Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 18. szám

Budapest, 1879. péntek, márcz. 7. 18; szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Joghelyzetünk (Vége.) —• Sajtóügyeset. — Semmitőszéki döntvények. Jog-helyzetünk tekintettel a lefolyt évre. ,,- . : ; : .: • - . . (Vége.) •; . : ; '. .;. , Jogéletünk rault évi adataiból is azon szomorú következtetésre kellett jutnunk, mikép sem birói, sem ügyvádi osztályunknál nem fejlődött ki oly szellemi haladás, milyent korunk tökélete^b jogfejlődése igényelne, s a mely haladás a gyökeres jogi reformok létesítését lehetővé tenné. Ennek főokát — szemben az ügyvédekkel — az anyngi viszonyok ruostohaságában, a törvényhozásnak a kereset biztosítására vonatkozó félszeg, helytelen intézkedéseiben kerestük; míg utaltunk arra is, mikép az ügyvédi osztály kebelében mindinkább szaporodó catastrófák egyrészt a fényűzés, élvhajhászat, és különféle speculatiók kifolyásai. A birói osztálynál, mint emiitettük, az anyagi helyzet, mely az állam általi ellátáson alapszik, sokkal kedvezőbb és nem foglal magában kénysz-rt a vagyoni dt-routtra. Es ez még is számosaknál, nem csekély terjedelemben itten is előfordul — csakhogy rirkán feltűnőcatastrófákkal. •-—- Itr. nem egyhamar lövik agyon magokat —. de nem is igen nyugdijaztatnak — sőt a fegyelmi eljáráson is . nagyon .könnyen mennek keresztül. — Azon s igor, melynek oly számos ügyvéd esik áldozatul, a bírák irányában távolról sem érvényesíttet k, —a felelőségre vonatás közülök már senkinek sem okoz aggodalmat vagy félelmet. . Es ez ismét nem csekély megtámadása a jogi paritásnak, melynek a birói s ügyvédi osztály között létezni kellene. — Nemcsak az anyagi kedvezményekben, de a visszaélések elleni biztosítékokban, illetőleg a hibák s tévedések törvényi következményeinek mérlegelésében sincs közöttük egyenlőség. Azonban ennek útjában még hatalmas s elterjedt balitéletek állanak. Mig az ügyvédek minden ha?z>ntalan kifejezésért birságoltatnak, — a legalaptalauabb panaszokra f gyelmi vizsgálat alá vétetnek, s igen könnyen ügyvédség vesztésre, vaíiy felfüggesztésre Ítéltetnek; inig másrészt a birói visszaélések irányában túlságos kímélet, valóban könnyelmű legye/getés gyakoroltaűk, melyet hasonlítani sem lehet azon felügyeleti s fegyelmi szigorhoz, melyet — valóban igen alapos igazságügyi politika utasítására, nálunk az osztrák jogrendszer fejtett ki: addin azon le gyezgetési politikának mintegy megkoronázásául, még azon irányelv is kezd mindinkább uralkodásra emelkedni, hogy a bírák, hivatalos cselekvényeik tekintetéből, ki váitságos: noli metangere tisztviselőket képezzenek, mely kiváltsággal egy alkotmányos, s különösen parlamentáris rendszerű államban, épen senkinek sem szabadna dicsekedni. Rosz néven vétetik, hogy a bírák eselekvényei, intézkedései, erkölcsei, nyilvános kritika tárgyául személteinek ki — az bármily ritkán, s a leguagyobb kímélettel is történjék. A forura nímbusát, a bíró-ág tekintélyét, a magyar igazságszolgáltatás hitelét féltik a kritikától. Dá feledik, mikép a törvényben, a felelőség bíráink s birósági hivatalnokainkra nézve is szentesítve levén: az szükségkép nemcsak a hivatalos felügyeletet, hanem a nyilvános ellenőrzést is maga után vonja. Feledik különösen, hogy a fórum tekintélyét s hitelét, nem a kritika s leleplezések, hanem a fórumnak saj át n) ilvánulásai fenyegetik s veszélyeztetik. A bíróságok hibái, képtelenségei, s visszaélései azok, melyek az ó tekintélyüket s hitelüket megingatják. Mert a bíráskodás tényekben nyilvánul, melyek a nép szemei előtt alakulnak, s azért ugy azok, mint tévedéseik el nem palástolhatók. Nem maradhatnak azok elrejtve a külföld előtt sem, mert ott is ismeretesek lesznek; a mindent felkaroló hitelviszonyok, s az üzietvilág összeköttetéseinek nagy térje* ddine következtében. A külföld is nem a szaklapok kritikájából, hanem magának a judicaturának tényeiből, melyek a külföldieket is érintik. — ismerik s itéhk mes: igazságszolgáltatásunk jellegét. Mi ezt dicsérhetnők egekig, — s a külföld még sem viseltetnék iránta bizalommal, közvetlenül észlelve törvénykezésünk roppant kinövéseit, — melyek legnagyobbrészt az azt kezelők gyöngesége}ben összpontosulnak. Hogyanis lehetne kétség eziránt, midőn a lefolyt év adatat is a felett oly elszomorító tanúságokat tárnak fel előttünk. Ezekből csak egypár legyen felemlítve. Ilyen az, mikép alegf. ítélőszék elébe a bírák s birósági hivatalnokok ellen 5 ) — sa kir. táb ához lUO-nál több, mintegy 120 f egy el m í Ügy kei ülf, — és p^d g folytonos emelkedésben, Az oly nagy szám, melyhez hasonlót egy tökéletesb szerkezetű euiópii államban sem találhatunk. — Ez valódi kór je'enség az igazságügy testén — és pedig annál veszélyesebb, minthogy köztudomású dolog, mikép nagyszáma a visszaéléseknek, a nálunk oly nagy mérvben elterjedt h'gyezg tés, elsimítás folytán, fegyelmi eljárá* alá nem is kerül. Másik adat: a megsemmisítések megdöbbentő tömege. — A lefolyt évben nem kevesebb, mint: 8154 megsemmisítés történt, melyeknek mindegyike a birósági egyének egy-egy hibáját, tudatlanságát, ha nem visszaélését foglalja magában. Magoka hivatalból észlelt semmiségi esetek 1365 számra emelkedtek. Azt pedig számokkal nem fejezhetjük ki, hányszor használtatott a legfelsőbb fórum által figyelmeztetés, rosz18