Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 82. szám

Budapest, 1879. péntek, nov. 7. 82. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Közgyám általi helytelen fizetés kérdése. — Váltójogi esetek. — Semmitőszéki döntvények. Egyik előbbi számmal lapunk julius-sept. el ü fiz. időszaka már lejárván,— tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megujitása iránt mielőbb intézkedni.—Hfagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példa nyokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre Z frt, fél évre 4 frt, egész évre § forint. Jogeset. Begyőzetvén, mikép a nő férjét meghatalmazta örökségi illetőségének az árvatárból való felvételére s neve aláirásávali nyugtázására, — ugy az is, mikép azon pénzből házasságuk alatt ingatlan vagyon szereztetett: a nőnek a közgyám elleni helytelenül tett fizetés alapján indított keresete jogos alappal nem öir — habár a nő a nyugtákat alá nem irta s a fizetésnél jelen nem volt is. A polgári per elbírálásánál birói figyelembe egyátalábun nem vehetők oly tanuk vallomásai, kik a bűnügyi vizsgálat folyama alatt, eskü nélkül, az ellenfél által tehető ellenkérdések mellőzésévet lellek kihallgatva', a felek illeni nyilatkozataik pedig, csak mint bíróság előtti érvényes beismerések jöhetnek tekintetbe. Tresz Anna férj. Komárotni Jánosné — A n g e 1 i István mint Császártöltés község közgyámja ellen 1464 frt 22 kr. iránt még 1873. évben a kalocsai tszéknél pert indított, melynek befejeztével, s a kir. tábla 1878. máj. 14 ki feloldó végzésére megtartott póttárgyalás után a t'szók 1878. decz. 31. — 8035. sz. Ítéletével alperest a keresetben s 1870-tőli kamataiban elmarasztalta az esetre, ha felperes főesküt tesz arra: „hogy a pénz kifizetésénél jelen nem volt, hogy férjét Komáromy Jánost annak felvételére meg nem hatalmazta, hogy a pénznek férje kezéhez történt kifizetését nem tudta, hogy az ő tudta s beleegyezésével Hajóson ház, présház — Hilden szolid" e pénzen nem vétetett.'' Az indokolás ez: „Alperes ellenirata s viszouválaszában határozottan állítja, hogy a kereseti összeget a felperesnö s férje jelenlétében fizette ki, a 2, 3. 4. sz. nyugtákra — a Császártöltésen 1873. aug. 20-án— tehát a kereset beadása s vétele után kiállított elleniratához 5. sz. a. mellékelt bizonyítvánnyal pedig annak begyó'zését czélozza, hogy felperes a férjét küldötte, s hogy a pénzt ennek mint neje meghatalmazottjának fizette ki. — Eltekintve tehát attól, hogy az ellenirat s viszonválaszban foglalt fentebbi alperesi védekezés, alperesnek a bünperben tett azon vallomásával: hogy Tresz Anna a pénzfelvételénél jelen soha sem volt — teljesen lerontatik, s ekként csak a bünvizsgálat alatt is tett azon alp. állítás marad fenn, hogy a kereseti összeg Komáromynak mint neje meghatalmazottjának fizettetett ki. Alperes részére a póteskü nem volt megítélhető az 5. sz. bizonyítvány mellé; mert az, tekintettel a bünvizsgálat alatt kihallgatott Tarajosi tanú vallomására, hogy azt maga alperes fogalmazta, — és Huhn István községi bíró azon tanulására, miszerint az — az azt aláirt tanuk s meghívott Tresz Anna előtt is, ugyancsak maga alperes által lett felolvasva, pótesküvel kiegészíthető fél bizonyítékot nem képez. „Mert míg Angyali József és Heibl Dominik az 5. sz. bizonyítvány tartalmát esküvel erősitik — addig Huhn J. Kirsohner János és Koch A. annak hitelességét leglényegesb részében lerontják. Minthogy tehát az 5. sz. bizonyítvány, mint kétségtelenül biróságon kívüli beismerésre vonatkozó okmány, a perr. 160. §. kellékeivel nem bír; s minthogy felperes azon körülményt, mikép férjét Komáromit a pénzfelvételére megbízta, — ugy a S/,alay Antal szolgabíró által felperesnö' kértére 1873. decz. 11; felvett jkönyvben (12. sz.) valamint a per során is határozott tagadásba veszi, — Angeli József s Heib D. vallomása pedig, tekintettel a perr. 193. §-szára, s jelen esetben különösen arra, hogy Huhn, Kirschner és Koch A. velük együtt és egyszerre jelen volt tanuknak vallomásával ellentétben áll, — teljes bizonyerejünek nem tekinthető: alperesnek az 5. sz. bizonyítványra egyedül fektethető védekezése ekként teljesen eloszlatva levén, egyébb bizonyíték nem létében — a főeskü általi bizonyítást stb. stb. kellett; „mert a 2. 3. 4. sz. nyugták is alperes védvei ellen szólnak, a mennyiben azokon Trész Anna Mária névaláírása látható s mégis a pénzt minden jogosítvány nélkül Komárominak fizette ki stb. stb. A kir. tábla 1879. apr. 16. — 11778. sz. a. az első bir. ítéletet részben megváltoztatván, felperest 570 frt iránt feltétlenül elutasította — 894 frt 22 krt pedig neki megítélt eskü feltétele alatt, de szövegének akképi módosításával: hogy felp. a férjét az árvatári pénzének felvételére meg nem bízta, annak férje kezéhez történt kifizetését nem tudta s az ő beleegyezésével Hajóson ház és présház nem vétetett* — köv, indokolással: „Alperes azt, hogy felperesnőnek a császártöltési árvatárban 1464 frt 22 krja elhelyezve volts az 1870-ben férjezése folytán ki utal ványoztatott, beismerte. Minthogy pedig alperes mint árvagyám ezen összeget az eredetben csatolt nyugták mellett, — a fenyitővizsgálatnál tett vallomása szerint felperes férjének fizette ki; azon lényeges körülményt azonban, hogy ezen nyugták felperesnö által lettek kiállítva, avagy a felvételre férjét felhatalmazta — tanúival nem bizonyította; mert az 5. sz. beismerésre vonatkozólag, az együtt jelen volt tanuk ellentétes vallomása bizonyítékul el nem fogadható, — a perdöntő körülmények bebizonyítása czéljából, az alp. által ajánlott, s felperesileg elfogadott főeskü alkalmazandó. vk marasztalási összegre nézve az első ítélet részben 82