azzal őt könynyen megüthesse, — nehogy megelőztessék, — ő ütötte azt főbe, mire az az azonnal leesett s akkor ütött még reá egynéhányat. »Ezen elbeszélését az ismeretlen leütéséig Nagy Lajos s Lajosné tanuk is támogatják. Hogy a leütés után mi történt, arra nézve vádlottnak azon beismerésén kívül, hogy a leesettre is ütött egynéhányat egyébb bizonyíték nincs. »Minthogy azonban nemcsak hogy vádlott nem bizonyitja, de a vizsgálat sem szolgáltat adatot arra, hogy a Vignek bizonyult ismeretlent azon alkalommal vádlotton kivül más is bántalmazta volna. — sőt ha figyelembe vétetik, hogy a déltájban s igy fényes nappal történt esetre csakhamar utczai bámulók gyülekezvén s rendőri közegek is jelenvén meg, akik azután sértettet vádlott szekerén vádlottal együtt a rendőrség hivatalhelyiségébe szállitották — a más általi bántalmazásnak anélkül, hogy azt valaki észre ne vette volna — a lehetősége sem bir valószínűséggel : »jóllehet tagadja vádlott, hogy Vig Pétert taposta volna, bebizonyitottnak veendő, hogy a halált okozott belső elvérzés a vádlott általi bántalmazásból származott. — A vádlott cselekménye s a sértett halála között az okozati összefüggés ekként be levén bizonyitva, — amire nézve egyéb-