Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 13. szám

50 könyvi jogok szerzésénél a telekkönyvet meg nem tekinti, mulasztásáért maga lakol. A tények ezen sorozatát és azon törvényes elvet is tekintve mikép: a szerződés szab a szerződő* feleknek törvényt; minthogy a többször érintett A. alatti szerződésben azon czélzat kifejezést nem talál, hogy annak 1-só' pontjában részletezett összes fekvőségek együttes összetartozandósága mellett és miatt jött létre az adásvevés, azt biróilag érvénytelennek kimondani a Szt. Tamási 47. sz. htjkönyvbe foglaltsa perbeni beismerésként felperesnek tényleges birtokában levő, de annak telekkönyvi tulajdonából elvont fekvőség miatt annál kevésbé lehet, mert: ezen elvont fekvőség értéke a keresethez B. alatt csatolt árverési jkönyv szerint 404 frtot tesz, tehát viszonyítva a 28500 frtot képezett adásvevési ügylethez, arra érvénytelenitőleg nem hathat. „A per során foganatosított bírói szakértői szemle azon körülményről, hogy a kérdéses Szt. Tamási 47. sz. htjkönyvben foglalt ingatlanság elvonása mily eredménynyel vau a vitatott téglagyár üzlet menetére szinte nem nyújt perrendszerü bizonyítékot felperesek mellett; mert jóllehet általánosságban ezen fekvó'séget szükségesnek tartja, mindazonáltal a nélkül a gyármüködését egyátalján lehetetlennek nem jelzi. „Mely felsorolt érvekből a peressé vált A. alatti szerződést érvénytelennek kimondani nem lehetvén, felperereseket keresetük végkérelmeivel elutasitani kellett. „Az elleniratilag támasztott viszonkereset csak feltételesen, a szerződés érvénytelenségének kimondása esetén lévén bírálat tárgya, azt mellőzni kellett. „Az alperesek által Paul Sándor ellen indított szavatossági a kereset felett jegyzőkönyvi egyezmény (percsomó XIV. sz.) létesülvén a felett bírói határozat feleslegessé vált. A kir. tábla 1878. jun. 12. — 26724. sz. a. az első bir. Ítéletet alperesi viszon— s a szavatossági keresetre nézve érintetlenül — egyebekben helybenhagyta következő indokokból: „Felperesek keresetüket arra alapítják ,hogy a szent tamási teleki'beni ház s udvar tér, melyek a téglagyár főalkatrészeit képezik, B. árv. jkönyv szerint árverésen eladatott; eszerint alperesek a szerződést megszegtek, mert felpereseknek az eladott téglagyár főalkatrészeit birtokukba s kizárólagos tulajdonukba átadni nem képesek. — Itt tehát azon két kérdés irányadó: váljon azon ház s udvartér főalkatrészét képezi-e az A. szerződés szerint eladott téglagyárnak? és alperesek a szerződést megszegték-e? „Bár az A. szerződésben (1. pont) felsorolt össze ingatlanok együtt egy összegben meghatározott árért adattak el — abból épen nem tűnik ki, hogy a kérdéses ház a felek által a téglagyár főalkatrészének tekintetett volna; mert 1. pontjaként a téglagyár az esztergomi 1969. sz. telekjben 5505 hr. sz. a. felvett ingatlanon létezik, — ezen ingatlau adatott el alperesek által felpereseknek mint téglagyár annak tartozékaival együtt; s bár ezen pont további ré-zében a sz. tamási telekjben foglalt ház s udvartér is eladatik, — egyátalában nem tűnik ki, hogy ezen ház s udvar az eladásnál mint a téglagyár íőalkatrésze szerepelt volna; enuek tehát magok a felek Bem tekintették. „Azokat azon körülmény sem teszi főalkatrészeivé, hogy a téglagyárral egyesítve vannak, mert a szakértői véleményhez csatolt vázrajz szerint azon ingatlan a gyártelep egyik szélén fekszik, szakértők szerint a téglagyár kezelési területét nem képezi, hanem a gazdasági üzletterülethez tartozik. A szakértők által a téglagyár kiegészítő részének mondatik ugyan, de elvonási a téglagyártást nem lehetetleníti, hanem az üzletet szűkebb korlátok közé szoritja. — A szakértők azon állítását, hogy azon ház s udvartér a téglagyárral összeolvasztva levén, attól el nem választható, figyelembe venni nem lehet, épen az általuk felhozott azon körülménynél fogva, miszerint a szemlenéi a ház s udvar határai kimutatva nem lettek, e nélkül pedig meg nem állapitható, mennyire van az udvartér a téglagyár területébe az elválaszthatlanságig beolvasztva; míg annak G. telekk. kivonatként összesen 51 ys • ölet tevő területi csekélysége — tekintettel a vázrajzra — azt sejteti, hogy a házudvartere földmunkálatok által a téglagyár területével elválaszthatlanul összeolvasztva nincsen. „Eszerint ezen ház s udvartér az A. szerződés szerint eladott téglagyár főalkatrészét nem képezvén, — hanem annak akár területét az összes eladott területekhez, akár értékét a vételárhoz viszonyítva — csak csekély részét tevén — felperesek azon okból, mert alperesek e külön telekk. tulajdon jogát reájok ruházni már nem képesek, az egész szerződés megszüntetését követelni jogositva annálkevésbé vannak, mert alperesek különben sem követtek el szerződés szegést. „Ugyanis azon sz. tamási telekk. 47. sz. a. ház s udvartér eladáskor alperesek telekk. tulajdona még nem volt, — hogy azonbau annak telekk. tul jdonát is felpereseknek megszerezhétővé tegyék, — ezen ingatlanokra jogelődjük Paul Sándorral épen felpereseknek az adásvevevési szerződésnél közbejárt ügyvédjük: Muriyi közbejöttével kötött szerződésüket felpereseknek, illetőleg most nevezett ügyvédjüknek átadták, ki annak alapján a tulajdonjog bekebeleztetését kérte U, s ennél többet felperezek nem követeltek. — Hogy pedig arról tudtak volna, mikép elődjük a vételárt le nem fizetvén, ellene uj árverés rendeltetett, irányokban nem bizonyitatott; ellenkezőleg felperesek követtek mulasztást, midőn ^aját beismerésük szerint ezen ház s udvartér bekebelezését megtagadó végzés kézbesitése után csakhamar arról értesülvén, hogy ezen ingailanokra fennebbi okból uj árverés rendeltetett, erről a köztük-i A. szerződés teljesítését lehetlenné 1 tehető körülményről, alpereseket nem értesítették— ugy arról sem, hogy az általuk kihallgatatni kért ügyvédjük Murinyi azt megvevén, vallomása s beismerésük szerint azt átadni késznek nyilatkozott; illetőleg alpereseket fel nem hivták, hogy a felperesek tulajdonjogának bekebelezését gátló akadályt elhárították volna.'(Vége kör.) Kettős házasság: büntetti tényálladéka israeliták közt. A kettős házasság bűntettének tényálladéka — israeliták k'nzt — nem forog fenn, ha az egybekelés héber egyházjogi szempontból érvényes ugyan, de a m. k. Kanczéllária 1863. nov. 2-ki rendelete zzabatyainak meg nem felelvén, magánjogi tekintetből semmisnek veendő. Az, hogy israelita nő a keresztény nö ujdonszülött gyermekét felnevelés ürügye alatt magának megszerezte s azt azután saját szülöttjeként állította elő — mi haszonlesési érdek nélkül nem is történhetett — állítólag a magyar jog szerint nem képez büntetti cselekményt. Feuermann Gyula nemzeti szállodában főpinczér, — és társai: B. Györgyué szül. Sirasser Luiza