Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 40. szám

158 „Az érlevél kiadása iránti keresetével 1-ső r. alperes irányában felperest elutasítani kellett azon okból, mert nemcsak alperesek állítják, hanem felperes maga is beismeri, hogy 1-ső r. alperes ezt a bont 2-od r. alperesre átruházta, — kinek kezében az jelenleg van. Minthogy tehát bizonyos, hogy a ,bon' nincs már 1-ső r. alperes birtokában, s minthogy ő arról szabadon rendelkezhetett — mint ez alább índokoltatík: — azon követelésnek: hogy a bont adja ki, helye nincs, de igenis szabadságában leend falperesnek a ,bon' helyett, mely hozományának egyik fele részét képviselte, annak értékét 1-ső r. alperestől követelésbe venni. „A mi illeti Blum Antóniát — hhagyandó volt akir. tábla ítélete, még pedig a 30,000 frtra nézve felhívott indokainál fogva, és tekintettel az ide alkalmazandó oszt. pol. tk. 461.466. §§-szaira, — a bonra nézve pedig azért, mert felperes arra állapítja keresetét, hogy a ,bon4 hozománya levén, 1-ső r. alperes nem volt jogosítva azt elidegeníteni, hogy 2-od r. alperes ezt jól tudta, s hogy tehát ez az engedmény, melynélfogva 2-od r. alperes a bonhoz jutott, érvénnyel nem bir. — EÍ az érvelés azonban helytelen. — Ugyanis ha a ,bon' csakugyan magáról a hozomány fele részéről s nem mint 2-od r. alperes állítja, a hozományból 1-ső r. alperes által Brachfeld Adolfnak adott kölcsönről állitatott ki, — abban az esetben is 1-ső alperes arról szabadon rendelkezhetett, tehát azt jogosan átruházhatta 2-od r. alperesre. — Mert 1-ső r. alp res a házassági szerződés tartalma szerint nem olyformán kapta hozományul a 60,000 frtot, hogy azt el ne használhassa, hogy például azt elhelyezze, és csak a kamatokat élvezhesse, hanem kapta minden korlátozás nélkül, csupán arra, köteleztetvén, hogy azt felperes részére jelzálogilag biztosítsa; és épen ez utóbbi intézkedés mutatja, hogy az cgyébképen szabad rendelkezésére bocsátatott. „Magától értetik egyébiránt, hogy szabadságában álland felperesnek jelzálogát az egész hozományra nézve 2-od r. alperes ellenében érvényesíteni. (1879. márcz. 11. — 11909. sz. a.) Jogeset. Áz öröklési igény még 1830. évben elhalt rokon ulán maradt örökségre vonatkozólag, de 1830-ban az Örökösök közi kelelkezelt szerződésre állapitatván, melyben az örökséget átvető nőrokon utáni örökösödés leli szabályozva, ós oz Örökség nem az 1830-ban, hanem az 1865-ben elhalt rokon után keresletűén, miután az öröködési jog azon szerződés alapján az i 865-ben elhalt nőrokon elhunyta előtt meg sem nyílhatott, itt az ősis pal. 9. §-sza a kereshetőségi jog megállapítását nem gátolhatja. Reinprecht Anta 1 s társai — Schvarcz szül. Kncher Luiza e. végrendelet érvénytelenítése és az okkai telekjben 1218. hrsz. a. birtokra a tulajdonjog elismerése iránt a soproni tszéknél 1877. évben pert indítottak a tsz ék 1877. decz. 22. — 6266. sz. a. felpereseket keresetükkel elutasította; „mert az A. alatti okirat, melyre a kereset állapitatik, s mely 1830. aug. 16-án felperesnek nagyattya néhai Prükler János hagyatéka felett, annak egyenes leszármazó örökösei közt létrejött osztályos egyességet tartalmazza — azon Silbersberg-féle szőlőt illetőleg, melyet Prükler Erzsébet férj. Kucher Mátyásné olykép vett át, hogy nővére Prükler Teréz férj. Reinprechtnénak 20 váltó frtot tartozott fizetni — melyre nézve az határoztatott, mikép azt Prükler Erzsébet magtalan elhaltával Prükler Teréz Reinprechtné, vagy ennek elhunytával leszármazó örökösei, vagyis felperesek örököljék — nem egyébb mint örökségi szerződés; mely azonban mivel alperesi állítás irányában magok felperesek beismerték, mikép az kellő időben a bíróságnál lenem tétetett — az ősis pat. szerint érvényét vesztette. Végre, mert alperesi tagadás ellenében, felperesek a szakértői snemiével azt, hogy az A. okiratban Prükler Erzsébet férj. Kucher Mátyásnénak mint alperes jogelődjének a fentebbi módon jutott szőlő az okkai telekk.1218. hr. sz. a. Prükler Erzsébet, ezután pedig alperes telekk. tulajdonát képező szántófölddel ugyanazonos volna, begyözni képesek nem voltak, mert a három szakértő közül csak Salmatter, ki a helyszíneléskor 17 éves volt, állítja, mikép a Silbersberg szőlő s azon szántóföld ugyanazonosok. Abban azonban mind Salmutter mind Had Nándor egyetértenek, hogy azon földek külön dűlőt képeznek.* A kir. tábla 1878. okt. 7. — 16486. sz. a.atszék ítéletét helybenhagyta. Indokok: „Felperesek a kereseti ingatlanhozi igényüket a még 1830. évben elhalt nagyapjok Prükler János után megnyilt öröklés, illetőleg annak hagyatéka felett 1830. aug. 16. létrejött A. osztályegyességből származtatják. Hasonló örökségi igények pedig az ősis pátens 9. §. értelmében az ott kitűzött határidő után többé nem érvényesíthetők; következőleg oly igény, mely már Prükler férj. Kucher Erzsébet ellen sem volt 1854. május 1-től érvényesíthető: annak jogutóda alperes irányában többé fel nem éleszthető. A legf. ítélőszék akir. tábla ítéletét megváltoztatván, felperesek kereshetőségi jogát megállapította, sazt az ügy érdemének s ezzel együttesen a perköltség kérdésének is elbírálására utasította. Indokok: „Felperesek nem az 1830-ban elhalt Prükler János, hanem az 1865-ben elhunyt özv. Kucher szül. Prükler Erzsébet után követelnek örökséget, midőn utóbbinak végrendeletét érvénytelenitetni kívánják — egy 1830. évben kelt (A.) szerződés alapján. Épen az Á alatti szerződés bizonyítja azt, hogy felperesnek keresetileg érvényesíteni kívánt öröklési igénye, nem keletkezett az osztrák ptkönyv hatályba lépte — i 853. május 1. előtt, mert abban néhai Prükler János hagyatéka felett egyezkedő örökösök Prükler Erzsébetnek engedték át, mint egyik örökösnek, a kereseti szőlőt, és csak a Prükler Erzsébet utáni öröködést akarták, ennek magtalan elhalálozása esetére, ugyanazon szőlőben biztosítani a felperesek részére. Felperesek vélt öröködési joga tehát a kereseti szőlőre nézve — az A. alatti szerződés szerint — nem is nyílhatott meg Prükler Erzsébet halála előtt. Eszerint az ősis ny. parancs 9. § sza, mely az 1853. május 1. előtt keletkezett öröklési igényekről szól, felperes keresetének útjában nem áll, — s ennélfogva a 2-od bíróságot, felperes el nem enyészet keresetjogának megállapítása mellett, az ügy érdemének s a perköltségnek elbírálására utasítani kellett.íí(1879. márcz.ll. — 821. sz.a.) Pénzügyi fenyitö ügy. Pénzügyi kihágás miatt, a fenyitö eljárás a kereset elévülése miatt megszüntetendő, ha az a panaszlotl tett elkövetése napjától számitolt 6 hó helyett, csak harmadfél éo múlva inditalik meg.