Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 8. szám - A Ferencz-Józsefvárosi takarékpénztárra vonatkozó bünvádi ügy

30 tanácstagjai nagyobb mérvű hitelt és pedig idegeneknél olcsóbb kamatlábbeli kedvezmény mellett élveztek, vagy 6°/0 kamat mellett leszámitolt váltókra tán 6°/0 betéti könyveket kaptak, vagy hogy váltóik után (i°/0 fizettek, mid;n ugyanazon váltók csak 7.8. vagy még magasb °/0 mellett voltak viszleszámitolhatók; hogy az 1872. évi mérlegbe fictiv tételeket felvéve, annak összeszámításánál szabályellenesen jártak el," — „s m egyenkint sem együttcsen véve a csalás bűntettének tényálladékát meg nem állapítják — már azért sem mivel az, mintha mindezen müveletek, cselekmények és mulasztások fondorlatosan tervezett és mások megtévesztésével ravaszul keresztül vitt eljárásnak volnának egyedüli szüleményei, — nem is állíttatott, törvényszerűen annál kevésbé bizonyittatott; és igy az intézetnek mint részvénytársaságnak ugy természetéből kifolyólag, mint valamennyi hazai kereskedelmi törvényeink szerint is, csak polgári per utján igénybevehető kártérítés keresetét állapithatják meg ;" — különösen „tekintve, hogy a fenemlitett szakértői vélemény alapján alsó bíróságilag megállapítottnak vett azon sarkalatos ténykörülmény „mintha az 1372-ki mérleg hamisan készítve s annak alapján, kelletínél nagyobb osztalék lett kiszolgáltatva, — mert az intézet házának értéke 20,000 ftal emeltetett, — és a hitelegyleti tagoktól még csak 1873-ban befolyandó 7898 frt 40 kr. összeg már az 1872. mérlegbe felvétetett''' — a csalás tényálladékát magában nem foglalja; mivel a ház értékének 20,000 ftali emelése összes vádlottak, de Kanitz János s Eisler József vallomásai szerint is Vidacs János intézeti elnök abbeli felszólamlására, hogy a ház 13,000 frt tiszta jövedelmet hozván, minthogy ez 6°/0 kamat mellett 200,000 írtnak felel meg, s neki vevője is akad (Löbel vallomása szerint Murányiban) 200,000 ftra — annak értéke felemelendő volna — az egész jelen volt igazgató tanács által elfogadott, sőt mivel az akkor általános érték emelkedésnek igen is megfelelőnek talált tétel, maga a közgyűlés által is jóváhagyott határozaton alapul;" „a hitelegyleti tagok 7892 frt 40 kr. tartozásának a mérlegbe felvétele pedig, minthogy az a hitelegyletnek az 1872. évi üzlet költségeihez hozzájárulási kötelezettségen alapuló kétségtelen követelés volt, mely utóbb be is folyt; továbbá mivel a vád ezen sarkalatos pontjára nézve a végtárgyalás során külön kihallgatott Német Titus, Rapót Jakab, és Kainráth Lajos szakértők a végtárgyalási j könyv 40 s 43 lapjának tanúsága szerint egyhangúlag kinyilatkoztatták: hogy ugy a házérték többletének felvétele, mint a hitelegyletre rót 7892 frt 41 kr. könyvelése az 1872. évre tökéletesen helyes, — és legfeljebb könyvelési vagy is puszta alaki szempontból vehető bírálat alá;" végül „mivel ezen 15°/0 osztalékra nézve a betevők nem panaszkodnak, — a panaszt emelő részvényesek pedig alaposan nem panaszkodhatnak, minthogy ezen osztalék épen nekik jutott javukra." „Tekintve, hogy a vád második sarkpontját képező „Varga" név alatt szereplő consortium tagjai még 1871. decz. 29-kén — tehát az intézet bukását megelőzőleg majd nem 2 év előtt létrejött szerződés szerint „nehogy az intézet i észvényei a tőzsdén lenyomatassanak s ezáltal a részvényesek s az intézet részvényei érzékeny kárt szenvedjenek" — 500 dar. ré-zvényt saját felelőségük s kamat mellett, az intézetnél leszámítolt vá tóik által fedezett pénzen vásárolván meg, — ezen saját váltóikkal fedezett pénzen vásárolt részvényeiket nagyobb biztosság végett az intézetnél fedezetül letették: s csak akkor midőn 1872. évben tapasztalták, hogy a részvények értéküket tökéletesen fedezik — határozták el, hogy egyszerűen mint ^epot1, könyveitessenek, — a váltók pedig az egyes fedezet adóknak visszaadassanak ; sőt még 1 473. aprilban sem adták el részvényeiket, bár ekkor az igazolt árfolyam 50 -60 fttal állott magasabban mint a vételár; miből kitűnik hogy ezen eljárásuk nem az intézet megkárosítására, hanem ellenkezőleg érdekei előmozdítására irányzottnak veendő, annál is inkább, minthogy a végtárgyalásnál alkalmazott ellen „szakértők" a jkönyv 43, 4 . 53 lapon határozottan kijelentették, hogy aféíe müvelet, hogy betűk vagy álnév alatt az intézet érdekében könyveltetnek követelések, — majd minden intézetnél előfordul ; s mert abból, hogy ezen részvények egy közgyűlés tartamára mások nevére írattak, minihogy az átiratáéi dijakkal a consortium terheltetett, s a részvények továbbra is az intézet követelésének fedezéséül letéve maradtak — az intézetre semminemű kár nem háromlott;" „tekintve, hogy a marasztalás alapjául alsó bíróságilag vett azon körülmény, mintha a bírálatnál visszautasított váHók, ké-őbb még is honorálva, vagy is kifizetve lettek — a pénztárnok s egyébb kihallgatott tanuk vallomása által megezáfoltatott; vádlottak terhére rót azon további körülmény pedig, hogy egyes igazg. tanácsos váltója lejáratkor nem ovatoltatott, nem pereltetett s csak hónapok múlva cseréltetett ki, — büntető törvények súlya alá első mulasztást nem képez: továbbá hogy azon körülmény, mely szerint az intézet vezetői 6°/0 kamatot fizettek midőn ugyanazon váltók 7 8 •)°/0 mellett voltak viszleszámitolhatók, — a nagyobb pénzintézeieknél előforduló kamatláb hullámzatának igen, — de ártani való roszakaratu cselszövénynek nem tulajdonitható; mivel az intézeti kön)7vekből nem igazoltatott, hogy ugyanazon időben idegenek, kiknek jó üzleti hirnevők volt, nem fizettek-e szintén kevesebb leszámítolási kamatot; — végül azon körülményből, hogy az igazgatók, mint másut, ugy ezen intézetnél is előállott ideiglenes pénz szükségen segitendők 1873. januárban szívességből nagy összegű elfogadmányokat adtak az intézetnek, — mások megkárosítására irányzott csalárdsági müveletet alaposan megállapítani egyátalában nem lehet; és pedig jelen esetben annál kevésbé, mivel az előadások s kimutatások alapján beigazolrnak vehető, hogy 1869. év óta 1873-ig az igazgatósági tagok által élvezett hitel után mit sem vesztett az intézet, s hogy csak az intézet bukása által és után lettek kénytelenek csődöt mondani azon igazgatók is, kiknél az intézet veszít." „Tekintve, hogy az előadottak szerint, a kérdésben levő cselekményekben, részint a mások megtévesztésére irányzott, jó eleve megfontolt gonosz szándék vádlottaknál fen nem forgott, — sőt fenn sem foroghatott, — részint pedig az, hogy vádlottak magoknak jogellenesen hasznot, az intézetnek pedig roszakaratulag kárt okoztak volna — törvényszerűen beb:zonyitottnak nem vehető; és pedig annál kevésbé, raivel a vizsgálat s tárgyalás során felhozott adatoknál fogva, az intézet bukása nem vádlottak eljárásának, hanem az akaratukon kívül beállott különféle eseményeknek tulajdonitható ; és mindezekhez Kanitz Mór irányában — figyelembevéve, hogy az iratok szerint ő és czégje akkoriban a nemzeti banknál l°/0 olcsóbb kamatlábat élvezvén mint saját intézeténél, — inkább ő volt az intézet javára mint viszont; — hogy czége által az intézetnél nagy mérvben élvezett hitele az