Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 53. szám

210 „mert Sáador Mária J. 1847 ben kir. kegyelemből történt törvényesítése által magyarhoni származású, s illetőségű attyának Sándor András Jánosnak atyai hatalma alá kerülvén; és ennélfogva a közte, attyaés oldalrokonai közötti törv. örökösödési jog is a magyarországi örökösödési rend szerint levőn elbirálandó: önként következik, hogy valamint Sándor Mária J. sem tarthatott igényt attyának s oldalrokonainak örökölt, — azaz ági vagyonára, — ugy felperesnek törvényes oldalági öröködési jog* Sándor Mária J. hagyatékához csak akkor állana fenn, ha az id. törv. szab. 14. §-szán alapuló hitvestársi öröködési joggal szemben, ugyanazon szabályok 10. 11. §ij. értelmében bebizonyította volna, hogy Sándor M. Josefának hagyatéka közös elődeiktói leszármazott ági vagyont képez. „Minthogy pedig ezt felperes nem is állitá, annálkevésbé bizonyitá stb. stb." (1879. május 28.— 4505. sz.a.) Jogeset. A bizonyos százalék mint díjazás kötelezésével különféle pénzek behajtására megbízott ügyvéd, ki annak valósítását s kiutalDányozásál eszközölte is, kiérdemelt dijától el nem eshetik a miatt, hogy az illető kötvények adó fejében lefoglaltattak. De viszont az ügyvéd sincs jogosítva a behajtott pénzek visszatartására azon okból, mert a díj megállapítása és a számadások jóváhagyása iránt per van folyamatban, vagy mert azon pénzekre egy érdektárs által letiltás — de nem birói — eszközöltetett. Stern Móricz — Szalmár y D. ügyvéd e. megbízás folytán behajtott 1283 frt 20 kr. kiadása iránt panaszt adott be. A tsz ék 1878. febr. 7. panaszlottat kötelezte a kereseti összeg átadására, egyszersmind az ügyiratokat az 1874:34. tcz. 48. §. értelmében fenforogni látszó ügyvédi kötelesség s/.egés megtorlása végett a tszék fenyitő osztályához áttétetni rendelte, — következő indokokból: „A vizsgálati iratokból kitetszőleg panaszló bepanaszolt ügyvédet a bályoki s több községbeli dézsma megváltási ügyben 1872. sept. 18. kelt meghatalmazással bizta meg, — később 1874. május 19. kelt meghatalmazással arra bizta meg, hogy az 1848 — 1868-ig hátralékban maradt dézsma kötelezettektől a hátralék összeget per útján is hajtsa be; ugyanekkor egy másik meghatalmazással panaszlott megbízást kapott, hogy az állam által kárpótolt dézsma váltság összeget a sz. somlyói adóhivatalból vegye ki. — Ezek szerint 3 megbízásban részesült. „Az első ügyben panaszlott gr. Degenfeld Imrének is képviselőjelevén, — a panaszló által csak 1872.sept. 18. ki állított megbízás előtt is mint birtokossági közös ügy felett intézkedvén: azon dézsma kötelezettektől, kik a megváltásra önként kötelezték magokat, panaszlott 1875. jan. 3. kelt számadása szerint már 1871 végén 5703 frt 10 krt kézhez vett. — Ezen váltsági ügyben panaszlott állításaként is 10% jutalom igértetvén — ennélfogva az első meghatalmazás kiállítása idejében fenti összeg már panaszlott kezénél levén, — a 10°/0 levonása után maradt összeg panaszlónak kiadandó lett volna; minek kiszámítása semmi nehézségbe sem ütközött, mert panaszló y4-det követel, gr. Degenfeld saját részét s/4-nek állítja ; panaszlott is beismeri, kogy x/\ illeti. — Mindezek daczára nemcsak hogy nem sietett azt pnnas.lónak kiadni, de még nem is közölte vele, hogy az őt illető összeg kezeinél van; sőt a 2. s 3-ik megbízás keltekor 1874. május 19-én sem tudatta panaszlóval a pénznek nála létét; mit a panaszlott által tanukép felhívott Benedek József vallomása is támogat. — A helyett tehát, hogy ezen első ügyben leszámolt volna, két ujabb megbízást fogadott el, és az ujabb megbízásban a bevendó összegből visszatarthatólag igórt 1000 frt jutalmat megbízója akarata ellenére, az első megbízási ügyben befolyt összegből kívánta levonni (III. 8. tétel.) Eszerint az 5703 frt 10 krból panaszlót illető V4-rész: 1425 frt 77 krból az ígért 10%= 142 frt 57 kr. levonásával fenmaradó összeg azaz 1283 frt 20 krnak átadására panaszlott kötelezendő volt; „tekintve továbbá, hogy panaszlott a 2. s 3. megbízásból indított perek költségeit panaszló terhére kívánja felszámítani, holott a meghatalmazásban egy átalános összegben egyezett ki s az ebből felmerült vitás kérdés elintézése végett, munkadíjai megállapítására, a számadás készítése utáni évben — 1876-ban indított pert a sz. somlyói jbiróság előtt; tekintve, hogy panaszlott a sz. somlyói adóhivatalnál panaszlót illető váltsági kötvényeket megbízásához képest ki nem vette, hanem késedelmes eljárásával az almási közbirtokosság adója fejében lefoglaltatni engedte, holott panaszlót meg nem czáfolt állítása szerint azon adóból, miután ingatlanait másra átruházta, mi sem terheli; tekintve, hogy panaszlott első megbízása ügyében befejezett eljárásáról számot adui késlekedett s a kezénél levő pénzből panaszló részének kiadását különféle ürügy ok alatt késleltette s végül azt határozottan megtagadta, okul a még vitás s jelenben birói elintézés alatt álló ügyvédi dijai biztosítását hozván fel. „mindezeknélfogva a kiszámíthatott 1283 frt kiadására kötelezése mellett az 1874:34. tcz. 48. §. szerinti ügyvédi kötelességszegés elkövetése mutatkozván — ennek megtorlása iránti eljárás folyamatbatétele végett az iratok stb. stb. A kir. tábla 1878. május 21. — 25398. sz. a. a tszék ítéletét indokaiból hhagyta azon változtatással: hogy fenyitő eljárás alá tartozó cselekmény fenn nem forogván, az ügyiratok a fegyelmi bírósághoz átteendők, s azon kiigazítással, hogy panaszlott 1283 frt 31 kr. helyett 1282 frt 75 krt tartozik átadni. „mert a panaszlott által felvett 6308 frt 32 kr.öszszegből panaszlót V rész vagyis 1577 frt 8 kr. illetvén, melyből levonván a panaszlottnak jutalomdíj fejében felajánlott 10°/0 százalékot, továbbá utóbb nevezett által Benedek Józsefnek kifizetett 136 frt 70 krt, mely utóbbi összeg panaszló beismerése szerint is Benedeket megilleté: annálfogva a panaszlott által visszatartott összeg csupán 1282 frt 57 krt tészen." Alegf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét hhagyta azon változtatással: hogy a marasztalási összeg 1028 frt 40 krra leszállitatik, s az iratoknak a fegyelmi bírósághoz áttételére vonatkozó intézkedés megszüntetik. Indokok: „Panaszlott ügyvéd a dézsma-ketelezettektől váltsági dijakban közvetlenül az 1. sz. számadás szerint 6308 frt 32 kr. összeget beszedvén, — ugyanezen számadás szerint panaszló Stern Mórt */4 rész vagyis 1577 frt 8 kr. illette. Ezen összegből a másod bíróság által már levonatni rendelt összegeken felül, még a kiutalt szőlőváltsági kötvények és szelvények után, a fenebbi számadásban panaszló terhére felszámitott 10 °/0 jutalomdíj t. i. 180 frt 19 kr. és 73 frt 98 kr. — összesen 254 frt 17 kr. vonatott le; mert ezen váltsági összegek valósítását és kiutálásst szintén panaszlott ügyvéd eszközölte ki; és azért, hogy ezen kötvények a közbirtokosság adója