Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 74. szám

295 „Az előadottakhoz képest Szubits egyrészt 1-ső r. \ vádlottnak összes ingó vagyonát — másrészt a 2500 frt kötvény bekebelezése folytán ingatlanját állítólagos követelései fedezésére fordítván, — vádlottnak egyéb hitelezőitől a kielégítési alap elvonatott. „Ha már az előrebocsátott tényvázlatból kivilágló azon körülmény, hogy Szubits ily tetemes összegekre rúgó követeléseinek érvényesítésével épen azon időpontban lépett fel, midőn 1-ső r. vádlott adóságai törlesztendők lettek volna, azok valódisága iránt méltán kételyt támaszt, — azoknak koholt volta a vizsgálatilag kiderített következő bizonyítékokkal kétségtelenül helyre áll: „1-ső r. vádlott, Sztarcsevits a vizsgálatnál azt adja eló, hogy sógora Szubitscsal évek hosszú során át folytonos pénzügyleti összeköttetésben ált, bogy neki tetemes összegekig adósa lett s vele 1870. szeptemberben összeszámolt, minek eredményéhez képest ő neki 6000 frttal adósa lett, és ezen tartozása fejében állította ki a fent elősorolt adósleveleket." .,1874. okt. 27-én történt első kihallgatásukkor mind Sztárcsevits, mind Szubits azt állították, hogy a n.-becskereki árra pénztár javára kiállított kötelezvényért Szubits a Sztárcsevitsnek készpénzt adott; mely állításukat azonban mindketten visszavonván azt állították, hogy a 3ó00 frtnyi váltó s a 2500 frt kötvény, tisztán a leszámolás eredményének tekintendő, — a 4000 frtos bekebelezett kötvényre nézve mindketten beismervén, hogy az színleges, s hogy azért Szubits a Sztárcsevitsnek mitsem adott. „A köztük fennállott pénzügyleti viszonyt, vádlottak csakis puszta állításaikkal képesek igazoltní; arról egy levél, vagy bármiféle irat, sem a legcsekélyebb jegyzet nem tesz tanúságot; és ha vádlottak abbeli mentségük, hogy egymás iránt feltétlen bizalommal viseltettek, — figyelemre méltatatnék is, mégsem hihető, bogy Szubits ily tetemes összegeket, a legcsekélyebb biztosíték nélkül átengedte volna sógorának, avagy magát a véletlen eshetőségek ellenében nem biztosította volna; — de különben is tekintettel, hogy 1-ső r. vádlott Becskereken — 2-od r. pedig Bókán lakott, — az évek hosszú során át csak előfordult oly eset is, hogy posta utján érintkeztek volna, és egy postai vevény a pénzküldés megtörténtét igazolni képes lenne; de ilyennek elómutatására vádlottak nem voltak képesek. „Ezekhez járul, mikép Popovits A. s Topavicza J. tanuk hit alatt valják, miszerint Szubits Illés, ki oly vagyoni viszonyokban, mikép ily összegeket kölcsönözhetett volna — sohasem létezett — előttük beismerte, miszerint Sztarcsevics neki nem tartozik s csak segiteni és hitelezői ellenében megmenteni akarja; „hogy Szubits a vizsgálat során beismerte, a végtárgyalásnál azonban indokolatlanul visszavonta, hogy Sztárcsevics hozzá Bókára kijött — őt felhívandó, miszerint válaszszon ügyvédet s lépjen fel ellene; „hogy Sztárcsevics maga a vizsgálatnál beismerte— a végtárgyalás folyamán pedig szinte visszavonta indokolatlanul, miszerint a 3500 frt iránti keresetlevél általa — alperes által — sajátkezüleg íratott; „hogy Kádits tanú szintén Sztárcsevits kezeirását ismeri fel a kereset írásában ; „bogy végre mindkét vádlott beismerte, mikép a4000 frtos kötelezvény csak színleges, s hogy Sztárcsevics azért pénzt sohsem kapott. „Tekintetbevéve továbbá, bogy l«ső r. vádlott, a vizsgáló bíróság előtt beismerte, a végtárgyalásnál pedig visszavonta, hogy a csődnyitás alkalmával 5000 frttal birt s ezt a csődtömegtói elvonta, — kapcsolatban az előrebocsátott bizonyítékokkal, s az egybevágó körülményekkel — megállapítandó, hogy 1-ső r. vádlott a másod randüvel jóhiszemű hitelezői kijátzására szövetkezett, — miért is mindkettő bűnösnek kimondandó volt. A 2-od r. vádlott részére védője által a mai tárgyalásnál bemutatott okmányok sem alkalmasak annak büntelenségét kideriteni, mert általuk a követelések valódisága t. i. az, hogy vádlottak készpénzt adtak volna egymásnak nem igazoltatik. A büntetés kiszabásánál 1-ső r. vádlott irányában a kár nagysága s annak ravaszsága súlyosítólag — jó előélete pedig enyhitőleg — a 2-d r. vádlottnál a rokonsági kötelék, mely őt első rendűhez fűzi — enyhitőleg hatott. A kötvények érvénytelenítése s a történt marasztalások, a bűnösség folyományai. — Károsultak az ügy természeténél fogva lettek igényeikkel a polgári perútra utasítva." (Vége köv.) Semniitüszéki döntvények. A perrel megtámadott egyén által ásott, s időközben behúzott árok állal, másnak földjén viz által okozott kár megtérítése iránti kereset, a törvény rendes útjára s bíróságok körébe tartozik. Dukai Györgyné — Kovács István ellen 119 frt erejéig kártérítési pert indított a kecskeméti jbiróság előtt azon alapon, mert alperes a vizet felperes földjeire folyatta le. — Alperes elmarasztatott és semm. panaszszal élt — különösen az illetőség tekintetéből. A Semmitőszék azt elvetette; „tekintve, hogy jelen esetben nem a belvizek levezetése körüli eljárásról, jelesül pedig nem arról van szó, hogy valamely önhatalmilag előállított mü vagy árok eltávolitassék, hanem az alperes által ásott, — időközben azonban behúzott árok által, felperes földjén viz által okozottnak előadott kár megtérítéséről, — mely igényeknek érvényesítése az 1874:XI. tcz 2. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, a törvény rendes útjára tartozik ; „tekintve továbbá, hogy ennélfogva a birói hatáskör s illetőség kérdésében, valamint egyébként sem forog fenn hivatalból figyelembe vehető alaki törvénysértés — alperes pedig semm. panaszát mivel sem indokolta." (1879. aug. 27. — 14429. sz. a.) Az igazolási kérelem alapjául szolgáló betegségi allapot^ nem csupán szakértő orvos bizonyítványa, hanem a perrendben megengedeti s e czélra alkalmas bizonyítási módok s ekként tanuk által is kimutatható. Mik János mint Mik Etelka gyámja — Boér Dénes e. apátság elismerése iránt a tordai tszék előtt pert indított, melyben alperesnek főeskü lett odaítélve ; de meg nem jelenvén — igazolással élt az alapon, mert rohamos gyomorgörcs által gátoltatott a megjelenésben, s azt községbirói bizonyítvánnyal igazolta, miért tanukul a község közegeit kihallgatatni kérte. A tszék f. óv május 1. — 1999. sz. végzésével annak helyt nem adott, mert a felhozott betegségi állapot orvosi — és nem előjárói bizonyítvánnyal lett volna igazolandó. Alperes semm. panaszára — 74*