Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 12. szám
Budapest, 1879. péntek, február 14. 12. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A telekk. rendt. 74. §-a. — Csőd: Vétkes bukás, Hamis eskü, Jogtanácsos fizetés. — Semmitőszéki döntvények. Észrevételek a telekk. rendtartáz 74 ára. Kiss Johanna, Szabó Sándorné 500 frt tőke s jár. megfizetésében a szolnoki kir. járásbíróság által a polg. tk. rdts. 111. §• a alapján Engel Mihály felperes részére elmarasztaltatván, s az elmarasztaló itéíet jogerőre emelkedvén, nevezett felperes ez Ítélet hivatalos kiadványa alapján, a megítélt 500 frt s járulékainak a kun-szt.-mártom 71. és 1396. sz. íjkvekbe bejegyzett s még mindig alperes Kiss Johanna édes atyjának, 1878. évi július hó 18-án elhúnyt Kiss Istvánnak nevén álló ingatlanokra leendő zálogjogi bekebelezése iránt folyamodott. Az illetékes kuu-szt.-mártoni kir. járásbíróság mint telekk. hatóság azonban, mely 1878. évi dec .ember hó 13-án 4896. tk. iktatói sz. a. kelt végzésével, bár az, hogy az emiitett tjkönyvekbe bejegyzett ingatlanok tulajdonosaként feltüntetett Kiss István 1S7S. évi július hó 18-án elhúnyt: és hogy ezen Kiss István végrendelet hátrahagyása nélkül húnyt el, kinek alperes Szabó Sándorné Kiss Johaunán és Balga I>tvánnéKiss Amálián kívül más leszármazó örökösei nincsenek, okmányilag igazoltatott, de mivel — mint a végzés mondja — „a telekk. rdts. 74. §-ának kívánalmához képest" a hagyatéki eljárás meginditása ki nem mutattatott, folyamodó kérelmével el utasíttatott. Hasonló esetekben, nem az első elutasító végzés, melyet ugyanezen indokkal támogatva olvastam, de olvastam már ily elutasító végzést azzal indokolva is, hogy a hagyaték átadásának kérelmezése (t. i. a hirdetményi eljárás megindítása) igazolva nincs s azért a bekebelezés nem volt elrendelhető. Szerény véleményem szerint azonban miudkét indokolás téves és tarthatlan. A telekk. rdts. hivatkozott §-a szerint ugyan, az örökös hitelezőinek csak akkor lehet követeléseiknek az örökhagyó nevén álló ingatlanokra leendő zálogjogi bekebelezését vagy előjegyzését kérelmezni, miután már az örökös örökösi nyilatkozatát beadta s ha ez igazoltatik; de a tkk. rdts. 74. §-ának e kivánalma ma, midőn már az „örökösi nyilatkozatK-ot nem ismerő magyar örökösödési törvények uralma alatt élünk, csak holt betű, reliquia az osztrák törvények idejéből, melynek gyakorlati jelentősége nálunk teljességgel nincsen. De a tkk. rdts e §-a. által engedélyezett zálogjogbekeb lezés vagy előjegyzés eme holt feltételét, a hivata'os vagy a hirdeiményes örökösödési eljárás megindításával nem is helyettesi,hetni. Ellenkeznék ez épen magával a tkk. rdtsnak 74. §-ával, melynek intentiója féireismerhetlen. E §-nak intentiója ugyanis az, hogy az örökös hitelezőinek a hagyatéki ingatlanokon biztosítást engedjen s a kijátszásoknak elejét vegye. Es hogy e biztosítás ne legyen csak jámbor óhajtás vagy puszta írott malaszt, hanem hogy gyakorlati alkalmazhatósággal is bírjon, annak megengedését az örökös örökösi nyilatkoztának beadásában, illetőleg ennek igazolásában, egy oly feltételhez köti, melynek—tekintve az osztrák törvényeket,meíyek szerint a hagyatéki eljárás meginditása szabály volt s melyhez a tkk. rdts is idomíttatott;—alkottatásakor, minden egyes öröklés esetében mulhatlanul be kellett következnie. A hivatalos és hirdet ményes hagyatéki eljárások meginditása azonban nem ily feltételek. Hisz tudjuk, hogy mig a hivatalos hagyatéki eljárás megindítása nálunk ma nem szabály, hanem csak kivétel a törvényben meghatározott néhány esetre: addig a hirdetményes eljárás meg- vagy meg nem indítása merőben az illető nagykorú örökösök tetszésére van bízva. Vegyük még ehhez a nagyméltóságú m. kir. Curiának mintSemmitőszéknek a/.on, 1878. évi márczius 6-ik napján tartott plenáris ülésében 27462/877. sz. a. hozott, elvi határozatát, melyben a polg. tk. rdts. alapján kimondotta: hogy ugy a hivatalos, mint a hirdetményi örökösödési eljárás csak az örökösök, nem pedig harmadik személyek kérelmére vagy érdekében tehető folyamatba. Már hogy ily bizonytalan bekövetkezósü s az illető örökösök által, hitelezőik hátrányára és boszantására, ad graecas calendas halasztható feltételekkel az eredeti, okvetlenül bekövetkező feltételt (az örökösi nyilatkozatot) helyettesíteni s ez által a tk. rdts. 74. §-ának életrevaló intentióját irott malaszttá tenni, vagy veszélyeztetni szabadjon, azt kénytelen vagyok kétségbe vonni. Az, hogy az „örökösi nyilatkozat44, mint a tkk. rdts 74. §-a által engedélyezett zálogjogbekebelezés vagy előjegyzés megengedésének feltétele, egy más, hasonló természetű feltétellel okvetlen helyettesítendő, kétségen felül áll. E helyettesítésnek szükségessége azonban koránsem azon oknak kifolyása egyedül, mely szerint a törvénynek feltételhez kötött jogkedvezményeit, az illető törvényalkotó tényezők nyíltan kifejezett akarata és törvényszerüleg közzétett határozata nélkül, pusztán törvénykezési úton feltétlenné tenni nem szabad, hanem s főleg azon oknak, mely miatt az „örokö-i nyilatkozat* is feltételül lett elfogadva. S ez ok a nyilvánkönyvi jogok biztonságának elve. Nagyon természetes. Avagy ha az emiitett zálogjogbekebelezés és előjegyzés megengedése feltétlenné tétetik, az örökös hitelezői követeléseiket nem akárki ingatlanaira is bekebeleztethetnék e? S váljon ez által nem a nyilvánkönyvi jogok biztonsága volna-e veszélyeztetve? Ugy hiszem: igen. Csak azt kellene mondani, hogy X. a telekk. tulajdonos meghalt, s hogy Y az adós, annak örököse. Pedig ugy lehet, hogy amaz még él, s hogyha nem is, emez nem örököse. 12