Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 30. szám

118 Tehát declarálja egyrészt a felső foruin alkalmatlan voltát,szervezete czélszerütlenségét; másrészt az alsó fórum tőkéletesb jogszaki képtelenségét; tehát egyenesen azt, mikép összes bírósági szervezeteink képtelenek arra, hogy a tőkéletesb, kielégi tő jogszolgáltatás igényeinek megfeleljenek; — összes biróságaink — mondjuk — miután legfelsőbb forumunk felett is damooles kardja függ — annak átalakitása is évek óta — nálunk úgynevezett sürgős teendők, égető szükségek közé soroltatván. Ezekből legalább is az következik, mikép elismert ténnyé vált, hogy bírósági rendszerünk, a jelen Írásbeli törvénykezésünk igényeinek sem képes megfelelni; ezen eljárási formában sem alkalmas jó igazságszolgáltatást teremteni. Ha pedig ez áll: hogyan lehet feltételezni — valódilag azon ábrándban élni — mikép ezen jelenlegi bírósági szervezet megfelelhessen a közvetlenség igényeinek, melyek sokkal magasabbak, melyek sokkal tőkéletesb munkaerőket követelnek. azon rendszer követelményeinek, mely a törvénykezési formák közt a legtökéletesebb, tehát mint ilyen a lehető legtökéietesb szerveket s tényezőket is szükségeli. Ezek nélkül a közvetlenséget megkísérelni, nem lenne egyébb, mintáz igazságszolgáltatásba még nagyobb zavarokat hozni, a jogérvényesítéssel járó jogbiztosságot még kétségesebbé ingadozóbbá tenni. És természetes az is, mikép ezen a partialis átalakítások: a Semmitősék eltörlése, akir. tábla decentralisatiója magában gyökeresen nem változtathatand; miután mind a kinevezésekben, mind a szervezésben egész bírósági rendszerünk tökéletlensége, felette szegény hátramaradottsága forogván fenn: valódi reform csakis az egész bírósági rendszer gyökeres reformja által lehet eszközölhető. Es ez az, mit mi a közvetlenség létesítésének legelső létfeltételéül tekintünk. Nem hisszük, hogy ebben megczáfoltathatnánk, miután az, mint valami axióma, kifolyása a legjelesb európai szakférfiak véleményének, s a törvényhozásokból merített tapasztalatoknak. Mig* tehát törvényhozóink eziránt határozott, tiszta megállapodásra nem jutnak; s mig az állam ujabb áldozatokra nem határozza el magát, melyekkel az összes bírósági rendszer reformját létesíthesse : addig hiú ábránd a közvetlenség behozataláról beszélni. Jogeset. A tartozatlan fizetés jogi fogalma nem forog fenn, ha az illető a visszaköveteli összeg fizetésére, bizonyos váltólevelekben válalt fizetési kötelezettségnél fogva, az illetékes bíróság jogérvényes határozatával lett kötelezve. Azon ügyleti viszonyok s megállapodások, melyekből a tartozatlan fizetés alapja származtatik, már az előző váltó perben kifogások alakjában felhozatván, ott azonban mellőztetvén: azok köztörvényi perben többé nem érvényesíthetők, s az arra fektelett birói határozat más bíróság előtt önálló perrel meg nem támadható. Singer József — Ehrlich József és Szarvassi Mór c. 1874. novemberben 3581 frt 88 kr. tartozatlan fizetés iránt a bpestitszék előtt pert indított. A tsz ék 1877. decz. 4. — 40180. sz. a. ítéletével alpereseket a keresetben s 1872. sept. 2-tóli kamatokban 8 120 frt perköltségben egyetemlegesen elmarasztalta következő indokolással: „Felperes keresetének alapját képező azon a H. 0. P. stb. alp. levelekkel is támogatott állitását, hogy a fennállott Ehrlich Szarvasi czéggel üzleti összeköttetésben levén, a czég részére érték kiszolgáltatás nélkül csupán szívességből körülbelül 30—40,000 frtnyi váltókat fogadott el, s hogy a keresethez B. C. D. E. F. G. alatt csatolt 10,200 frtot képviselő váltók, melyeknek s ezek beperesitése folytán keletkezett váltótszeki (K. a.) végzésnek alapján az Ehrlich Szirvasi czég tőle 10860 frt 14 krt hajtott be, — szinte ezen szívességből elfogadott váltók kö/.ül valók voltak, — Salamon Mór, Soherz József és Stern Mór tanukkal, kik ellen felhozott alperesi kifogás figyelembe vehető nem volt, — igazolta. — Ezen tanuk vallomásával igazolta azt is, hogy a közte s azon czég közt létesült ügyleti viszonyból felmerült követelések s tartozások könyvkivonatok által voltak kimutatva s az üzleti viszony mindig könyvkivonatokkal rendeztetett. „Ezekből folyó lag, tekintve, hogy alperesek felperesnek, a már nevezett tanúval is támogatott abbeli állitása ellenében, hogy ó a megtörtént számolás után az Ehrlich Szarvasi czégnél 1872. jan. 12. az A kivonattal kitüntetett 6081 frt 23 krnál többel nem tartozott, — az elleniratban eltérőleg védekeztek; ugyanis mig 1. r. alperes a B.—G. váltókon érvényesített követelést a könyvkivonatban kitüntettektól eltérő külön jogezimeken keletkezett követelésnek mondja: addig 2. r. alperes ezeket a könyvkivonati követelés fedezetére adottaknak lenni állítja, — még is mind a két alperes további védekezése akkép alakul, hogy a B.—G. váltók beperlése folytán kifizetett összeggel, az A. köny vki vonaton alapuló, valamint felperes által 1872. jan. 12. után Ehrlich Szarvasi czégtől felvettnek elismert 1,000 frt s a czég részéről helyette kifizetettnek elismert 197 frfc 3 kr. — s igy felperes által összesen 7,278 frt 26 krban beismert tartozását is kiegyenlítettnek tünteti elő a nélkül, hogy e részben az összefüggést kimutatták volna, — azon jogezimeket pedig, melyekből a felperesileg beismert összegen felüli követelésük származott, meg sem emiitik: begyőzöttnek volt veendő azon felperesi állítás is, hogy a B. — G. váltók alapján, felperestől behajtott 10860 frt 14 kr. összegből azon czég csakis a felperes által beismert 7278 frt 26 krra nézve birt jogczimmel. „Már most tekintve, hogy senkisem tartozik jogalap nélkül fizetést teljesíteni — felperes azon állítása, hogy a B. — G. alatti váltók alapján 3581 frt 26 krt tartozatlanul fizetett, beigazoltnak volt veendő.. „Minthogy pedig az, ki tartozatlan fizetést teljesít, a fizetett összeget visszakövetelni jogosítva van; s minthogy felperes okmányaival igazolta, hogy keresetét az Ehrlich c/.ég feloszlása után előbb megindította, mint azon két év eltelt volna, mely után a volt czég tagok egyetemleges kötelezettsége megszűnik: ugyanazért alpereseket egyetemleg stb. marasztalni kellett." A kir. tábla 1878. apr. 2. — 7542. sz. a. az első bir. Ítéletet hhagyta — következő indokokból: „A birói határozat folytán teljesített fizetés tartozatlan fizetésnek nem tekinthető ugyan; tekintve azonban, hogy felperes a perr. 64. §-nak tel jesen megfelelt, a menynyiben a ténykörülményeket s a jogalapot, melyre keresetét fektette, kimerítően előadta: a jogezim helytelen megjelölése ily körülmények közt, a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat. „Tekintve már most, hogy a váltók kibocsátása alkalmával, a felek közt létesült szóbeli szerződések az 1840 : 15. tcz. 209. §. szerint köztörvényi úton birálandók el,— 8 igy alperesek azon védelme, mikép a váltójogi viszonynak váltói úton lett elbírálása után, a perben álló felek