Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 80. szám

320 gászgyülés nem lehet; mert feladata csak elvek kimondása. —- Napirendre térést indítványoz, de az esetre, ha a szakosztály mégis e kérdés tárgyalásába kíván bocsátkozni; — kész ujabb indítványt tenni. Dell' Adami felszólalása folytán tárgyalás alá vétetett. — Weinmann Fülöp — indokolja másik indítványát — hosszasan bírálva Dr. Biermann véleményes indítványát. — Dell' Adami szerint a tudomány e kérdés tekintetében a római jog alapján áll. Elvi fontosságú nyilatko/at tételét lehetőnek tartj. Egyébiránt közép uton kíván járni, s ehez képest sem napi rendre térni nem óhajt, sem pedig W e i n m a n n indítványát elfogadni. — Indítványát benyújtja a következőben : Mondja ki a jogászgyülés hogy: A beszámítás szabályozásánál következő elvek irányadók: 1. Beszámításnak csak haí-onnemü kereset utján érvényesíthető, lejárt még el nem évült követelések közt van helye. 2.Beszámítás kényszerű érvényesité.-ét az adós kívánságára, annak saját hitelezője ellen, az egymást fedező összegek erejéig a bíróság eszközli. Tauszig főkifogása a benyújtott vélemény ellen, hogy különös előszeretettel dédelgeti a német jogtudományt, s más codificátió terét nem öleli fel; hegy az angol jogra, melyben pedig — a compensátióra nézve leg több anyag található, véleményező kellőleg ki nem tér. További hiányául a véleménynek a magyar jogfejlődés teljes ignorálását hozza fel. Biermann casuisticus felszámítását némi kihagyásokkal elfogadja. Kimondatni ki vánja, hogy az állam ellen és viszont csak magánjogi alapokból származó követelések tekintetében legyen helye a compensatiónak. — Apáthy szintén napirendre térést indítványoz, miután tudományos enunciatió tárgyát — szerinte — e kérdés nem képezheti. — Ezután szavazásra kerülvén — a napirendre tén's indítványa elvettetett, — és Weinmam ak Dell' Adami által módosított indítványa fogadtatott el. A 2-ik szakosztály d. után a 4-ik kérdést tárgyalta, mely következőleg szól: „Az actió Pauliana csak csőd esetében, vagy azonkívül is helyt fogkat-é ?u Herich Károly előadó azt hiszi, hogy az a magyar jogélettel összefér, s számtalan szakember véleményével igazolva Játja, miszerint elfogadásától nagy hasznot várhatunk. — A véleményes indítványokat vévén vizsgálat alá, Zsigmondy állítását, hogy elégedjünk meg a büntető törvények szigorításával s mellőzzük az actió Pauliánát, el nem fogadhatja „Inconsequentia" volna — mond azt kijelenteni, hogy csődön belül a Pauliana actiót igen, s csődön kivül el nem fogadjuk, mert utóbbi esetben hivatása massát teremtene." Jelinek indítványát sem tartja ugy, a mint szövegezve van, elfogadhatónak. — Leghelyesebb szerinte, ha a jogászgyülés a Pauliana actiót, mint elvet enunciálja. Ha ugy nálunk, mint Austriában követeltetik a megtámadási jog behozatala ; ha látjuk a külföldnek e tekiutetbeni példáját, s ha látjuk döntvényeinkből, hogy a Pauliana actióban rejlő elv nem uj: — akkor behozatalától tartani okunk nincs, hanem inkább remélhetjük, hogy a forgalom igényeinek szolgálatot teend — Indítványa így hangzik: Mondja ki a jogászgyülés, hogy az actió Pauliána ugy csődesetében, valamint azonkívül is helyet foghat/ Sch reier Herich indítványát pártolja; afelett azonban, hogy csődön kivül s belül is helyet foghasson a Pauliana actio: határozni a jogászgyülést illetékesnek nem tartja, mert szerinte ez csupán teehnikai kérdés. Dell' Adami, miután napjainkban a hitelezők vakmerő kijátszásával — a morálitás rovására — untalan találkozunk, pártolja az előadói indítványt— Held Kálmán az actio Pauliana helyét csődön kívül nem látja. — Misner és Schnierer Gyula azt csődön kivül is kívánja. — Bróde Lipót csőd esetében igen, csődön kivül pedig „egyelőre" nem kiván helyt adni az actiónak.— Zsigmondy és Jelinek védik s elfogadásra ajánlják. Ezután B-r ó d e Lipót és Jelinek közt egy kis személyes vita folyván, — a szakosztály elfogadta Herich Károly indítványát — kimondván, hogy a „a Pauliana act:ónak csődön kivül is helye van". A Ill-ik szakosztály büntetőügyi tanácskozását s hátározatait már közlőttük lapunk előbbi számában. A 4-ik szakosztály szinte délután ülésezett, — Tárgy a következő (a 8-ik) kérdés: „Iüvánalos-e, hogy a járásbíróságok hatásköre birtokbiráskodásra is kiterjesztéssék, és ha igen, mily mérvben?" Győry Elek előadói bes.éde s indítványa után a kérdéshez hozzá szóltak: Boór, Imrik; Lánghy, Kovács, pro et contra Győry előadói véleményével szemben. A szakosztály Győry Elek előadó indítványát tévén magáévá, a következő határozatot fogadta el: Mondja ki a jogászgyülés: 1. A járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése abirtokbiráskodásra — beleértve a telekkönyvi szerkezetet is — kívánatos. 2. A járásbíróságok hatáskörébe utalandók, a telekkönyvi pereken kivüli ügyek s a telekkönyvek vezetése, az u. n. dologi cselekmények, s az eddig a járásbíróságokhoz utalt birtokperek általában, —a többi ügyek pedig azon mértékig, mely egyéb ügyekre nézve a hatáskör megosztásánál irányadó s a mely mérték megállapításánál különös tvkintet fordítandó arra, hogy hazánkban a törvényszékek nagy területek központját képezzék. Ezzel az összes szakosztályok működésüket befejezték. KeisniiKöszeki tanácsok október 21-tol. I. tanács elnök : Mailáth György országbiró; birák : Soltész, Vértesy, Manoilovicb, Osvald, Elekes, Csóók. II. tanács elnök: Tóth Lőrincz; birák: Láday, Mersics, Barta, Lacza, Erdélyi. III. tanács elnök: Szabó Imre; birák: Szloboda, Nagy Semu, Rauchofer, Németh Miklós, Oberschall. IV. tanács elnök: Soltész: birák: Babos, Beke János, Pápay, Masiérevic, Grallu, Sánta. Bejelentetett összesen: 561 ügy, ezek közt 1 sajtó ügy, 12 kereskedelmi, — 2 a legfőbb ítélőszék — és 8 a kir. táblák ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 írt, fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havas-utcza szögletén 6. sz. I. em. Buda-Pest, 1879. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrut 10. sz.