Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 95. szám

378 böli kilöriiltt tését, — miként.azi a 6. sz. alatti :nyilatkozat és /. alatti beadvány teljesen begyözi, — megengedték illetőleg ezen jogukról, Rauchlencz János és neje javára önkényt lemondottak; — minek következménye lön az, hogy a részükre megítélt birtok, bírói árverésen eladatván, — a/, minden megszoritá* nélkül egy harmadik tulajdonos nevére átíratott; ekként az ezen tényükből származott netaláni káraikért az ezt elő nem idézett s jelen perbe bevont alpereseket, feleletre vonni, — illetve alperesek által felpereseket kártalanittatni legkevésbé sem lehetett. A. perbeU.költségck,. tekintve a jeleli örökösödési per természetét, s hogy felperesek minden alapnélküli perlekedőknek tekinthetők nem voltak, — kölssönönösen megszüntetendők voltak. A kir. tábla f. év febr. 4. — 27336. ez. a.az első bír. Ítéletet helybenhagyta következő indokolással: „Tekintve, hogy ai alapperben felperesek mint Menszáros László törvényesített gyermekei támasztották keresetüket és igényük mint ilyeneknek lett azon javakra megítélve, melyek Menszáros László szerzeményi javaiként lettek megállapítva, mi által a kereseti jogalapra tekintettel, egyúttal ki lett mondva az is, hogy őket mint törvényesített gyermekeket az öröklési jog csak a szerzeményi vagyonban illeti; minthogy pedig szerzeménynek csak az tekinthető, mi a tartozások levonása mán az ősi vagyonon kivül tiszta értékként jelentkezik: nyilvánvaló, hogy örökhagyó adóságai elsősorban a szerzeményből, a szerzeményi vagyon örökösei által viselendők. Tekintve ezek után, hogy a Közepesi birtok örökhagyó tartozásaiért foglaltatott le, s az árvereltetett el, ennek sem az ősi vagyon örökösei okozójaként nem tekinthetők, sem a szerzeményi vagyon ily módon történt ki?ebbedése folytán annak kiegészítéséhez járulni nem tartoznak, — és ptd g jelen esetben annálkevésbé, mert a birtok birói árverés utján adatván el, s e birtokra felperesek javára történt perfeljegyzés beleegyezésük folytán törültetvén,e tényük á.tal Ők nyitottak utat, hogy az árverés a birtokrésiükre történt átadása előtt foganatosítható volt; s így ha áll is abbeli; előadásuk, hogy a kérdéses birtok, értéken sokkal alul lett eladva, azt saját tényüknek tulajdonithatják, melyért alpereseket szavatosság vagy kártérítés nem terhelheti.; A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: „Mindkét alsó birósági ítélet megválto/.tattatik, felperesek kereseti joga arranézve, hogy alperesek a felperesek részére természetben megitélt, de végrehajtás alá nem vehető — a G. a. telekk. kivonat szerint előbb a Közepesi 27. sz. telekjben felvett, innen az 53.100. lOl.tjbe árirt Menszáros László féle birtoknak értékét az 1871. jun. 12-ki valóságos bécsérték alap áu egyetemleg megtéríteni köteleztetnek, — bíróilag megállapíttatik; egyúttal azonban ezen becsérték kitudására a birói becsű elrendeltetik stb. utasitatván, hogy a kifejtendőkhöz képest a marasztalási összeg s perköltségek megállapítása iránt ítéletet hozzon: In dokok: „Alperesek az A. B. C. ítéletek szerint egveíembg köteleztettek, Középes birtokot természetben felpereseknek átadni, — F. szerint ezen átadás eszközölhető nem volt, mert a per folyama alatt 1863. 1867. években biró árverés utján összesen 11375 írt 20 krért eladatott s a vevők nevére átíratott, — minek folytán felperesek j len keresetükben a Közepesi kirtok értékének birói becsű uijáni megállapítását és ezen becsérték 4oe/i344 részének alperesek általi egyetemleges megtérítését kérik. „Alperesek ellenében ezen érték megtérítése iránt a.... fizetési kötelezettség megállapitatott; mert saját beismerésük, de a Csanády Sándor által viszonválaszában 4. 5, a. mellékeltek szerint is Kállay Rozália, Jasztrabszky Ignáczné követelése már 1833. évben pereltetett be Menszáros Károly miut néhai Menszáros Lá->zl<5 gyermekei törvényes gyámja s gondviselője, ugy Szunyogh Dániel, mint néhai Menszáros László árvái szabolcsmegyei sequesiri curatora ellen — és ly39-ben Menszáros Láizló örökösei el is lettek marasztalva; — ennélfogva tartoztak Volna alperesek, minthogy .a Menszáros László után maradt összes vagyonban lö45-ben megosztozkodtak s azt tényíeg át is vették, — ezen megitélt s a hagyatéki vagyont terhelő adóságot is megfizetni s ezt az átvett vagyonból, miután jövedelmeit húzták, könnyen meg is tehették volna; ,,minthogy azonban ebbeli kötelezettségüknek sem az örökség átvételekor, sem később a végrehajtás folyama alatt eleget nem tettek, a birói árverés utjáni eladatás csak ebbeli mulasztásuknak következménye volt, és e miatt őket a kártérítési kötelezettség is terheli felperesek irányában. „Való ugyan, hogy a legfőbb ítélőszék Beöthy Ödönné 9. sz. melléklete szerint 1870. nov. 7.-92S7/86J. sz a. az elrendelt árverést felperesekre is kötelezőnek kimondotta; azonban habár a hitebzőt a hagyatéki vagyonra intézett végrehajtásban az örökösök közii örökösödési per nem akadályo. hatjn, és a hitelező irányában mindenik örökös a hagyatéki vagyon erejéig lekötelezve van, — ez az örökö.-öknek egymás irányábani viszonyára ki nem hat; — felperesek ptdig a kereset megítéléséig hagyatéki érték birtokában nem is levén, és a kereset megítéléséig abban csak alperesek levén, — a hagyatéki adóság fizetése is csak őket terhelte; és igy az árverés okozóinak csak is ők tekintendők. „Az öröködéi per s erre vonatkozó perfeljegyzés ezekszerint az elrendelt árverést lel nem tartóztathatván, alperesek kötelezettségét azon körülmény sem szüntethetj meg, hogy felperesek a perfeljegyzés törlésére a vevőnek akár szívességből, akár pénzért engedélyt adtak, és alperesek nem is állítják, hogy ezen törlésnél az tllenük támasztható igényeikről is lemondtak. „Végre felhozzák alperesek azon körülményt, hogy 26385 fit 26% kr. hagyatéki adóságot fizettek, — holott törvény szerint a hagyatéki adóság első sorban a szerzeményi vagyonból leven törlesztendő, Közepes ped'g mint Menszáros László szerzeménye ítéltetvén oda felpereseknek, a fenebbi adóság közepes értékébe beszámítandó, — miáltal az szerzeményi minőségét is elvesztél „Azonban e/en körülmény sem szüntetheti meg alperesek kötelezettségét, mert a C. a. jogerőre emelkedett s ez okból jelen kereset elbírálásánál is irányadó 1-70. decz. 19. — 33IJ4. sz. legf. Itélőszéki Ítéletben Közepes felpereseknek mint Menszáros László egyenes leszármazóinak, törvényes születésük vagy kir. tö) vényesitetésükre, a javak Ősi vagy szerzeményi minőségére való tekintet nélkül ítéltetett oda, s ezen kérdések jelen perben vita tárgyát nem is képezhetik; de különben is a fenti beszámítás csak kifolyása lehetne az eltörölt ősiségi jogintézmény azon elvének, mely szerint az örökhagyó után maradt terhek előzetesen a szerzettén) i javakból fizetésiének s a mennyiben az Ősiekből már kifizetettek, az ősi vagyon a visszafizetés által kiegészi tessék. — Ilyféle kereset azonban az ősis pat. U. §. szerint helyt nem foghat.