Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 95. szám

380 bozy István volt gondnoka ellen számadástételre felhívási keresetet adott be a s.-a.-újhelyi t9Zékhez. A tszék f. év július 15. — 10473. sz. a. végzésével — tekintve, hogy a mennyiben a kiskorúak részére kinevezettgonnnokok mindaddig,rnig a számadás alól vagy az árvaszék, vagy a már nagykorúvá vált egyén által fel nem mentettek, számadástételre az árvaszék által szoríthatók; a bemutatott felmentő okirat pedig Dobozy István által még kiskoruságábau állitatott ki, s igy érvényesnek nem tekintheti) — a felhívási keresetnek helyt adott, illetőleg Djbozy Lászlónak mint árvaszókileg még fel nem mentett gondnoknak számadási kötelezettségét megállapította s utasította számadásának beterjesztésére. A kir. tál) la hová ez ügy felebbeztetett hivatalból észlelt semmiség alapján azt telterjesztette; minthogy Dobozy István már a felhívási kereset beadása előtt nagykorúságát elérte, annak képviseletére tehát a tiszti ügyész jogosult nem lehet. A Semmitőszék a tszék végzését, előző eljárással együtt hivatalból megsemmisítette (297. §. 15. p.) s a felhívási keresetet a felhivó tiszti ügyós atek viss/aa látni rendelte; „mert az ellen, hogy az árvaszók, ha azt saját érdekében s/ükségesnek találja, alperest'íl számadást követeljen, elvileg nem f»rog ugyan fenn nehéz-ég: arra azonban, hogy egy teljeskoru s önképviseletre jogosított egyén nevében és veszélyére pert indítson sazt beleegyezése nélkül tiszti ügyésze által képviseltesse: az árvaszék nincs semmikép sem jogosítva. (1878. nov. 19. — 22072. sz. alatt.) A végrehajtás folyama alatt kinevezett zárgondnok állal a végrehajtást szenvedett fél felhívási keresetére előterjesztett számadás s ennek folytán inditull eljárás nem tekintethetik oly számadási pernek, melyre a perr. 19. §. első bekezdése alkalmaztathatnék. Ily eljárás folyamán a tszék állal a követelés érdemében hoznit határozat, melyben a zárgondnok számadása helyesnek kimondat ik, az tisztje alól felmentelik; s jutaimi dija megítéltetik, — végzés alakjában hozható. Temesvár árva pénztára — Hönig Magdolna e. több rendbeli követelések iránt pert indított, azok megítéltettek, s alperes e. a végrehajtás elrendeltetett, mi 1875. jul. 28. foganatositatott akképea, hogy ingatlainak jövedelme lefuglaltatott és zárgondnok kezelése alá helyeztetett. — Az eljárt jbiróság Hoffstíldter Józsefet nevezte ki zárgondnokul. — Minthogy ezen zárgondnok — a városi árvaszék előadója — az 1875. augusztusban átvett vagyonról időnkénti számadását be nem adta, végrehajtást szenvedett Hönig Magdolna 1877. évben fe 1 hí vá s i keresetet támisztott a zárgindnok ellen, melyben kérte, hozy zárgondnok az 1875. évtől 1873. január végéig terjedő bevételekről és kiadásokról számadástételre köteleztessék. — Ennek f dytán a zárgondnok számadását beadta, s a felett tárgyalás tartatott. Az eljáró temesvári jbiróság a követelés érdemében határozott, a mennyiben a számadást helyesnek kimondotta, a zárgondnokot gondnoki tisztje alól felmentette, jutaimi diját megitelte, és kifizetését utalványozta; azonban ezen kérdéseket nem ítélet, hanem végzés alakjában döntötte el. A kir. tábla, hová ezen ügy felebbeztetett, a kiemelt tényében hivatalbóli semmiséget észlelt, s az ügyiratokat felterjesztett'. A Semmitőszék az iratok visszaküldése mellett értesítette a kir. táblát: „miszerint jóllehet a végrehajtás folyama alatt kinevezett zárgondnok számadását, a végrehajtás alá került fél felhívási keresete folytán terjesztette elő: mind amellett a Semmitőszék a zárgondnok által előterjesztett számadást s az ennek folytán megindított eljárást nem tekinti oly számadási pernek, melyre a p^rr. 19. §. első bekezdése alkalmazható volna. „Ily rendes számadási perben a temesvári jbiróság illetékesen el sem járhatott volna, — holott a perr. 39. §-nak második kikezdése szerint kétséget nem szenved, miszerint ama jbiróság, mint végrehajtó bíróság, a hozzá beadott számadás elintézésére jngositva volt. „Az előterjesztett számadás, és az aziránt meginditott azon eljárás, melyszerint az érdekelt felek a számadásra észrevételeiket, és ellenészrevéte'eiket tárgyalási jkönyvben előterjesztették, — hasonló eljárás ahhoz, mely az 1877. évi XX. tcz. 125. 129. 130. §§. szerint a gyáms/ámadásokn nézve követendő, azon különbséggel mindazonáltal, a mely abból származik, hogy a gyám számadások megvizsgálására a gyámhatóságok, — mig ellenben a végrehajtás folyama alatt kinevezett zárgondnokoknak számadá ai megvizsgálására a végrehajtó biróságok vannak hivatva, a melyeknek birói hatósága a polg. törv. rendtartás szabályain alapulván, — határozat lik hozatalánál a polg. perreud szabályait kötelesek követni.— Ezek szerint azonban nem képe/.het semmiségi e-etet az, hogy az első bíróság határozatát végzés alakjában hozta; minthogy a perrend szabályai szerint a végrehajtás folyamában még az ügydöntő határozatokat is végzés alakjában kell meghozni, — a melyek ellen kivéve a perr. 4 >0. s 461 £§-ban foglalt, végzéseket — felebbezésnek helye nem levén, a mennyiben a számadást elinté-.ő végzés által netalán támadt sérelem senim. panaszszal nem orvosolható, —azon fél, ki ezen végzés által magát sértve véli. sérelme orvoslását csak a törvény rendes utján keresheti." (1878. nov. 5. — 22289. sz. a.) Semmitöszéki tanácsok deczeniber 17-töI. I. Tanács. Elnök: az országbíró Mailáth György, Birák: Soltész, Babos, Beke, Németh Q-allu. H. Tanács. Elnök: az alelnök; Birak: Manoilovich, Láday, Hauhoíer, Lehoczky, Kiss. III. Tanács. Elnök : Tóth Lőrincz; Birák: Pápay, Mersics, Elekes, Lacza. IV. Tanács. E'nök : Szabó Imre, Birák: Szloboda, Masiérevic, Osvald, Ob rschall, Sánta. V. Tanács. Elnök: Soltész, Birák: Vértesy, Nagy Samu, Barta, Csóók, Erdélyi. Bejelentetett összesen 65 í ügy — ezek közt 14 kereskedelmi, 1 a Curia és 11 a kir. la ólak ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.— Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., félévre 4 frt. negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros Lipót és Havas-utcza szögletén 6. sz. I. em. Buda-Pest, 1878. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrut 10. sz.