Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 52. szám

2Ö6 részére az árukat feladó felek által előre kifizetetnek, de azoknak átadandók. De egy vaspálya összes bevételei azért sem foglalhatók le, mert egy törvény alkotta közlekedési intézményt már a közérdek tekintetéből sem lehet megfosztani a közlekedés fentartására okvetlenül szükséges bevételektől. Mert egy vasút két— t. i. nyilvános és privát tekintetből bírálandó meg, s miután nyilvános közlekedési intézetet képez, melyre törvény és felségi szentesités szükségeltetik : azért a közlekedés 8 forgalom fentartására közvetlenül szükséges összegek le nem foglalhatók s csak ezen közérdekű tekintetből nélkülözhetlen szükségü kiadásokat túlhaladó bevételek foglalhatók le. ASemmitőszék a semm. panasznak helytadva, a bizt. eljárást, a mennyiben az ingatlannak (vasútnak) tartozékai lefoglaltak — egészben, — a mennyiben pedig az alperesi vaspálya összes jövedelmei ós pénztár-készlete vétetett foglalás alá — részben megsemmisítette (297. §. 18. p.) s az utóbbi foglalást a mérlegileg kimutatandó tiszta jövedelmekre korlátolta. „mert az 1888 :1. tcz. 4. §. a vasutat s tartozókait jogi tekintetben egy egésznek kijelentvén: miután ez utóbbiak, melyek alatt, ugy a vaspálya rendeltetéséből következtethetőleg, valamint az engedély okiratban foglalt értelmezés, jelesen az 1872:29. tcz. 20. §. szerint az összes üzleti eszközök, valamint egyéb felszerelési tárgyak, és állandó használatra rendelt, a pálya területén létező minden anyagok értendők — a vaspálya s földterületétől elkülönített foglalás tárgyai nem lehetnek, hanem egyedül a fódologgal együttesen vonhatók végrehajtás alá és, — „mert a vasút jövedelmeiből szerzendó biztosítás vagy kielégítés végett, a perr. 417. §-ban meghatározott végrehajtási eljárásnak nem lehet feltétlenül helye, a mennyiben a törvényerejű vasút engedélyezési szabályok szerint a vasutak a kormány engedélye nélkül másra át nem ruházhatók és működésük be nem szüntethető, — az ellen azonbant hogy a vaspálya üzleti jövedelmeire a végrehajtás a perr. 416. § hoz képest intéztessék és e végből egyedül a bevételek ellenőrzésére, valamint a végrehajtatót azokból megillető résznek annak idéjébeni beszedésére zárgondnok rendeltessék, akadály fenn nem forog, és az ekkénti végrehajtás csak annyiban szenved korlátozást, a mennyiben az az üzletnek az évi mérleg alapján kimutatott tiszta nyereségen tul nem terjeszkedhetik, mely tiszta nyereség alatt a vasúti engedélyezés és az üzleti szabályok tartalma szerint csak azon felesleg értetik, mely a) a forgalmi kapcsolatban álló más vaspályák tulajdonát képező leszámolási összegek levonása, b) az üzlet kezelési s fentartási költségeinek —azon átalány befoglalásával, mely az államkincstár javára a kormány felügyeleti joga gyakorlatával kapcsolatos kiadások megtérítése fejében évenként fizetendő — teljes fedezése; c) az elsőbbségi kötelezvények kamatainak fizetése s a tőkének törvényileg megállapított törlesztése utánfenmarad. „Miután pedig a bir. végrehajtó az ingatlan tartozékát képező tárgyak s az összes jövedelmek lefoglalása által a bírói határozat és a törvény rendelete ellenére járt el, ezen el járás alperes s a jelzálogos hitelezők törv. jogorvoslata folytán megsemmisítendő volt." (1879. jut. 2. — 13298. sz. a.) A Heindl József bécsi, Natensons i Synove varsói czég és Wolf J. berlini lakosok részéről folyamatba tett biztosítási ügyben a foglalás az időközben eladott vasútnak a vevő által lefizetendő egész vételárára vezettetett. A Sémmitőszék fentebbi indokoláson kivül ezen pontra vonatkozólag is részben helytadott a semm. panasznak, „mivel a m. k. kincstár s alperes közt 1879.február 27. megkötött s 1879:27. tcz. által beczikkelyezett szerződés, a vételárnak a jelzálogos hitelezők részére leendő kifizetése iránt határozott intézkedéseket tartalmaz s az alp. társulatot csak azon felesleg illetheti, mely az előbb szerzett jogok épségben tartása mellett fenmaradand; — következve felperesek egyedül az alperes társulat ellen elrendelt és vezetett biztosítás alkalmával csakis ezen netaláni felesleget, nem pedig a jelzálogilag terhelt ingatlannak egész vételárát foglaltathatták le." (1879. jul. 2.— 13341. sz. a.) Kereskedclemjogi döntvények. A keresk. törvény nem a részvényes, hanem ettől jógii ag különböző s a részvény-társasággal más jogviszonyban áll ö részvényt aláíró irányában tartotta fenn, a részvény megsemmisítésének esetében is, annak 50°/0 névértéki erejéig caló fizetési kötelezettségét. A részvénytőke befizetés elmulasztásának esetében, ha a részvény jegy eh megsemmisiietnek, a részvénytársaság nem lehet jogoúlvaaz elmulasztott fizetés behajtását is eszközlésbe tenni. Lippe Simon mint a jászberényi Népbank s takarékpénztár' igazgatója —Policzer Bernáté. 120 frtrósvénytőke megfizetésére a j á sz b erényi tsz ék mint keresk. bíróság előtt pert indított 1878. évi septetnberben. A tszék f. év febr. 12. — 825. sz. a. alperest a kereseti tőkében s járulékaiban elmarasztalta ; „mert alperes beismeri, de az általa felmutatott részvényekből is kitűnik, hogy a kereseti részvények birtokosa, s nem tagadja, hogy mint részvényes felp. intézet részvénykönyvébe bejegyezve van; uem tagadja, hogy részvéuyjegyei után részvényes jogait szemben az intézettel gyakorolta, vagyis, hogy azok után osztalékot vett fel. Miután pedig a keresk. törv. 371. s 168. §-sza a részvényesnek, a részvények névértéke" után meghatározott befizetések teljesítését kötelességévé teszi; s miután alperes azt, hogy a részjegyek utáni befizetések a közgyűlési határozat (A.) szerint a részjegyek névértékének 5ö°/0 erejéig határoztattak meg, vagyis hogy a 60 frtos névértékű részjegyre, a már korábban befizetett 24 írthoz, még 6 frtoyi utánfizetós határoztatott el, — nem tagadja; s miután végül alperes azt, hogy e most emiitett 6 frt után. fizetést nem teljesítette, önmaga beismeri: ennélfogva az előadottak alapján, de tekintettel az alapszab. 4. §-ára is (E. a.), melyszerint a részvénytőke teljes befizetésének kötelezettsége fentartatott s az alapszabályok ezen intézkedéséből felp. intézetnek az A. a. közgyűlési határozat hozatalára jogosultsága is önként folyik — alperes marasztalandó volt. „Nem volt birói figyelembe vehető alperes azon védekezése, melyszerint a beperesitett részvényjegyeken ő nem a Iái ró, s hogy a ker. törv. 153. 171. §§. szerint a részvény névértékének 50°/0 erejéig csak az aláíró s nem egyszersmind a részvényes is felelős; nem pedig azért, mert az idézett törv. §§-ai olynemü intézkedést, minőt azoknak alperes tulajdonit, nem tartalmaznak: a mennyiben egyrészről nem azt foglalják magokban, hogy