Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 22. szám

86 törvényes intézkedések megtétele, (nevezetesen az alapító oklevél másolatának kiadatása) iránt a ny i trai tszókhez kérvényt adott be. A tszék 1878. jun. 4. kelt végzésével fentebbi kérelemnek helyt nem adott, tekintve, hogy hg. OdeschalchiZichy Anna az általa alapított hitbizomáoy szándékolt megváltoztatása tekintetéből elöszabott feltételek teljesítésére 1878. május 1 ig halasztást nyert; s ekkép a hitbizomány fölállítása ezideig még tökélyre nem emelkedett." Kérvényező eze. semm. panaszt adott be. A Sem mi tő szék azt elvetette (1878. jul. 16.) „mert az 1865). apr. 7. kelt eljárási szabályok szerint (21. §.) a perrend jogorvoslatai a hitbizományi hatóság határozatai ellen is alkalmazhatók levén — hitbizományi ügyekben semm. panaszszal csak alaki törvénysértések miatt lehet élni; azon kérdés pedi^, hogy helyesen tagadta-e meg az első bíróság az eljárási szab. 3. §-ban előszabott intézkedések megtételét — érdemleges kérdés." stb. stb. Felebbezésére — A kir. tábla 1878. sept. 9. — 44211. sz. a. a tszék végzését indokaiból s még azért is hhagyta: „inert az alapító által magán az alapító oklevelén a kir. jóváhagyás kihirdetése előtt czélba vett változtatás jóváhagyása iránt a legf. határozat — minthogy a megkívántató felszerelés eszközlésére illetékes helyről f. é. május l-ig határidő halasztás engedtetett — a kérvény benyújtásakor még nem következett be: az első biróság a hitbizományi eljárási szab. 3. §-ban előirt intézkedések megtételét, mint még időelőttit, helyesen tagadta meg; és mert a szerződési jogok érvényesítése nem e/,en eljárásra tartozik. A legfőbb ítélőszék v ég z é s e következő : [*ff ,,Tekintve, hogy a hitbizomány állapitója a maga rendelkezésén az 1869. april 7. kelt igazs. min. rend. 22. §. értelmében a hitbizomány átadásáig változtatást tehet, — a hitbizomány átadása pedig még meg nem történt, — következőleg arra felebbező jogokat még nem nyert, — ily helyzetben pedig a hitbizományi oklevél bi teles kiadása helyesen tagadtatott meg: a kir. tábla végzése ezen s az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik." (1879. febr. 3. — 847. sz. a.) Váltó, kereskedelem jogi döntvények. Habár valamely váltó telepitetlnek nem is tekinthető, azt még sem kell az elfogadónál fizetés végett bemulatni, és nem fizetés esetében óvatolni, hanem azon pénzintézetnél, a mely a fizetés teljesítésére a váltón kijelölve volt. Baruch Adolf — Tischler Hermann ellen 1300 frt váltó tőke fizetése iránt a marosvásárhelyi tszék előtt váltópert indítván, alperes kifogásai következtében tartott tárgyalás után — a tszék 1878. jun. "25. — 520. s'4. a. Ítéletet hozott, melyben a kifogásoknak helytadva, a hozott sommás végzést érvényen kívül helyezte s a felperest keresetével elutasította. Indokok: „Felperes az óvás felvételét a telepesnél elmulasztván, a vr. 43. §§. szerint kereseti joga, ugy az intézvényezett mint kibocsátó e. elenyészett. Mert ha a telepes lakhelye az intézvényezettétŐl nem különbözik is, — mivel a váltón telepes van nevezve, minek más értelme nem lehet mint az, hogy nem maga az intézvényezett akar fizetni, hanem azt a telepes által eszközöltetni; a telepes ennélfogva első helyen van kötelezve fizetésre; s ez okból az ő nem fizetése irányadó, — a mi váltójogilag óvás által megállapítandó tény. — Hogy az intézvényezett, kinél jelen esetben az óvás kivétetett, a fizetést nem teljesitette, csak másol sorban bír jelentőséggel, a menynyiben ő csak közvetíteni tartozik a fizetést; — és azon szempont, hogy az intézvényezettnél az óvás kivétele által megállapitassék: ha a telepesnél fedezve van-e vagy nincs — s ezzel az intézvényezett nyilatkozata biztositassék, — nem jöhet tekintetbe azért, mert egy ténynek szoros formaszerü meghatározása forog kérdésben, — a mi a je'zett nyilatkozat által nem helyettesíthető stb. „Ezen nézet mellett szól a v. törv. 43. 44. §-sza; mert a 43. §. első tétele egyáltalán telepitett váltóról rendelkezik, tekintet nélkül arra, hogy telepes van-e nevezve vagy nincs; s elhatározza, hogy első esetben a telepesnél, másikban az intézvényezettnél, ki idegen helyett igértea fizetést, — kell, hogy a bemutatás, illetőleg óvatolás történjék — a fentebb felhozotakkal megegyezőleg. —Mert első esetben a telepes kell, hogy fizessen, — s ha nem fizet, bekövetkezik a többi váltókötelezettre nézve döntő, s az óvás által bizonyítandó „nem fizetés" ténye; és ez csak a telepesnél felveendő óvás által állapitható meg. Es ha az intézvényezett s elfogadó telepest nem nevezett, azzal kinyilatkoztatja, hogy akar fizetni, — miből folyólag ez esetben csak egyszerű, váltóról lehet szó. — A 43. §. 2. p. függetlenül attól, hogy a váltó hol fizetendő s a telepes hol lakik,™az óvás kivételét a telepesnél irja elő, s egész szövegéből, ugy a 44. §-nak arra való hivatkozásából világos, hogy itt a telepes lakhelyétől eltekintve, egyátalán az óvásnak a telepesnéli elmulasztásáról van intézkedés. Feltéve, hogy a 43. §. 2. p. csak azon esetről szólna, midőn a telepes lakhelye s a fizetési hely a kiállitás helyétől különbözik, — akkor nem tudhatni mi okból volna az, hogy a 44.§. és pedig a régibb törvénytől eltérőleg csak a 43. §. 2. pontjára hivatkozik? ezen megszorító intézkedés értelme csak az lehet, hogy a 44. §. a 13-ban megjelölt telepitett váltó esetét kizárja, — mind a mellett az óvást a megjelelölt telepesnél minden esetben követeli. „Egyátalán nincs alapja, hogy ha a telepes nem fizetése döntő tény s óvás által megállapítandó, — a nem fizetés kevésbé irányadó ténnyé váljék csak azért, mert a fizetési s kiállítási hely egymástól különbözik; miután az intézvényezett s első helyen fizetésre kötelezett telepes még mindig két különböző személy; s mert az óvásnak nem az az indoka, hogy a fizetési hely különbözik a kiállításitól, hanem, hogy a tulajdonkép fizetésre kötelezett, a telepes, s csak ha ez nem fizet, az intézvényezett fizetési kötelezettsége áll elő; s ha az óvás a tel^pasnél neai eszközöltetett, s ennek nem fizetése nincs bizonyítva — az intézvényezett fizetési kötelezettsége elő nem állhat.u A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. nov. 5. — 1191. sz. a. megváltoztatván a tszék Ítéletét, annak 1877. nov. 6.17299. sz. sommás végzését hatályában fentartotta; „mert a keresethez A. alatt csatolt, minden lényeges kellékekkel ellátott váltó nem levén telepitett, akibocsátó alperes elleni visszkereseti jog fentartás végett helyesen lett lejáratkor az intézvényezettnél fizetés végett bemutatva, s óvatolva; s miután felperes közvetlen előzőjét is értesitette — alperes kifogásai elutasitandók." stb. A legf. ítél őszé k következőleg ítélt: „Tekintve, hogy habár a kereseti váltó nem telepitett váltó — telepitett váltó csak az levén, melyben az intézvényezett lakhelyétói különböző fizetési hely van ki-