Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 3. szám

11 „Elévülésről az osztr. polg. tkönyv 1489. §. értelmében itt szó nem lehet, mert felperes nem a polg. tköny v 1294. s 1295. §§-ból, nem másnak jogellenes cselekményéből vagy mulasztásából származtatja kártalanítási igényét. És hogy felperes magánjogi kártérítési igényének elbírálása a polgári biró hatáskörébe esik: ez kétséget nem szenvedhet. „Míndezeknélfogva felperes kártalanítási jogát megállapítani kellett, és pedig az államkincstár ellenében, mert a kérdéses confráteri szolgálmányokat a 32 székelygazda adó 8 katonamentességének megszüntetésével az állam szüntette meg saját javára, és vagyonjogi tekintetben a íiskus képviseli az államot. „Minthogy azonban a kárpótlandó veszteség értéke a persorán ki nem deritetett s az e részben felhívott felperesi tanuk sem lettek kínálgatva: azért alp, kincstár kárpótlási kötelezettségét csak elvileg lehetett kimondani s az első biróságot a kárpótlás mérvének stb. utasítani kellett." (1878. nov. 27. — 10548. sz. a.) Büntető jogeset. Fischer M. L. bukása. Vétkes bukásnak esete (1840-ki osödlörv. 131. b. pont •alapján) fenn nem forog ^ midőn a szakértői vélemény szerint— bukott üzletében félévenkint készült vagyonkimutatásokból a szükséges müveletek megtételével, a mérleg pótolható — főkép ha nem bizonyitatik, mikép azon hiány miatt bukott vagyonállapota mibenlétét nem ismervén s igy kellő időben csődöt ?iem kérvén, — ezáltal hitelezőinek kárt okozott. F i s c h e r M. L. bpesti bankár a hatvani utczai „Fortunához" czimzett váltóüzlet tulajdonosa e. hamis és vétkes bukás miatt indított s lefolytatott fenyítő per befejezte után — a budapesti tszék 1878. május 25. — 11735. sz. a. Ítélettel vádlottat az 1340: 22. tczikk 130. §. h. pontja alapjáni hamis bukás vádja alól tényálladék hiányából — a 131. §. a. pontjára nézve tényálladék meg nem állapithátásából, — és a 131. §. c. p. alapjáni vétkes bukás vádja alól tényálladék hiányából felmentette.—Ellenben a 131. b. p. alapján vétkes bukásban vétkesnek kimondotta s 8 napi fogságra s költségviselésére ítélte — következő indokokból: Vádlott 1873. jul. 30. önmaga ellen csődöt kérvén s az kimondatván — cselekvő vagyonát: 2647, 515 frt 79 kr. a szenvedő pedig: 2770 551 ftra becsülte. Hamis bukással vádoltatik, mert a kezeléséres számadására bizott sorsjegyeket tulajdonosaiknak szerződés kötelezettségeik teljesítése után sem adván át — saját liaszuára fordította. Azonban ezen vád megállapítására .felhozott esetek egyikében sem volt lehetséges az értékeknek általai elhasználását igazolni. — Az igényelt sorsjegyek legnagyobbrészt üzleti pénztárában találtattak, s a hiányzóknak kézhez nem jutása egyéb okokból, nevezetesen bukott csődtömegének bebizonyított rendetlen kezeléséből is magyarázható. „Azon vád, miszerint vádlott a sorsjegy részlet iv birtokosok tulajdonát képező sorsjegyek elzálogitása s ezek ki nem váltása által, hitelezőit jogtalanul megkárosította,—tekintve, hogy a zálogba tett sorsjegyek még tulajdonát képezték, s azoknak minden időben kiválthatása által hitelezőinek az átszolgáltatás iránt elég biztosítékot nyújtott, és saját tényével azok kiszolgáltatását nem gátolta, — de mert teljesen jogositva volt a szerződésből folyó előnyét felhasználni; s végre mert azon sorsjegyek számadására bizott vagyonnak S3m tekinthetők, — alapnélkülivé vált. „De az egyes részletiv birtokosok megkárosításának ténye nem is róható fel neki egyedül, mert az 1873-ki pénzválság volt főoka az értékpapírok nagymérvű csökkenésének. Midőn ezen előre nem láthatott eseméy Fischert csődbe sodorta, előidézte a hitelezők károsodását is; miért bukásában a hitelezők károsítására irányzott szándók, — mint minden bűntett alapfeltétele — fel nem ismerhető. — Ennélfogva az 1840: 22. tczikk 130. §. h. p. alapján hamis bukás vádja alól tényálladék hiányából felmentetik. „Vádoltatik továbbá vétkes bukássala 130.§, a. p. alapján ; mert szakértők szerint könyveitrendetlenül vezette. —Végtárgyaláskor Kauder D. tanúvallomásával s vádlott hiteles adataival bebizonyitatott, mikép 2 pénztárkönyv létezett, melyekre a szakértők vizsgálata ki nem terjedt; hivatkozván vádlott arra, mikép ha könyvei a hiányzókkal összefüggésben vízsgáitatuak. a szakértek által észlelt hiányok kiegészithetök leendettek. — A szakértők elismerik, hogyha azon 2 könyv rendesen vezettetett, úgy váilott könyvvezetése nem lenne kifogásolható. Bár a rendes vezetés a hiányzókra nézve bizonyítható nem volt, — mégis minthogy a rendetlen könyvelés a meglevőkből, a hiányzókkali egybevetés nélkül nem bizonyítható; s nincs kizárva a lehetőség, hogy a hiányzók jól vezetve kielégítő eredményre vezettek volna — az a. pont alapjáni vád tényálladéka megállapítható nem volt." „Kétségtelen ugyan, hogy a számszerint meg nem állapitható kár tetemes összeget képez, — azonban vádlott az üzletén kivül eső szédelgő válalatokba nem bocsátkozván, — a patarlás sem igy, sem egyébként reá nem bizonyítható; ellenben sikerült vádlottnak kimutatni, hogy az 1873 ki pénz válságban oly szerencsétlenség érte, melynek következése bukása lett; miért a 131,§. c. p. terhe alól tényálladék hiányából felmentendő. „Ellenben a szakértők azon terhelő véleménye, hogy vádlott rendes évi mérleget nem készített—vádlott védelmezése által meg nem döntetett. Maga elismerte, hogy nem tulajdonképen előirt mérleget, hanem egyes ivekre vezetett, s könyveiben fel nem tüntetett vagyon kimutatásokat készitetett. — A szakértők végtárgyaláskor aziránt odanyilatkoztak, hogy ily kimutatások a mérleget nem helyettesitik s bár pótlás és számtani müveletek által mérleggé kiegészithetök, mégis mivel a müveletek meg nem történtek, mint mérleg számba nem vehetők. Ily mérleg hiányában nem bizonyíthatja, hogy vagyonállapota felett minden időben tájékozva volt, s midőn bukása bekövetkezett, ez jogosan vétkes gondatlansággal párosuknak nevezhető. — Ennélfogva a 131. §. b. p. alapjáni vétkes bukás kimondatott. „Büntetés kimérésénél irányadó volt bűntelen előélete, buzgó törekvése hitelezői kielégítésére, az előreláthatlan szerencsétlenség, mely őt az 1873-ki válság által érte ; s hogy a törvénynek csak egy pontja ellen vétett. A kir. tábla 1878. okt. 7. — 22047. sz. a. itélt: „Tekintve, hogy vádlott csekély tökével kezdvén meg banküzletét, ezt a hitel mértékentúli igénybevétele által szélesbitette, — még is az általa hitelbe vett sorsjegyek isméti eladásából befolyt részfiezetéseket nem tartozásai törlesztésére, hanem csekély fizetés mellettt ujabb hitelbeni vásárlásokra forditotta s eszerint oly merész válalatokba ereszkedett, melveknek következménve lett. 3*