Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 64. szám

254 1920 frtért, — s igy egyik évi 1920 frt értékkel biró ha­szonvételt, alperes az 1920 frt összeg egy évi kamatja fejében kapná, „ezek alapján az 1877. sept. 1-től 1878. sept. l-ig tartó időszakra a felek közt az utóbbi évre létrejött meg­állapodás nyomán, a felperesnek járandó haszonbért 1920 frtban bíróilag felismerni s alperest az ebből esedékes fél­évi részlet fejében a kereseti 960 frt haszonbér összegnek stb. fizetésére kötelezni kellett." Alegf. ítélőszék következőleg itélt: „Tekintve, hogy a közjegyzői okiratban haszonbér­nek nevezett ügylet, — felperesnek kereseti saját elő­adása, s Pongrácz P. tanú vallomása, de magának a köz­jegyzői okiratnak helyes értelme, s főleg a 11-ik pont azon rendelkezése szerint: 5)hogy az esetben, ha alperes az 1878. évre a bérletben maradna, teljes joga leend az összes termést, ugy sarjút, kukoriczát és kolompért el­vinni* — mint a mely jog az évi bér mellett haszonbérlőt különben is megilletvén — annak különös kifejezése az esetben, ha alperes a birtoknak évi bér fizetése melletti haszonbérlője lett volna, teljesen felesleges leendett: két­ségtelenné válik, hogy nem haszonbérleti- hanem oly kölcsön ügylet volt, melynélfogva az alperes által felperesnek kölcsönzött összeg az eset­ben, ha azt felperes 1877. évi sept. hó l-ig le nem fizetné, az alperes részére átadott birtoknak 1877. és 1878. évi használata által fog kiegyenlí­tetni; „tekintve továbbá, hogy az itt nem is vitatott azon kérdés: hogy felperesre miut kölcsönvevőre, ezen jogügy­let által hárult-e oly hátrány, melyet alperes elhárítani tartoznék, — jelen perben elbírálás tárgyát nem képez­heti : ; „a másod bíróság ítéletének megváltoztatásával, az első bír. ítélete indokolásánál fogva is helybenhagyatik." (1879. jul. 17. — 6392. sz. a.) Jogeset. Az örökség kézhezvétele — ügyefogyott részéről. (Vége.) Alegf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: ,Mindkét alsó bír. ítélet felebbezett részének rész­beni megváltoztatása mellett, ugy l-ső mint 2-od r. alpe­resek kötelesek felperesnek a kereseti belső épületes lak­telek Vg-részéhez való tulajdonjogát elismerni s ugyan­azt felperes közös birtoklásába bocsátani, a perköltségek kölcsönösen megszüntetetvón. A mennyiben felperes a ke­reseti egész ingatlan V6 iránti keresetével elutasitatott — a kir. tábla ítélete hhagyatik. Indokok: A keresetlevél A, mellékletével bizo­nyítva van, sőt a peres felek is kölcsönösen beismerik, hogy felperes Nagy Anna s az 1848. sept. 4. leszárma­zottak s végrendelet nélkül elhalt Nagy Julianna Kovács Dánielné, a Nagy András s Halász Zsuzsanna közötti házasságból származott édes testvérek voltak, s hogy Nagy András s Halász Zs. házaspárnak a nevezett N. Anna s Juli leányaikon kivül más leszármazottaik nem maradtak. — Bizonyítva van továbbá az 1. s 2-od r. al­peresek közt folyt perre vonatkozó s a jelen perben is felmutatott okiratokkal, hogy felp. Nagy Anna mint ügyefogyott, testvérének N. Juliannának gondozása és ellátása mellett a kereseti belsőségen együtt élt a lakott nemcsak nevezett testvérével annak haláláig, hanem az­után is azon rokonaival, kik a mondott ingatlant tényleg \i bírták vagy bírálták. — Ebből folyólag minthogy a ré­gibb hazai törvények szerint az örökség kézhezvétele rendszerint birói cselek vény vagy in­tézkedés nélkül is megtörténhetett, — a perbeli iratokból pedig nem tűnik ki s a peres felek sem állitják, hogy Nagy Annát mint ügyefogyottat illetőleg azon időben valamely gyámhatósági intézkedés tétetett volna: Nagy Anna s Julianna a szüleiktől maradt s őket egyenlő arányban illetett ingatlannak osztatlan állapotban volt közös birtokosainak tekintendők. ,»Azon ingatlan hason fele része tehát Nagy Juli­anna életében is Nagy Anna jogos birtokát képezvén, — a Nagy Julianna hagyatékához nem tartozhatott; és igy miután Nagy Anna birtok illetősége a nevezettnek mint ügyefogyottnak törvényes képviselete által másra át nem ruháztatott, — az l-ső s 2-od r. alperesek közt folyt per­ben kelt ítélet, az azon perben nem állott Nagy Annára nézve a perr. 12. §. értelmében kötelezettséget meg nem állapit: a kereset tárgyának fele része tekintetében, mint a melynek jogalapja nem Kovács Julianna utáni örökö­södés, sem az ősis. pat. 9. §-nak zárhatáridó iránti intéz­kedése nem alkalmazható, sem pedig a Kovács Dániellel, illetve Salatia Józseffel mint a Nagy Anna tulajdona fe­letti rendelkezésre nem jogosult személyekkel kötött jog­ügyletre, — sem végül az 1. 2. 3. alatti Ítéletekre fekte­tett alperesi kifogásnak helytadni nem lehetett. „Ellenben a Nagy Julianna Kovács Dánielné birtok­illetősége iránti keresetével, a mennyiben az a Bálint Jó zsef s társai 2-od r. alperesek részére l ső r. alperessel szem­ben megítélt ya birtokrészt tárgyázza, el volt felperes uta­sítandó; mert mellőzve azon kérdés vitatását, hogy neve­zett 2-od r. alperesek Kovács Dánieltől, illetve ennek jog­utóda Salatia Józseftől, az előbb nevezettnek magtalanul elhalt neje Nagy Julianna után maradt birtokrészt, mily jogczimen szerezték légyen meg, — minthogy a kereset e részben az 1848-ban elhalt N. Julianna utáni öröködés érvényesítését czélozza, ily igény az ősis. pat. 9. §. értel­mében 1877. aug. 25-én indított keresettel érvényesíthető nem volt. „Hogy a fentebbi tényállás mellett az Összes alpe­resek felperesnek a kereseti ingatlan 5/6-részéhez való tu­lajdonjoga elismerésére, s annak birtokba bocsátására köteleztettek, abban leli magyarázatát, hogy miután Nagy Károly s társai l-ső r. alperesek felperesnek a kereseti egész ingatlanhoz való tulajdonjogát kifejezetten beismer­ték s annak birtokba bocsátásába beleegyezésüket nyil­vánították, — a perbeli adatok szerint pedig a kereseti ingatlannak 2/3 vagy V6-része képezi nevezett alperesek­nek harmadik személyek jogai bejegyzésével nem terhelt telekk. birtokát: nevezett alpereseket kevesebie, minta mennyibe magok is beegyeztek, kötelezni nem lehetett (perr. 248. §.) — Másod r. alperesek pedig az általok igé­nyelt V3 rész felének jogos megszerzését a kifejtettek szerint felperes irányában nem igazolván, ezen !/6 az első r. alp. ellen megítélt 4/6-hoz számitva — eredményezi a marasztalási öt hatodot." (1879. június 18.—5441. sz. a.) Kereskedelemjogi döntvények. A gőz fürész által feldolgozott fának, a m. k. kincstár ré­széről kötelezett szállítása, kereskedelmi ügyletet képez, — s annah nem teljesítéséből származtatott kártérítési keresetek a keresked. bíróság hatáskörébe tartoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom