Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 37. szám

146 levonás tétethessék a kárösszegből, — a C. bárczában mi jogalap sem létezik; de végre mivel ily irányban a szemle, miután a tárgy, melyre foganatosítandó volna, nem létezik, eredményre nemis vezethetne. — Mindezeknél fogva alperes a 312,170 frt 69 kr. kárösszeg 12%-tólijában stb. A kir. tábla 1878. jan. 17. 5776. sz. a. helybenhagyta a tszék ítéletét azon változtatással, hogy a szemle költség a felek által közösen viselendő — felhozott indokaiból annál is inkább: mivel alperes beismerte, hogy ő felperes részére a biztosítást a pesti biztosító intézet felhivására, az ez által szo'gáltatott adatok alapján eszközölte, s állította ki a C. bizt. kötvényt — azt pedig, hogy a biztositásra felperes által közvetlenül szóiitatott volt fel,— avagy hogy a bemondást felperes saját közegei által tétette volna, nem is állította; ennek folytán alperes azon védekezése, hogy felperes hamis bevallást tett, — önként elesik; „mert továbbá felperes kártérítési jogosultsága beismertnek tekintendő annak folytán is, hogy a két bizt. társaság kárfejtő bizottsága kizárólag felperest ismertééi biztosított sjogositott félnek, s a kártolyfonoda részvénytársaság bizottságának beavatkozását visszautasította; mert végre alperes a C. bizt. kötvény alapján felperes által biztosítási dijul teljesített fizetést elfogadta, s ezáltal a bizt.kotvényt felperesre nézve érvényesnek elismerte; ezen kötvényből pedig felperes kereseti jogosultsága önként következik/ A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. Ítéletet részben megváltoztatván alperest 23086 frt 56 krban marasztalta, — késedelmi kamat nem Ítéltetvén meg s a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén, alperest a bírói becsünek felperes által előlegezett költségei fizetésére semmi részben sem kötelezte. Indokok: „Alperes társaság kártérítési kö^lezetts^ge megállapítandó volt, az alsó bir. ítéletek indokain felül még azért is, mert minden íentartás nélkül aláirta a lö. sz. kártérítési kiszámítást (Entschad. Berechnung), melyben a kárbecslés eredményéül ténykép kimondatott,hogy a 190888 frt lü krra felvett, s a 7. biztosító intézet által megtérítendő kárösszeg 12°/0-ja vagyis 23986 frt 56 kr. az alp. bizt. társaságra esik. Ezzel alperes a maga kártérítési kötelezettségét s a felp. bank kártalanítási jogosultságát ezzel is beismerte, és pedig már akkor, midőn a kárbecslési eljárás folyamán is tudomást szerzett magának arról, hogy a leégett gyárnak nem az angol magyar bank, hanem a kártoly-fonoda gyár részvény-társaság a tulajdonosa. „A kártérítési összeget illetőleg, megnyugodott felebbező felperes is abban, hogy a kárösszeg megállapításánál, a 14. 15. sz. a. szakértői munkálatok vétessenek alapul. De ezen munkálatok kiegészítő részét képezi azon javaslat is,melyszerint a szakértők azeladhatásiárra való tekintet nélkül felvett kárösszegből 33 y3száztólitlevonaudő n a k vélemény ztek — tekintettel a várhatott eladási árra. Es a szakértők ezen véleményét a jelen concrét esetben indokoltnak, s alaposnak kell elismerni. „Mert áll egyrészről az, hogy felperes nem nyereséget, hanem csak azon vagyoni hátránynak megtérítését követelheti az alperestől, melyet a leégett gyár tulajdonosa a tűzkár eset által valósággal szenvedett; s másrészről bebizonyított s elismert tény az, hogy a felszámolás alatt állott kártoly-fonoda részvénytársaság gyárának szükségképi eladását a liquidátiő eseközlésével megbízott felp. bank s társai már elhatározták akkor, midőn azon gyár az árverésre kitűzött napot megelőző napon 1873. sept. 14-kén tűzmártalóka lett. — A gyár tehát a tűzeset idejében annyit ért a kártolyfonoda részvény-társaságnak, a mennyit ő a már elhatározott, hosszú időre el nem halaszthatott szükségképi eladásból vótelárkép várhatott. „Már pedig köztudomású az a nagy pénz- s üzletválság, mely 1873. közepe táján birodalom s országszerte beállott, s mely Budapesten is az ipar s gyárüzletek nagyrészét vagy megsemmisítette, vagy annyira megrendítette, hogy azok a befektetett valóságos értéken alól csak tetemes veszteséggel voltak elárusíthatók. Ama válsá gos viszonyok éveken át éreztették, sőt még jelenleg is éreztetik hatásukat, s azoknak értékcsökkentő befolyását különösen a kérdéses kártolyfonoda-gyárra, elismerték a birói becsünél alkalmazott szakértők is. Helyesen utaltak tehát 14. 15. sz. a. a szakértők ama válságos viszonyokra, midőn azokat is számba véve az elhamvasztott s megrongált tárgyak benső értékéből, tekintettel az eladhatási árra 33 !/8 s z á z t ó 1 i t levonatni javasoltak. „Ezen levonás olyannyira indokolva van, hogy a nélkül a. biztosított fél világos nyereségben részesülne illetéktelenül, s alperes kárával csak azért, mert a gyár a kedvezőtlen kilátásokkal kecsegtetett árverés előtt egy nappal, valakinek gondatlansága vagy büue folytán leégett. Ezt pedig nem engedheti meg a birói meggyőződés, mely a perr. 217. §-hoz képest még a szakértők netán ellenkező véleménye ellenében is követendő volna. Késedelmi kamat nem ítéltetett, mert alperest szemben azzal, hogy felperes a 14. 15. a becsüt el nem fogadván a kártérítési összeg megállapítását birói Ítélettől tette függővé — késedelem nem terheli. Az előleges becsű költségei alól felmentendő, mert az szükségtelenül s eredménytelenül eszközöltetett felperes egyoldalú kértére s azt az alsó biróságokis mellőzték." (1879. márcz. 5. —1363.sz.a.) Váltójogi döntvények. A nemzeti színház tagjainak fellépti dijai nem képeznek oly illetményt, mely az i876 \XXKI. tczikk értelmében a végrehajtási foglalás alól kivéve lenne. Joseffi Cecília — Benedek József s Komáromi Alajos a nemzeti színház tagjaié. 500 frt váltó tartozás erejéig végrehajtást kérelmezett. Nevezetteknek a színháznál 4- illetve 3000 frt fizetésük van s azonfelül, minthogy a budai színháznál is szerepelnek — fellépti dijakat is húznak. A bpesti váltó keresk. törvényszék a biztositási foglalást az alperesek mind fizetésére, mind fellépti dijaikra elrendelte — a kielégítési végrehajtást azonban f. év febr. 28. - 15339. sz. végzésével csak az 1876 :31. tsz. értelmében lefoglalt fizetésükre, illetőleg annak egyharmadára rendelte el, és nem fellépti dijaikra is, melyek nézete szerint végrehajtás tárgyául nem szolgálhatnak. Felperes utóbbi tekintetből semm. panaszszal élt. A Semmitősz ék a tszék végzésének megtámadott részét megsemmisítette; (297. §. 18. p.) „tekintve, hogy alperesek fellépti dijaik az 1876:31. tczikk 1. §. szerint oly illetményeknek, melyek foglalás alá nem vonhatók, ki nem jelöltetnek." (1879. apr. 22.— 7593. sz. a.)