Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 33. szám

— 132 — mének 13 frt s Uzsák Máténak 4 írt fizetésére kötelezte. »Ellenben Pálinkást és Igrinyit a Szekeresné kárára elkövetett lopás s ezenfelül Pálinkást a Sütti ellenébeni orsrazdaság alól felmentette. Kir. Tábla 1882. okt. 31. azon változtatással hagyta helyben, hogy l Izsák Imrét cselekményei súlyosabb beszámitásu természete folytá 15 havi börtönre ítélte, az 1. bir. itélet keltétől s 5 havi vizsgálati fogságot beszámíttatni rendelte. Fegyház helyett börtön ítéltetett, tekintettel a túlnyomó enyhitő körülményekre s főleg fiatal korára, miért a fegyház legkisebb tartania is túlszigorunak találtatott. Kir. Curia Uzsák Imre cselekményének minősitését illetőleg mindkét alsóim-, ítéletet megváltoztatta s azt Süttiné s Lengyelné kárára elkövetett lopásokban nem mint tettestársat, hanem a G!>. §, 2.p. alapján mint bűnsegédet ítélte bűnösnek, s a tábla által kiszabott 15 havi börtönt nem mint 3 rendbeli lopásban tettestársat, hanem egy lopásban mint tettest, — az előbb emiitett két lopásban pedig mint bűnrészest terhelő halmazatra való tekintettel kiszabottnak nyilvánította. Büntetése azonban ezen itélet hozatala napjától veendi kezdetét; a hibáján kívül 10 hóra kiterjedt hosszas vizsgálati fogságából 71 L> hónap, mint vizsgálati fogságának a börtönbüntetéshez arányosított része által, kitöltöttnek vétetvén. Indokok: Minthogy Uzsák Imre a Süttiné s Lengyelné ellen bűntársai által elkövetett lopásban csak annyiban vett részt, hogy a midőn bűntársai által a lopás már bevégezve volt, az ezek által ellopott tárgyakat elvinni s elrejteni ő is segédkezett, — valamint azoknak elfogyasztásához is hozzájárult: de cselekménye a lopás tettének elkövetésére, a segédkezésen túl, ki nem terjedt ; ez pedig nem állapítja meg a tettes társaságot. (1883. febr. 28. — 1693. sz. a.) Vádlott a bizonyitatlan tolvajlási vád alól felmentendő, midőn még a távolabbi gyanuokok is részint megr'ótlenittettek, részint bebizonyítva nem lettek. Wilfinger Fürst Zsuzsanna 42 éves férjezett napszámosnő lopás miatt a szombathelyi tszéknél perbe fogatott Fürst Erzsébet káros panaszára. Törvényszék 1881. jan. 23. vádlottat az alanyi tényálladék meg nem állapithatása miatt felmentette. „Mert a szakértők sem állítják határozottan, hogy a takarékpénztári betéti könyvecskében a 8. Elisabeth Fürst aláírás vádlott írása volna, hanem csak hasonlónak állítják a vádlott próba írásához, s habár a tanú azt mondja, hogy vádlottat látta a takarékpénztárban azon napon, midőn a takarékpénztár által Elís. Fürst nevére a betét — 238 frt — kifizettetett, — ez azonban nem elégséges bizonyíték a vádcselekménynek vádlottnőre való kiderítésére s annak elmarasztalására. Kir. Tábla 1881. nov. 28. megváltoztatta s a lopás bűntettében vádlottat bűnösnek kimondotta (333. 334. 336. §. 4. p) és 9 havi börtönre 8 kártérítésre ítélte. mert károsult Fürst Erzsébet előadása szerint ő 269 frtot örökülvén, azt a i takarékpénztárba tette, könyvecskéjét pedig ládája aljára ruhák közé rejtette, de midőn azt 1878. decz. 30. elővenni akarta, már nem találta, minek ellopásával vádlottnőt gyanúsítja, ki az 6 lakásától egy konyha által választott szobában lakott, s ki azon időben nagyobb költekezéseket tett s egy 10 frtos bankjegyet is váltott fel — s a ki tudta, hol szokta ládája kulcsát elrejteni. Vádlottnö mindezt tagadja, de kiderittetctt, hogy 1878. nov. 24-én a pénzt nem vádlott vette fel, ki akkori távollétét igazolta : tehát azt idegen asszony vette ki. kinek írása a tulajdonos betűitől különbözik és a kiben Karner .). vádlottat ismerte fel; továbbá vádlott beismeri, hogy azon időben csakugyan volt. I'inkafőn, hol a takarékpénztár létezik, de tagadja, hogy ott megfordult volna; az őt felismerő Karner vallomására megjegyezvén, hogy községében több hozzá hasonló nő létezik — mi azonban valótlannak bizonyult be. Es Jani E. megerősíti, hogy boltjában váltott egv 10 frtosat azon év őszén. És a szakértők is az irások összehasonlítása alapján reá terhelőleg nyilalkoztak. Kir. Curia a tábla Ítéletét megváltoztatván, az első bíróságit hagyta helyben. Indokok: Az ügyiratok adatai szerint következő terhelő jelenségek hozattak fel. >hogy káros távollétében 18 78. nov. 24. a károstól ellopott takar, betétikönyvvel személyesen ő jelent meg a pinkafői takarékpénztárban »hogy arra ő vette fel a mutatkozott betéti maradványt >hogy ugyanazon könyvben ő irta alá a pénzfelvétel megerősítéséül károsnak mint a takarékpénztári könyv tulajdonosának nevét i> Jóllehet vádlottnak e részbeni tagadásávál szemben egyetlen tanú Karner J. állítja, hogy vádlottnak, akit vallomása szerint csak 1878. nov. 24. óta ismer— tehát csak azon percztől fogva, amidőn azt a takarékpénztárban megpillantotta, — következőleg nevét még akkor sem tudhatta — személyében Willinger Anniira ismert és látta, hogy a megnevezett 256 trtot az ő — tanú — jelenlétében megszámlálva felvett s a felvételt megerősitette : »mégis eltekintve is attól, hogy teljesen határozott vallomását aggályossá teszi már azon ténykörülmény, hogy a kérdésben forgó könyvre 25íi frt kiszámlálva felvehető sem volt, mert amint a magából a tpénztári könyvből kitűnik, a felvehető maradvány összeg csakis 238 frt 17 krt képezett — a vádlottali szembesitésnél maga tanú megerőtleníti előbbi vallomását annak kinyilatkoztatásával, hogy azon esetben, ha vádlotthoz hasonló több nő is létezik Willersdorfon, akkor egész biztossággal nem állithatja, hogy vádlott lett volna a pénznek felvevője. Ily tanúvallomás tehát mely egyfelől azt bizonyítja, hogy tanú a vádlottat az előtt soha nem ismerte és először életében csak akkor látta és akkor is csak futólag rövid ideig láthatta, midőn az állítólag — a pénzt a tpénztárban felvette, — tekintettel arra. hogy az általa látott nő kezéhez kiszámlált pénznek mennyiségéről a tpénztári könyv adataival ellenkezőleg tanúskodik — a személy azonosságra vonatkozó minden más adat s bizonyíték hiányában, elhatározónak s elégségesnek nem fogadható el: nem pedig még különösen azon indoknál fogva, mert maga ezen tanú előbbeni határozott állítását szembesités alkalmával lényegesen meggyengitette. 'De a vádlottnak tulajdonitott névhamiflitás nem volt megállapítható a szakértői vélemény alapján sem; mert habár ki is mondták, hogy a takarékpénztári könyvben található 8-dik aláirás nem lehet ugyanazon kéz írása, a mely a 7. megelőző aláirást tette, melyre nézve az aláírásnak közvetlen megszemlélése folytán feltűnést okoz is az, hogy a 8-ik aláírásban a hetedik betű a kis német e hiányzik s nehezen volna feltehető, hogy az aki 7-szer legteljesebben aláirta nevét a 8-diknál a megszokottságtól eltérve hiányosan írja, — az hogy ezen hamisítást vádlott követte volna el, bizonvsággal megállapíthatónak a szakértők által sem találtatott. >De a még sokkal távolabbi gyanuokok is teljesen megerőtlenitve levén egyfelől Jani E. tanú vallomása által, aki még az időt sem tudja biztosan meghatározni, mikor tagadó vádlott nála 10 frtot váltott, ellenkezőleg állítja, hogy régebben is váltott 5 frt bankjegyet: ezáltal amint egy részről már magában sincs meg az oki összefüggés a lopott tpénztári könyv és azon 10 frt felváltása között, — úgy másrészről nincs meggyengitve vádlott azon állítása, hogy a kérdéses 10 frt a koronként s épen azon időtájban is, amidőn káros takarékpénztári könyvének ellopását véli — hazatérő férjétől kapta. De megerőtleníti a vádlott ellen felhozott gyanuadatot az is, hogy nagyobb mennyiségben pénzkiadások s költekezések vádlott ellenében egyátaláu nem bizonvittattak s így a lopás elkövetésének vádlott elleni megállapítására az ügyiratok begyőző adatot nem nyújtván — a bizonytalan vád alól felmentendő volt. (lS83.jan. 24. — 5584. sz. a.) Csődök : Sámuel Ferencz zsibói lakos ellen, bej. ápril 23. Csődbiztos: dr. Máriu János tvszéki bíró, tömmeggoudnok: Niehita János ügyvéd. Özv. Polácsek A.-né s fiai nagykárolyi lakosok ellen, bej. márczius 29. Csüdbiztos : Viski Károly tvszéki biró, tömeggondnok : Gönyei Gábor ügyvéd. Felelős szerkesztő SZOKOLAY ISTVÁN. IV. kerület, Hajó-utcza ő. frt, fél évre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben Megjeleli e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 12 Budapest, 1883. Az Athenaeum irod. és nyomdai r. társulat.