Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 45. szám
170 iránt a b pesti V. ker. járás- mi nt keresk. bíróság előtt sommás keresk. pert indított. A jbiróság 1878. decz. 5. — 45456. sz. a. felperest keresetével elutasította, ha alperes pótesküt tesz, hogy a megrendelés alkalmával felp. ügynök s alperes közt kiköttetett, hogy a rámákat s képeket felperes együtt köteleztetik elküldeni; „mert: tekintve, hogy alperes a tárgyalásuál a NB. megrendelő levél tartalmát tagadásba vette, s miután a perr. 167. §-nak meg nem felel, ellenében bizonyítékul nem szolgálhat. De ha azon okirat teljes hitelüleg lett volna is kiállítva, miután a perr. 169. §. szerint tartalma ellen bizonyítani fel van jogositva, s miután Engel J. tanú határozott vallomást tett, hogy alperes s az ügynök közt a megrendelés alkalmával oly megállapodás jött létre, miszerint felperes a két képpel együtt a 15 darab rámát is köteles szállítani, s a megküldött 2 kép nem a megrendelési évben küldetett, a 15 db ráma pedig alperes részére nem szállitatott, — mely vallomással félpróba erőt nyert azon körülmény, hogy az elküldött két kép nem a megrendelés szerint szállitatott s igy alperes azok elfogadását megtagadhatta; miért ahhoz a póteskü odaítélendő volt. A kir. tábla 1879. febr. 5. — 5070. sz. a. az első bír. ítéletet megváltoztatta és alperest 30 frtban feltétlenül — 25 frtban pedig az esetre marasztalta, ha le nem teszi a pótesküt arra: miszerint a megküldött két kép s kereteinek ára 35 s nem 30 frtban volt kö/.tük kialkudva — köv. indokokból: „A felek egyező előadása szerint alperes a felperesnél két képet kerettel megrendelt, s felperes azokat kerettel elküldöttej mig azonban felperes azt állítja, hogy a képek ára 6 ) frtban volt kialkudva, addig alperes azt vitatja, hogy csak 35 frtban — kifogásként azt is felhozva, hogy azon képekkel edgyütt 15 keretet is rendelt együttes szállítás kikötése mellett, s mivel felperes a kereteket el nem küldötte, a képeket nem tartozik elfogadni. „Ezen kifogás, mintán a szerződési tárgy minőségéből az tűnik ki, hogy a teljesités felosztható, a ker. törv. 358. §. szerint figyelembe nem jöhetvén, alperest a megküldött áruknak saját előadása szerint 35 frtot tevő árából, -a kifizetett 5 frt levonásával, 30 frtban marasztalni kellett. „A "25 frt fizetése póteskütől volt feltételezendő, — mert eltekintve attól, hogy a NB alatti okirat a ker. törv. 313. §. szerint írásbeli szerződésnek vehető-e s arra azon §. szigora alkalmnzható-e ? az ezen okmány, ugy alperes részére kinátt főesküvel felperes által bizonyítani száudéko t azon állítással szemben, hogy a kérdéses árunak vételára 60 írtban volt kialkudva, — a!peres ellen-bizonyitásra válalkozott s tanura hivatkozott annak bizonyítására, hogy a vételár 35 frtban lett megállapítva; a kihallgatott tanú pedig alperes előadását határozottan támogatván, az ezáltal helyre állított részbizonyiték kiegészítése czéljából alperes részére a póiesküt megítélni kellett." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét a 30 frtra nézve hhagyta; egyebekben mindkét alsó bír. ítéletét megváltoztatta s alperest azon felüli 25 frt fizetésére is feltétlenül kötelezte IS?7. sept. 1-tóli kamataival. Indokok: „A NB. a. okirat 2 kép és keretnek 60 frt értékben történt megrendelését tartalmazza. Alperes «;zen okiratnak sajátkezüleg történt aláírását elismerte,— «,z tehát ellenében a ker. törv. 313. §-nál fogva teljes bizonyerővel bír, — és annak búonyereje nem gyengítetik sem azá'tal, hogy abban alperesnek kötelezettségét megállapító nyilatkozata nem Írásban, hanem nyomtatásban fejeztetett ki, minthogy ez a törvénnyel ellenkezésben nem áll, — sem pedig Engel J. tanú vallomásával, ki a NB. a. okirat kiállításáról említést sem tesz. — Annak vallomása által igazolt szóbeli alkudozások pedig, a vég megállapodást tartalmazó írásbeli nyilatkozat ellenében figyelembe nem vehetők. „Alperes továbbá az állítólag megrendelés-elleniesen hozzá érkezett küldeményt a ker. t. 346. 347. §-hoz képest azonnal felperes rendelkezésére nem bocsátotta, hanem azt elfogadta. I!y körülmények közt a küldemény árának kifizetését meg nem tagadhatja." (1879. május 21. — 335. sz. a) Kereskedelmi perekben is mérvadó a per rend azon szabálya, melyszerinl a közös okirat előterjesztésére intézett alkereset beadására szolgáló haláridő alatt az első, — s nem a halasztás útján nyert halár idő értendő. Palcsó Pál — özv. Estók Jánosné s társai e. kétszer 500forint kötbér stb. iránt a rimaszombati törvényszék- mint keresk. bírósági ál pert indított — melyben a válaszra határidő kitűzése után alkeresetet adott be közös okiratok s üzleti könyvek közöltetése végett. A tszék azt f. év apr. 15. — 2Í)79. sz. végzésével mint elkésettet hivatalból visszautasította, mert a válasziratnak, melyben kívánta felperes a közös okiratokat használni, beadására kitűzött határidő első felében al keresetét be nem adta. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék követke Őleg határozott: ,,tekintve, hogy a perr. 188. §. szerint Írásbeli eljárásban a közösnek állított okirat előterjesztésére intézett alkereset azon perirat beadására kitűzött határidő első felében nyújtandó be, mely periratban a fél az okiratot bizonyítékul használni kívánja; ezen határidő alatt pedig csakis a perr. 132. §-ban emiitett első, nem pedig a halasztás útján nyert további határidők értendők; s tekintve, hogy eszerint Írásbeli perekben a közös okirat közlése iránti alkereset beadásának határidejéről a törvény kifejezetten intézkedvén : ezen intézkedés a ker. törv, 1. §. értelmében kereskedelmi perekben is mérvadó, s ekként az eljáró tszék stb. stb. ily visszautasító végzés ellen pedig a perr. 188. §. 3-ik bekezdése szerint perorvoslatnak helye nincs: ^Felperes semm. panasza hivatalból visszautasitatik." (1879. jun. 11. — 10552. sz. a.) Az ügyvédi képviselet felmondása, kereskedelmi ügyekben is, a peres eljárás félbeszakítását, illetve hivatalból uj tárgyalási határnap kitűzését, s a félnek hosszabb határidő mellett ujabbi idézését maga után nem vonhatja. V i c t o r i a bizt. társulat csődtömege — Sztrászky Károly szegszárdi lakos e. 341 frt iránt a kolozsvári tszék mint keresk. bi r óság előtt pert indított, melyben f. év márcz. 18. — 2646. sz. a. hozott marasztaló ítélet e. alperes semm. panaszszal ólt azon okból: mert ügyvéd képviseleti felmondás jővén közbe, halasztás lett volna adandó, minek mellőzésével a makacsságból hozott ítélet törvényes alappal nem bírhat. A Semmitőszék azt elvetette; „mert az ügyvéd a perbeli képviseletet ügyfélének az Ügyv. rendt. 41. §. szerint bármikor felmondhatja ugyan, de a képviselt fél értesítése napjától számítandó 45*