Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 10. szám

38 detményi határidőn belül igénylő nem jelentkezett, valamint azon érvelés sem „hogy alperes azon kifogással, hogy a lefoglalt értékpapírokra másnak igényei volnának, nem élhet, mert az értékpapírok, mint óvadék foglaltatván le, mint ilyenre igényt bejelenteni szükség sem volt, mert különben is alperes a kérdéses papírokat tulajdonul nem igényli, elsőbbségi igény pedig csak árvetés esetében jelentendő be; s mert alperes vasúti társulat, mint a Windisckgrátz-Brenmjr-féIe consortiumuak meghatalmazottja és bankárja azzal üzleti összeköttetés és számadási viszonyban állván, annak s közvetve saját érdekeinek védelmére jogositva van. Mindezeknél fogva tekintve, hogy a követelt értékpapirok óvadékot képeznek; tekintve, hogy felperesi részről az, miszerint a lefoglalt értékpapirok az óvadék kötelék alól felmentettek, vagy azon jogviszony, melynek biztosítására azok letétettek, megszűnt volna, nem igazoltatott ; tekintve végre, hogy felperes mint végrehajtást szenvedett báró Detraux Edének engedményese több joggal mint maga az engedményező nem bírhat: felperest keresetével elutasítani kellett." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét az ügyérdemére nézve megváltoztatta s e részben az első bírósági Ítéletet hagyta helyben — ,,I n d o k o k: Alperes a kereseti értékpapirokra foganatosított, különben is A. alatti végzéssel igazolt végrehajtást, valamint azt, hogy azok nála letétben vannak — beismervén, — felperest keresetével főleg azért kéri elutasitatni, mert az értékpapirok nem végrehajtást szenvedett Detraux Ede báró, de Windiscbgratz-Brenner-féle consortium által, melynek egyik tagja Detraux — tétettek le a Vág völgyi vasuttársulatnál, és pedig mint építkezési óvadék meghatározott czélra; ezek tehát a társaság irányában egységes óvadékot képezvén, csak akkor adathatnának ki, ha a czél eléretvén, az óvadék minden kötelezettség alól felszabadult volna; mely eset azonban még nem ált be, a mennyiben azt a consortium által elvállalt, az elleniratban közelebb felsorolt számos kötelezettségek terhelik; különösen pedig mert b. Detraux osztozik azon kötelezettségben, mely az emiitett corsortiumot a Vágvölgyi társulat irányában ugy a vaspálya végkiépitése, mind pedig azért is illeti, mivel a társulat pénzalap hiányában, mint ezen consortium bankárja működött ; minek folytán számlabeli követelései is vannak, — s ez alapon az értékpapirokra nézve megtartási joggal bir." „E kifogások azonban birói figyelembe vehetők nem voltak ; mert habár való is, hogy a Windischgrátz-Brenner-féle consortium tagjai a Vágvölgyi vasút kiépitését, mint egyúttal annak engedélyesei is foganatosítani szándékozván, e czélból az egyes tagok bizonyos építkezési óvadékot letettek, — való másrészről az is, hogy a mint a Vágvölgyi vasút kiépítésére a részvénytársaság megalakult, az építkezést nem a nevezett consortium hanem más vállalkozó kapta, és teljesítette; minélfogva azon czél, melynek kivitelére az óvadék letétele történt, megszűnvén, az többé az építkezés indokából vissza nem tartható; mit igazol az alperes által kiállított s így ellene teljes bizonyítékot képező E. s F. alatti okiratok tartalma is — melyekben a kérdéses értékpapirok ugy emlitetnek, mint annak idejében letett építési óvadék (Seiner Zeit als Baucaution deponirten Effecten); — mert továbbá az hogy a kérdéses értékek nem b. Detraux; hanem a consortium, illetőleg annak meghatalmazottjíi által tétettek le alperes társulatnál, s igy azok kiadatása csak a consortiumtól lenne követelhető — figyelembe azért nem jöhet, mert a letét attól tekintendő átvettnek,kinek részére az elismervény kiállíttatott; közönyös levén az, hogy a letétel maga a tulajdonos, vagy más által történt-e? Az pedig az E. s F. alattiakból kitűnik, hogy a letéti elismervény b. Detraux nevére szól; miből önként folyik, hogy a letett értékpapirok kiszolgáltatását felperes mint annak jogutódja, alperes társulattól követelheti.* „E jogosultságát igazolja a per során történt azon beismerés, hogy a Win lischgrütz-Brenner-féle consortium tagjai által a kérdéses értékpapirok akkor, midőn már a szándéklott építkezési vállalat biztosítására igénybe vehetők nem voltak, a Vágvölgyi vasuttársulat felsegitése czéljából zálog tattak el a boroszlói leszámitoló banknál, mely azokra a vasúttársaságnak előlegezési kölcsönt adott, — még pedig alperesileg becsatolt 2. sz. a. 1873. sept. 16-án kelt egyezmény szerint oly világos és határozott kikötéssel, hogy a felvett kölcsön visszafizetése után, melyről különös kötelezvény állíttatott ki, — minden egyes engedélyes az őt illető óvadéki értékeket azonnal visszakapja; minthogy pedig a jelzett kölcsön visszafizetése megtörtént, kétségtelen, hogy az engedélyeseket illető s csupán kölcsön biztosítására elzálogitott óvadéki értékek b. Detraux mint egyik engedélyesnek azonnal visszaadandók lettek volna ; s a mennyiben azok alperes társulatnakszolgáltattak ki, a kiadás kötelessége reá szállott." „E tekintetben eredménytelenül vitatja alperes, hogy felperesnek a consortium ellen kellene fordulnia, — mivel ő az épitkezés biztosítására letett értékeket mint egységes óvadékot vette át; — eredmény nélkül pedig azért, mivel az E. s F. alatti elismervények külön és b. Detraux nevére állitatván ki, azon állítás, hogy alperes egységes óvadékot vett által, megczáfoltatik ; mert továbbá az 1873. sept. lG-ki egyezmény nem csak a consortium és a boroszlói bank, de alperes társulat közt is — melynek részére a kölcsön adatott — köttetett meg ; minélfogva az egyezményben elvállalt azon kötelezettség, hogy a kölcsön visszafizetése után a letett értékpapirok az engedélyeseknek azonnal visszadatassanak, alperes társulatot épen ugy terheli, mint a boroszlói bankot, mely maga részéről a szerződésnek annyiban elégett tett, hogy az értékeket az engedményesek meghatalmazottjainak kiszolgáltatta." „Állítja ugyan alperes, hogy az idézett 2. sz. egyezmény a 8. sz. a. jegyzőkönyv által, a mennyiben eszerint az értékek visszaadása Machanek Miksa kezébe volt a kölcsön visszafizetése után eszközlendő, változást szenvedett; — ez állítás azonban figyelembe nem jöhet; mert eltekintve attól, hogy a 2. sz. a. egyezmény által az engedélyesek oly jogot nyertek, mely beleegyezésük nélkül megváltoztatható nem volt, — kétségtelen, hogy a mennyiben Machanek a kérdéses értékpapírokat, mint az engedélyesek meghatalmazottja vette át, csak is mint ilyeu adhatta át alp. társulatnak; — miből folyik, hogy alperes nincs jogositva azokat visszatartani; mert a persorán nem bizonyította, hogy az engedélyesek meghatalmazottja Machanek a papirokat egészen más czélból s nem a 2. sz. a. egyezmény következtében tette le alp. társulatnál; mit igazolnia annál inkább szükséges lett volna, mert az E. s F. alatti elismervényben alperes világosan az 1873. sept. lG-ki egyességre hivatkozólag bizonyítja az értékpapirok átvételét."