Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 83. szám
331 az intézeti ügyvédnek átadattak volna —és bizonyos, mikép a régi váltót kiadván az uj kisebb váltó helyébe — a részfizetést ő elsikkasztotta. És a Kameter féle 1800 frtos váltÓQ látható sajátkezű aláírásával bizonyítva van, hogy lejáratkor a kamatot s 200 frt törlesztést ó vette át — a nélkül, hogy a végtárgyalásnál kimutathatta volna, hogy azok a pénztárkönyvbe t>3vételeztettek. — Végre Hofecker szemébe mondá, mikép Waigandal rendszeresen lopták az intézetet, s időközönként Ő"t is részesítették. 3. Hofecker J. bevalja, hogy a fentiek tapasztalata folytán, s az elsikkasztott összegek halgatási dijában részesitetvón is, a Savassi féle könyvecske meghamisítása mellett a betéten felül ő is 350 frtot kivett, s hogy a hamis kiutalványozások nagyrészt a/, ő irása; s hogy Riab Istvánnak ő ajánlatot tett, mikép váltóját előnyös árért megszerezni fogja. És ez mutatja, hogy vádlottak mily utakon voltak képesek magoknak az elsikkasztott váltókból jövedelmi forrást csinálni. 4. Liegl is bevalja, hogy ugyanazon tapasztalatok által bátorítva, a napi biztos rövid távollétébea, egy 100 frtos betéteit 400 frfcra hamisított és a pénztárból, hová mint gyakornok bejuthatott, 300 frtot kivett, illetőleg lopott. — És tette azért minősítetett lopásnak, mert az illető érték nem volt kezelésére bízva. A hamisítás s csalás vádja alól vádlottak felmentendők, mert ezek mint önálló bűntények nem voltak megállapíthatók, a mennyiben csak a sikkasztás elpalástolására szolgáltak, s a három első vádlott egyetértvén, egymás irányában csalást el nem követelhettek. 5. Hauser váltó hamisítása maga a váltó szemlélete által elő van tüntetve; és Kuncze kibocsátó sVarga forgató eskü alatt bizonyitják, mikép ők Hauser részére 480 frtos váltót soha sem irtak alá s ilyképeni kitöltésre őt fel nem hatalmazták. — Hauser tagadja ugyan a hamisitást, de beismeri, hogy a váltót ő töltötte ki s értékét Ő* vette fel. Paizs M. súlyos beteg levén, irányában a végtárgyalás meg nem tartathatott." A kir. tábla f. év apr. 9. — 8085. sz. a. indokaiból a tszék ítéletét hhagyta. (Vége köv.) Teljes tanácsülési döntvény. ASemraitőszék okt. 29-ki üléséből. E napi plénumban következő elvi kérdés vétetett tanácskozás alá, és nyert elintézést: Az 1876: XXXI. tcz. 1. s 2-ik §-szában megjelelt, de különböző czimeken élvezett fizetésekre, ha azok csak együttesen haladják a végrehajtás alól kivételt képező •összeget — végrehajtás intézhető-e? E kérdés megoldásául következő elvi jelentőségű határozat hozatott: „Tekintve, hogy az 1816: XXXI. tczikkben a foglalásaié nem vonható fizetés-rész s egyébb illetmények részletesen megjelöltetnek, — a foglalás alól mentesített fizetés-rész megállapításánál azonban arra nézve, hogy az ugyanazon egy vagy különböző czimeken jár — különbséget nem tesz; „tekintve továbbá, hogy ily különböztetés a törvény czélJáből nem következtethető, mely csak arra irányul, hogy a tisztviselő az élet fentartására legszükségesebb jövedelemtől meg ne fosztassék: ' „ennélfogva az 1876: XXXI. tczikk 1. s 2. §-ban megjelölt, de különböző czimeken élvezett fizetésekre az esetben, ha azok csak együttesen haladják meg a oégrehjtás alól kioételt képező összegei, — a löbletre az idézeti törvény 1. §-sza szerint végrehajtás vezethető." (16596. sz. a. ügyhöz.) Jogesetül szolgált: Szokolay Lajos — Mihálovics József Miskolci városi tisztviselő e. 52 frt s jár. iránt a miskolczi járásbíróságnál folytatólagos végrehajtást eszközöltetett, melynek folyamában, más ingók hiányában felperes kielégítési alapul alperesnek fizetését s egyébb járandóságait jelölte ki. — És minth>gy alperesnak Miskolcz városánál mint számvevőnek 500 frt évi fietóse van — mint nyugalmazott honvéd főhadnagy pedig 300 frt évi nyugdijat húz s igy összesen közpónztárból 800 frt járandósága van — ebből az 1876:31. tcz. értelmében 600 frt levonásával — 20) forint foglaltatott le — f. év június 14-őn. Ezen eljárás e. alperes se mm. panaszt adott be — minthogy szerinte két rendbeli járandóságát összevenni, és együttesen végrehajtás alapjául elfogadni nem lehetett volna; és ha mindenik járandósága külön vétetik, egyik sem szolgálhatna végrehajtás alapjául —> mert a nyugdíj 350 frtot — s a fizetés 600 forintot m3g nem halad. A Semmitőszé k e semm. panas/.t elvetette ; „mert panaszló maga sem vonja kétségbe, hogy közpénztárból 800 frtnyi fizetést húz, — fizetményének a 600 frtot meghaladó' része tehát végrehajtás alá vehető lévén — az eljárás megsemmisítésére ok fenn uera forog.". (1879. októberben — 13596. sz. a.) Semmit őszé ki dönt vények. Oly sommás visszahelyezést keresel, milynek tárgyát, valamely lakás larlozmányául nem tekinthető kút közös használata s igy szolgalmi jog gyakorlata kJpezi) — a kisebb polgári peres ügyek illetősége alá nem tartozik. Horváth György —Horváth István e. a nagy* igmándi jbíróság előtt egy kút használatába való helyezése iráut pert indított, — mely kut egy belsőségen épült több ház tulajdonosai által használtatott. — Az első bir. Ítélet felebbeztetvén — a kir. tábla hivatalbóli semm. esetet észlelt; mert az 1877:22. tczikk 11. §. g. p. szerint sommás visszahelyezési ügyek csak akkor nem tartoznak a kisebb polg. illetőség alá, ha a per tárgyát egy cat. holdnál nagyobb terület képezi — mi jelen esetben nem forog fenn. A Semmitőszék itt a 304. §-sztalkalmazhatónak nem találta; „miután az 1877:22. tcz. 11. §. g. pontja szerint sommás visszahelyezési üiíyek csak akkor tartoznak a kisebb polg. peres ügyekben eljáró bíróságok hatásköréhez, ha a per tárgyát lakásnak, vagy tartozmányainak vagy egy catast. holdat meg nem haladó földbirtoknak birtoklása képezi, — jelen esetben pedig a per ikvgyki egy kut közös használata s igy szolgalmi jog gyakorlata képezi, mely — tekintettel arra, hogy a visszahelyezési per egy belsőségen épült házak tulajdonosai közt folyik — lakás tartozmányának nem tekinthető." (1879. sept. 25. — 16997. sz. a.) A kineveztelés alapján igényelt fizetés iránti kereset nem a bíróságok elébe, hanem közigazgatási útra tartozik. 83*