Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 21. szám

Budapest, 1878. péntek, marcz. 15. 21. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Vegyesházasságbeli elválasztás joghatálya. — Kereskj— Semmitőszéki és legf. Itélőszéki döntvények. Jogeset. A vegyes házasságbeli váló perekre vonatkozó 1868. 48. I. cz. stb. stb. nem terjed ki azon váló perekre, melyek azon törvény életbeléptekor már foiyamatban voltak stb. stb. (Vége.) Az első foly. törvényszék Ítéletének indokolása következőleg fejeztetik be. „Mert továbbá alperesnő közszerzeményt nem bizonyított, mivel tekintettel arra, hogy örökhagyónak kereskedése már volt a házasság kötésekor, — annak kimutatását s igazolását, mily s mennyi vagyon volt a házasság előtt s mi szereztetett a házasság, illetőleg a tettleges együttlét alatt — meg sem kísérletté; tekintve hogy az F. Gr. H. okmányokkal támogatott azon törvényes vélelem, miszerint néhai Schvarcz S. kereskedésének s vagyonának alapját 1 só r. felperesnő s annak férje vetette meg, — alperes által ellen bizonyítékokkal meg nem czáfoltatott; tekintve hogy alperes az 1860. aug. 28-kán férjével együtt vétel utján szerzett 308. sz. iglói lakházból férje elhagyásáig eső 4 évi, illetőleg a magyar törvények visszaállitásától számitott 3 évi időtartamra — az eladási ár felének 3500 fttal részére történt kiutalványozása s annak folytáni tettleges kifizetése által közszerzeménye még túlságosan is kielégitetett, a mennyiben távozása után J. szerint ezen házra még 1196 frt 12 kr. volt fizetendő, és hogy a 15871 frt 89 krra leltározott tiszta hagyatéki vagyonban a ház eladási ára 7000 ftal már benfoglaltatik ; azon meg nem czáfolt felperesi állítás is, miszerint a hagyaték egyébb része örökhagyó életének utolsó 6 évében gyűjtött illetőleg tisztázott kizárólagos szerzeményét képezte — igazoltnak volt tartandó még azért is, mert miután alperesnő s férje közti tettleges házassági kapocs 1855-ben s igy a magyar törvények visszaállításáig, vagy is 1861. július 23-káig az osztrák polg. törvény uralma alá esvén — magában közszerményi jogot nem ád; — az azontúli időre pedig férjének elhagyásáig, a szerzett ház eladási ára fele része által — közszerzemény fejében túlságosan kielégíttetett: és alperesnő hozományt, melyből közszerzemény az együttlét alatt képződhetett, nem bizonyított — tehát közszerzeményi igénye sem volt megállapítható.u „Mert alperesnőt hitestársi öröklék, özvegyi jog, vagy özvegyi tartás csak akkor illethetné ha férjétől pusztán külön válva élt volna; alperesnő azonban alighogy egészsége helyreállítása végett rövid időre 1864. aprilban — april 21-kén a saját levele szerint — N.Váradra szüleihez érkezett s azt, férjének be is jelentette, — már és egy hó múlva, t. i. 1864. május 19-kén minden okadatás is a nélkül, hogy eztn rövididő alatt a házas felek közt netalán beállott czivódás vagy más esemény arra alkalmat szolgáltatott volna,a váló kérvényt a szentszékhez beadta, — és daczára, hogy alperes egészsége Magyar A. nagy-váradi orvos 18G4. jun. 24. kiállított (A. a.) bizonyítványa szerint már teljesen helyreállott; s daczára hogy férje O. a. levele szerint őt nemcsak visszafogadni késznek nyilatkozott, hanem visszajövetelét még sürgette is, — a helyett hogy férjéhez visszament volna — váló keresetét 1864. jun. 15. kelt s aug. 20-kán 1060. sz. a. beküldött folytatólagos kérvényében megújította. — Miután ennek folytán férjétől törvényesen elválasztatott; s az ágyasztaltóli elválás a protestáns férjre nézve a végelválással egy tekintet alá esik; — de hitestársi öröklésnek s özvegyi jogoknak a magyar polg. törvények szerint oly esetben, midőn az elválás a nő által idéztetett elő a nélkül, hogy arra a férj által kénszerittetett volna, amúgy sem volna helye — ezen alp. igények is elvetendők;" végre „mert ugyanazon oknál fogva alperes a törv. hitbért sem követelheti, mivel azt a nő a magyar törvények szerint saját tette miatt elveszti; férjének elhagyása, a válóper meginditása, s igy a törvényesen történt elválasztása pedig, valamint azon körülménynél fogva is, hogy férje az egész válóper lefolyása alatt beadott minden perirataiban a házas viszony folytatása mellett nyilatkozott, s a kiengesztelés megkísérlése végett, mint a törvény rendeli, az eljáró szent-szék elébe határnapot kitüzetni kért — csak alperes egyedüli tettének volt tekinthető. * „Azon alperesi állítás, mintha a szent-széki Ítélet által az özvegyi jog neki megítéltetett volna — birói tekintetbe, nem vétethetett; mert a szent-szék csak az elválasztás kérdésére illetékes s alperest többi igényeivel a polgári bírósághoz utasította ; s ezáltal beismerte, hogy azon kérdés eldöntésébe nem avatkozhatott. Es a polgári biró ez iráut csak az eset körülményeinek tekintetbevétele mellett ítélhet, a nélkül hogy hatásköre a szent széki ítélet által korlátoltathatnék." „Az alperesi igények elvetése mellett — tekintve, hogy felperesek a lelkészi bizonyítványokkal, de alperes beismerése szerint is, mint legközelebbi vérrokonok, törv. öröködési jogukat bebizonyították, — mindezeknél fogva felperesek kizárólagos öröködési jogukat megállapítani stb. kellett," A kir. tábla 1877. jul. 3. — 29676. sz. a. a tszék ítéletét érdtmleg megváltoztatta s felpereseket keresetükkel elutasította — következő okokból. „A válóper iratai s abban hozott ítélettel igazolva van, hogy alperes férjétől, ennek vétke miatt, választatott el; minthogy eszerint alperes az elválasztásra nézve vétlen félnek tekintendő; minthogy továbbá a vétlen elválasztott alperes hitestársnak e minőségből folyó jegai az állal, hogy férjétől elválasztatott, el nem enyésztek; minthogy végre néhai Schvarcz S. után maradt hagyaték, a peres felek egyértelmű előadása szerint, szerzeményi vagyon, az ily természetű javakra nézve pedig az