Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 75. szám
299 Bére a soproni jbiróság előtt pert indított oly munkála- 1 tokért, melyek peren kivül teljesítettek általa. A jbíróság f. év márczius 17. — 2721. sz. a. felperes keresetlevelét hivatalból visszautasította, mert a 20 frtig terjedő pénzkövetelések a községi bíróhoz tartoznak (1877:22. tcz. 4. §.) s ennek az ügyv. rendt. 58. §-sza nem áll ellent, mert ez a peren kivüli ügyekből származott ily kereseteket az ügyvéd személyes bíróságához utasitja — ez pedig 20 frtig ügyvédnél is a községi bíró. Felperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; inert az Ugyv. rendt. 58. §. szerint csak a perbeli eljárásból származó s még bíróilag meg nem állapított ügyvédi d jak s költségek iránti keresetek tartoznak, az összegre való tekintet nélkül, a rendes bíróságok illetősége a'á; a nem peres ügyekből számazók pedig az ügyvédnek, az összegre való tekintet szerinti személyes bírósága hatásköréhez tartoznak." (1879. sept. 17. — 12654. sz. a.) A sept. 23-ki plénumban szőnyegre került: „Hit felekezeti tanítók által, hitközségeik ellen, végkielégítés iránt támasztott igények, véglegesen vagy csak első sorban tartoznak-e közigazgatási útra? És ez következő elvi határozattal döntetett el: „Habár a hit felekezeti tanítók által, hitközségeik ellen, végkielégítés iránt támasztott igények megülapitása, az 1875. évi XXXI7. tcz. értelmében kóűgaigaláú útra tartozik, s azily módon megállapított végkielégítési összeg közigazgatási úton is behajtható; „tekintve mégis, hogy a birói segély azok'ól, a kik törvényes igényeiket peren kivül nem érvényesíthetik, — elzárva nincs: „ennélfogva a végkielégítést igényid tanító azon esetben, ha közigazgatási úton igényével elutasít atik, vagy a közigazgatási úton hozott kedvező határozatnak, ugyazazon úton foganatot nem szerezhet, — igényét a rendes bíróság előtt is jogosítva van perútján érvényesíteni." (14741 és Í5335. sz. ügyekhez.) Jogesetül fordultak elő: Streicher Salamon tanító — az ó-budai isrelita hitközség e. (100 frt végkielégítési járandóságának kifizetésére a bpesti I — III. ker. jbiróságnál sommás pert indított, — minthogy közigazgatási úton — a cuitus ministerium által — végkielégítési jutaléka tanítói állomása után megállapitatott, a község azonban azt ki nem fizette. A jbiróság a keresetet elfogadta s felette ítéletet is hozott, melyet felperes felebbezett. A kir. tábla azon nézetből kiindulva, hogy a tanítói végkielégítési igények közigazgatási útra tartoznak, s ily keresetek a törvénykezési eljárás alapjául el nem fogadtathatnak — az ügyiratokat a 304. §. alapján felterjesztette. A Semmitószék itt a 304. §-szt alkalmazhatónak nem találta, a fentebbi plenáris elvi határozat értelmében ; mert a hitfelekezeti tanítók nincsenek törvényi'eg elzárva attól, hogy a legfőbb közig, hatóság által már megállapított végkielégítésük iránt, HZ illető hitközségeik ellen per útján marasztaló határozatot kérhessenek.M (1879. sept. 25. — 14741. sz. a.) Langraf Ignácz tanító—• szintén az ó-budai izr. hitközség e. a cuitus miuisterium által már megállapított 600 frt végkielégítésének behajtása végett mivel azt a hitközség megtagadta, a budai jbiróság előtt pert indított, melyben felebbezéa történvéna kir. tábla ezt is hivatalbóli semmiség alapján felterjesztette. A Semmitős/.ék itt is a fent közlött plenáris elvi határozatot alkalmazta, s a kir. táblát az ügy érdemének eldöntésére utasította." (1879. sept. 25. — 15335. sz. a.) Semniitöszéki döntvények. A hazai bíróságok végrehajtást, az országon kivüli, külföldi, és osztrák bíróságok marasztaló Ítéletei alapján, saját hatáskörükben közvetlenül el nem rendelhetvén, — hanem azoknak csak végrehajtási végzései, illetőleg eziránli megkeresvényei sz dgálhaloán alapul, a végrehajtás foganatosítására: a bécsi gabona és liszt tőzsde választott bíróságának ítéletei alapjány közvetlenül hazai bíróságaink által végrehajtás el nem rendelhető. A lévai uradalom főbérnöksége — Enge 1 József e. 103 frt 60 kr. fizetésére keresetet támasztott, a szerződésben kitűzött bíróság, a bécsi gabona és liszt tőzsde választott bírósága előtt, mely alperest 1878. évi 5458. sz. ítéletével a keresetben elmarasztalta. — A végrehajtás elrendelése végett a nyitrai jbiróság megkerestetett. Ajbiróság f. év febr. 29. — 641. sz. a. elrendelte a végrehajtást a tőzsde ítélete alapján s azt alperes ingóságaira foganatositatta. Alperes ezen eljárás e. semm. panaszszal élt. A Semmitőszék a végreh. végzést következményeivel együtt megsemmisítette; (perr. 297. §. 1. p.) „mert a perr. 345. §-sza csakis a hazai rendes bíróságok s a hazai választott bíróságok által hozott marasztaló határozatokra vonatkozik, — s eszerint a hazai bíróságok végrehajtást, az országon kívüli bíróságok marasztaló határozatai alapján, saját hatáskörükben közvetlenül el nem rendelhetnek, hanem a perr. 62. §. értelmében, csakis az országon kívüli rendes bíróságok végrehajtási végzései, — illetőleg azoknak megkeresvónyei szolgálhatnak alapul a végrehajtás foganatosítására, — s habár ő Felsége többi országai s tartományaira nézve, a viszonosság a perr. 63. §. értelmében kétségbe vonhatlanul fennáll, — s a választott bíróság határozatai egyenlő tekintet alá esnek a rendes bíróságok határozataival: a panasznak fentebbi indokból mégis helytadni kellett, mert jelen esetben az eljáró bíróság a végrehajtást a bécsi gabona s liszt tőzsde választott bíróságának ítélete alapján közvetlenül rendelte el; holott ennek a monarchia másik felének rendes bíróságai által hozott Ítéletei alapján sem lett volna helye." (1879. sept. 17. — 19670. sz. a.) A bpesti magyar kereskedelmi bank záloglevelei, mint óvádékképes kötelező okmányok, árverésnél bánatpénzképen el nem fogadhalók. A Pesti hazai elsőtakarékpónztár — M álics Gryörgy e. 22500 frt erejéig a b p e s ti tszéknél végrehajtást eszközöltetett, melynek folyamában alperes ingatlanjaira árverés rendeltetett. Az árverési feltételek 3-ik pontjában foglaltatik, mikép: A bánatpénz s a vételári részletek, vagy készpénzben, vagy helybeli takarékpénztárak betéti könyvecskéivel, vagy óvadékképes állampapírokban fizetendő stb. — Az árverésen többi közt megjelent Schneider József, ki 4 db magyar kereskedelmi bank záloglevelet, 4000 frt névértékben kivánt bánatpénzül letenni — melyeket a bíróság el nem fogadott, mert nem óvadékképes állampapírok, 75*