Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 14. szám

Budapest, 1879. péntek, február 20. 14. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Jogesetek: Zálogszerződés. Szavatossági kötelezettség. (Vége.) — Váltó keresk. döntvények. — Semmitőszéki döntvények. Jogeset. Oly kölcsönszerződés, melynél fogva valamely ingatlan kamat fejében járó haszonélvezettel, zálogba adatik, az ősiségi pátens szerint jogérvénytelen. Bellák Bernát — Braun Ábrahám e. 3055. telekk. szám alatt előforduló földdarab kibocsátása iránt a beszterczebányai tszék előtt pert indított; minthogy a 364. sz. telekjben foglalt ingatlan eredetileg Dzur János tulajdona volt, ki ezen úrbéri telket átruházta Dzur Andrásra, ez pedig 700 frtért eladta felperesnek (A. alatt), kinek nevére átíratott. Minthogy azonban az ahhoz tartozó 3955. sz. a. dolini nevezetű szántóföldet alperes jogtalanul birtokolja — kéri azt annak kibocsájtására köteleztetni. Alperes elismeri, hogy Dzur Andrástól egy darab földet 20 frt tartozás kamatjai fejében 1864 óta zálogban birja — de tagadja a 3965. sz. alattivali azonosságát s vitatja, hogy azt csak a zálogösszeg megtérítésével tartozik kiadni — felperes a vételkor megígérvén, hogy azon föld használatát neki átengedi; mire felperes megjegyzi, mikép az állítólagos elzálogositási összeget nem tartozik kifizetni, mert ezen teher a telekjben nem foglaltatik. A tszék 1878. jan. 26. — 374 5. sz. a. ítéletet hozván kimondotta: „hogy alperes Braun Ábrahám tartozik felperes Bellák Bernátnak a turáni telekkönyv 364 lapján foglalt, és felperes tulajdonát képező 3953. h.szám alatti földet 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett kibocsátani, és a 45 frt 30 kr. megállapított perköltséget, valamint az annak idején felszámítandó Ítéleti illetéket megtéríteni, — következő ind okokból: „Mert Bellák Bernát felperes elleni, az egyrészről Dzur András mint eladó, másrészről pedig Bellák Bernát mint vevő között létrejött adásvevési szerződésnél állítólag elkövetett csalás bűnténye miatti vizsgálat jogérvényesen beszüntetve levén, a Bellák Bernát és Dzur András között kötött szerződés jogérvényét megtartotta. „Minthogy pedig ezen a keresetlevélhez mellékelt szerződés és telekkönyvi kivonat által felperes beigazolta: hogy a turáni telekkönyv 364. lapján foglalt 3955. h. sz. alatti föld az ő tulajdonát képezi; továbbá minthogy a bírói szemle által begyőzetett: hogy alperes birtokában levő föld a turáni telekkönyv 364. lapján foglalt 3955. h. szám alatti földdel azonos, ez oknál fogva alperest a kérdéses földnek kibocsájtásába elmarasztalni kellett. Alperes azon kifogása, hogy, ő a kérdéses földre Dzur Andrásnak zálogképen pénzt adott és azt felperes neki megtéríteni tartozik; továbbá, hogy felperes jogelődje Dzur Andrásnak a szerződés kötésénél a kérdéses földnek használatát átengedni ígérte, tekintetbe vehető nem volt, mert alperes követelése, s illetőleg zálogjoga felperes által vett birtokon b é k eb e 1 e z v e nincs, s mert az írásbeli szerződéssel ellenkező szóbeli megállapodás tekintetbe nem vehető. A kir. tábla 1878. július 22. — 33591. sz. a. az első bir. ítéletét hhagyta; „mert alperes azt, hogy a kereseti ingatlanságot birtokolja, elismeri — és miután a kereseti részlet tulajdonosául a telekkönyvben felperes van bevezetve — felperes keresetének helytadni stb. kellett. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokolásánál fogva s még azért is hhagyta ; „mert alperes a felperes telekkönyvi tulajdonával szemben birtoklásának jogszerűségét azzal kívánja igazolni: hogy a kérdéses földet felperes jogelődjétől a 2. sz. a. kötvény szerint 1864. évben keletkezett — alperest követelőleg — Dzur Andrást pedig tartozólag illető kölcsön után járó kamat fejében, haszonélvezetben, illetőleg zálogban birja; — minthogy azonban ily természetű szerződés az ősis. pátens 19. §. szerint jogérvénytelen, — a kölcsönzött összeget pedig alperes csak is attól követelheti vissza, kivel a kölcsön ügyletet kötötte, — ezen kifogása., ha bizonyítva volna is, a telekk. tulajdonos irányában, jelen birtokperben figyelembe nem vehető." (1879. jan. 13. — 12306. sz. a.) Jogeset. Szavatossági kérdésben. (Vége.) A legf. ítélőszék a kir.tábla ítéletét az ügy érdemében s ügyvédi dijakra nézve hhagyta, a perköltséget illetőleg azonban mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván, felpereseket egyetemlegesen 620 frt fizetésére kötelezte. Indokok: „A sz. tamási 47. sz. telekjben 47. 6. hr. sz. a. foglalt s Vaverka Borbála kérelmére ujabb árverési végrehajtás útján eladott ház s 51 x/% • öl udvartér — a másod bíróság erre vonatkozó indokolása szerint, nem képezte az eladott téglagyárnak oly lényeges s jelentékeny alkatrészét, hogy annak elvesztése miatt az egész adásvételi ügylet felbontandó legyen. — Ez a kihallgatott szakértők véleményéből sem volna következtethető s a szakértői vélemény perr. 217. §-hoz képest különben sem köti a bírót saját — a per adataiból merített meggyőződése ellenére. — A mit pedig felperesek az elvesztett házért alperesek mint eladóktól követelhettek, smost is követelhetnek, azt alperesek a per folyamán nemcsak beismerték, hanem biztosították is magok, és közvetve felperesek részére, midőn jogelődük Paul Sándorral a szavatossági alkereset tárgyalásakor ugy egyeztek ki, hogy ez nekik a kérdéses ház ujabb árverési vételárán, tehát akkori értékét 404 frttal azonnal fizesse meg. „De felperesek ezzel nem elégedtek meg s a szerződés megszüntetésére irányzott keresetüknek helytadni 14