Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 35. szám

13? „Tekintve, hogy oly jelzálogos hitelező, kinek részére a tégrehajtúsi zálogjog a csőd kiütése elölt kebeleztetett be, a perr. 377. §-nak intézkedéséből folyólag, a végrehajtást cső­dön kivül folytathatja, — ebből pedig önként következik, hoyy a csödnyitás előtt végrehajtásilag lefoglalt ingatlanokra nézve a vételár felosztás valamennyi jelzálogos hitelezőre vonatkozó­lag a perrend szabályai szerint foganatosítandó, miután ugyan­azon ingatlanok tekintetében két különböző sorrendi eljárásnak helye nem lehet; „ezeknélfogva oly esetben, midőn a csődtömeghez tartozó ingatlanra, egy hitelező részére, a végrehajtási zálogjog a csőd kiütése elölt bekebleztetell s azon ingatlan árverésen eladatott, a telekkönyvi hatóság a befolyt vételárból valamennyi jelzálo­gos hitelező követelésének kielégítésére illetékes s csak a netáni fölösleget tartozik átteni a csődbírósághoz. (4378. számhoz.) Jogesetet képezett. Taffler József — Ma gyári Kossá csődtömege e. 20,000 frt iránt folytatott ügyben — s különösen a végrehajtási eljárásra vonatkozólag a karczagi tszék mint telekk. hatóságnak 1878. május 8. — 3187. sz a. hozott végzése e. a perügyelő semm. panaszszal élvén, az 1878. sept. 19. — 1755). sz. a. elvettetetett, „inert a Semmitő­szék felperesnek előbbi semm. panaszára vonatkozó s 1876. évi 5910. sz. a. hozott határozatában kimondotta, hogy felperes a végrehajtást a perr. 377. §. értelmében csődön kivül folytathatja — min azon körülmény sem változtat, hogy felperes követelését elő*vigyázatból a csődbe is bejelentette s az osztályoztatott is." Ennek folytán a karczagi tszék mint telekk. hatóság 1878. decz. 24. — 9663. sz. a végzésével — te­kintettel arra, hogy Tafler Józsefnek csődöukivüli kielé­gítését megállapító 3187. sz. végzés, a Semmitőszék fen­tebbi határozata folytán jogerőre emelkedett; s tekintve, hogy végrehajtatónak ez útoni kielégitetése, minthogy a befolyt vételárból az utána következők nagyrésze is ki­elégítést nyerend — a csődbíróság osztályozási ítéletével különben sem ellenkezik; mert Tafler követelése, azon ítélet 11. p. szerint csak feltételesen soroztatott az esetre, ha csődön kivül kielégítést nem nyerne: ezeknélfogva végrehajtató Taflernek felszámított s a következőkben bíróilag megállapított •— M. Kossá ingatlanjaira bekeble­zett 20000 frt s járulékaiból még fentlevő őt illető követe­lések, az azok vételárául befolyt s letétben levő összegek­ből aránylag kifizetetni rendeltetnek. Ez e. Markbreit A. jelzálogos hitelező semm. pa­naszt adott be. A Semmitőszek a tszék végzését megsemmisí­tette (297. §. 1. p.) s a:t utasította, hogy az ingatlanok vételárának felosztása iránt, valamennyi jelzálogos hite­lezőre kiterjedő ujabb végzést hozzon ; „mert a Semmitőszék 5910. és 17550. sz. határoza­taiban már kimondatott, hogy felperes a perr. 377. §-ból folyólag, a végrehajtást csődön kivül folytatkatja, — mi­ből önként következik, hogy a jelen végreh. ügyben a csődnyitás előtt végrehajtásilag lefoglalt ingatlanokra nézve a vételárfelosztás, valamennyi érdekelt jelzálogos hitelezőre vonatkozólag, a perrend szabályai szerint foga­natosítandó, — miután ugyanazon ingatlanok tekinteté­ben két különböző sorrendi eljárásnak helye nem lehet; s habár felperes az elárverezett derzsi 253. sz. telekk. in­gatlanokra csődnyitást megelőzőleg végreh. zálogjotnem szerzett, ezen ingatlanok tekintetében sem forog fenn tör­vényes akadály a fentkimondott elv alkalmazása ellen, miután azokra nézve más hitelezők a csőd nyitást előzőleg szereztek végreh. zálogjogot; az eljáró tszék tehát sza- j bálytalanul járt el, midőn neheztelt végzésében csakis felperes követelése kifizetése iránt tett intézkedéseket stb. (1879. april 17. — 4378. sz.a.) Jogeset. Gr. Eszterházy József utáni törvényes öröködés. (Folytatás). A kir. tábla 1873. nov. 19-ki ítélete követke­leg végződik. c) A solitar gyürü s fogatok iránt azon indokból hagyatott helyben az elutasitó itébt, mely fent a 16000 frtra nézve hozatott fel. d) Alperesek ellenirati kérelmére nézve : „Az ellenirat I. pontjában foglalt végkéretük főleg a valta suri közép csöppönyi s p. kürti javakra nézve az első bir. ítélet részint hhagyott, részint megváltoztatta­tott fentiebekből; — 1-ső r. alperest a cseklész-szempczi birtok tulajdona iránti viszonkeresetével elutasító része hhagyatott, mert a keresetlevél szerint azokban fenforgó hitbizományi jogok érvényesítése külön ügyútra tartoz­ván, azok e per tárgyát nem képezték, azokra nézve eper­ben határozni nem lehetett. Az ellenirat. II. III. IV. p. végkéretet illetőleg — miután felperesek részére a megítélt jószágokon szemle szerint találtató összes gazdasági épületek mint tartozé­kok odaitéltettek s egyúttal alperesi azon kifogás, hogy azokban örökhagyónak beruházásai volnának, elvettetett — hhagyandó volt az 1 ső bir. ítélet azon része is, mely­szerínt az emíitett időről követelt beruházások megtérí­tése iránti kérelemnek hely nem adatott. „Miután továbbá az 1-ső bíróság az ősi jószágok ösz­szes tartó/mányait, tehát az egész gazdasági felszerelvényt is felpereseknek odaitélte, — ellenben jelen ítélettel annak részbeni megváltoztatásával felperesek a fennlevő tartoz­mányok egyrészére nézve elutasitatván, az őket illető ősi felszsrelvény közelebbről meghatároztatott: ebből folyó­lag hhagyandó volt azon pontja is, melyszerint alperesek azon átalános kérelmének, hogy az összes felszerelvény az ősi hagyatékkoz nem tartozónak nyilvánitassék, eper­ben helyt nem adott — és pedig annálinkább, mert ezen átalános kérelem, egyrészében, a következő pont szerint a per tárgyát még most nem képezheti. „Ugyanis továbbá hhagyandó volt az első bir. Ítélete azon részeiben is, melyek szerint alperesek azon kérelmé­nek sem adatott hely, hogy előzőleg állapitassék meg, mi illetendi alpereseket mint hagyományosokat s az örök­hagyó özvegyét, a hagyatéknak felperesek részére oda nem itélt részeiből a végrendeletnél fogva, illetőleg az egyes tárgyaknak az örökhagyó elhalta utáni szaporu­lata, vagy azokba tett befektetések folytán. — Mert jól­lehet azon jogok megállapításából, melyek felpereseket a hagyatékból megilleték, önként következik, hogy azon­túl alperesek irányában többet nem követelhetnek; s jól­lehet ezen jogok megállapítása által a végrendelet intéz­kedései s 2. 3. 4-ed r. alperesnek abból folyó jogai,— va­lamint az özvegynek a haszonélvezet ideje alatti bármely czimü szerzeményeire vonatkozó törvényes jogai, érintet­lenül fenhagyatnak: mindazáltal alperes hagyományosok s az özvegy most érintett jogainak további előleges, sazok tárgyainak részletes s határozott megjelölése nélküli ki­mondása sem szükséges, sem hely- s időszerű nem volt a jelen perben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom