Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 85. szám

Budapest, 1878. kedd, november 12. 85. szám. Huszadik évfolyam. Tartalom : Zálogjogi per. — Váltó keresk. döutv. — Sem. döntv.— Rendelet. Jogeset. A zálogvál/ási kéréseinek hely nem adható, midőn való ugyan, mikép az auctionális levél tartalma szerint a felül/izelés a kereseti javakra véletett fel: de a zálog tárgyal képező in gatlanok az auctionális levélken részletesen előadva nem leven, a kereseti zálog mi- és mennyisege bebizonyitottnak nem tekinthető. Nem elégséges hasonlóan erre sem az osztály levél, midőn ebben zálogról s arról, hogy az osztályrész egészben zálogságból állana, — említés téve nincsen; sem a zálogvállási jog telekk. (eljegyzése, midőn a feljegyzési végzésben, a miség s mennyiség igazolása a zálogváltó perre lett fentaríva. Mikovinyi szül. Dezső Anna — Czepper Simon s neje s érdektáreaik ugy Oelkert Béla szavatos e. a nagy-emőkei I. telekk. 22. 275. 276. s a nagylapási telekk. 66. lapján felvett zálogbirtok visszaváltása iránt a nyitrai tszék előtt pert indított. A tszék 1876. sept. 16. — 16584. sz. a. Ítélettel a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén felperest, keresetével elutasitotta; „mert a B. engedmény tanúságaként felperesnő csak néhai Dezső Miklós visszaváltási jogát szerezvén meg, — tekintve hogy az A. zálog illetve auctionális levél szerint a kereseti birtokot Dezső Miklós és Sándor s Thádé elzálogosították s így csak is ők magok vagy jogutódjaik vannak hivatva a zálogbirtok visszaváltására, következőleg felperesnő Dezső Miklós jogán az összes zálogjavakat nem követelheti." „Minthogy pedig az, hogy Dezsó Sándor joga kire szállott át — ki nem vehető s azzal, hogy az aa. nyilatkozatként Dezső Tádé a telekk, bejegyzett zálogváltási jog igényei kitörlését megengedte, csak a jogosult lemondása igazoltatik a nélkül, hogy felperesnő a jogszerzést bebizonyítaná — akként felperesnőnek a zálogbirtok! ani hányadrésze s ahhoz arányosított zálogösszeg, beruházások s rongálások összege megállapítható nem levén, — ez okból felperesnő elutasítandó stb. volt. A kir. tábla 1877. május 14. — 18424. sz. a. a tszék ité'etét hhagyta. Indokok: „Felperes azt, hogy az ált- la keresetbe vett s állítása szerint zálogos ingatlanok miből állottak — alperes tagadása ellenében nem igazolta. Ugyanis keresetét az A. alatti auctionális levélre ál'apitja, ebben azonban a zálogos ingatlanok közelebbről megjelölve nincsenek, hanem ez okmány szerint Dezsó Sándor, Miklós és Tádé azon a N. Emeőkei, Nagy-Lapási és Lapásgyarmati helységek határában fekvő viriuális jószágaikat adták Horváthy Zsófia, özv. Balogy Virczénének további 32 évre zálogba, melyeket most nevezett már előbb is birói zálogban bírt. — Tartozott volna tehát felperes kimutatni, miből álltak tzen birói zálogban levő jószágok? Erre azonban' semmi bizonyítékot ftl nem hozott: azon állítása, hogy a zálogjavak ugyanazonosak Horváthy Zsófiára attya Horváthy Károlyról örökség utján szállt és ez utóbbinak M. alatti osztalyoslevél szerint osztályrészét tevó ingatlanokkal, — figyelembe nem vétethetett; mert ezen osztálylevéiben ily zálogos javakról szó sincsen; sőt ellenkezőleg az osztály tárgyát tevő javak csupán fiágat illető öröklött javaknak mondatnak, s ez okból annak bizonyítására, hogy Horváthy Zsófia a fent irt községekben csupán attyától öröklött s ennek M. szerinti osztályrészét tevő ingatlanokat birta, — felperes állal felhívott tanuknak a dd. alatti kérdópontokia kért kihallgatása is mellőzendő volt. — Nem vétethetett továbbá figyelembe azon körülmény sem, hogy a zálogvisszaváltási jog telekkönyvileg feljegyeztetett; mert ez felperes által X. alatt csatolt végzés szerint az A. alatti alapján csak átalánosságban eszközöltetett, s az ugyanazonosság, miség s mennyiség igazolása a zálogváltó perre tartatolt fenn. „Eltekintve tehát azon körülménytől, hogy Dezső Tádé jogán, kiöö. alatti nyilatkozata szerint semmi jogot fenn nem tartva, zálogvisszaváltási igényének bejelentését visszavonta, felperes az alperesektől mit sem követelhetne, — zálogváhási keresetével őt a fenti okoknál fogva elutasitani kellett. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét hhagyta; „mert habár az A. alatti Dezső Sándor, Miklós és Tádé által 1841. sept. 8-án kiállított auctionális levélnek tartalma szerint, a felülfizetés azon ingatlanokra vétetett fel, a melyek Nagy Emóke, Nagy Lapás és Lapásgyarmati helységekben és határában Horváthy Zsófia által Dezső jogon és pedig birói zálog czimen birattak, s a melyek osztály utján Horváthy Károlynak jutottak, — ennek halálával pedig leányára, nevezett Horváthy Zsófiára szállottak; habár továbbá felperes Horváthy Károlynak osztályrészét az M. alatti még 1798. febr. 8-án Horváthy Gábor, János és Károly között létrejött osztálylevéllel bizonyítani igyekezett: mindazáltal, ha ezen osztálylevél szabályszerű bizonyítéknak vétetik is, •— a kereseti zálog misége és mennyisége beb'zonyitottnak nem tekinthető; mivel a zálogtárgyát képező ingatlanok a hivatok auctionális levélben részletesen előadva nincsenek ; de az sincs benne világosan kifejezve, hogy nevezett Horváthy Károlynak az M. alattiban kitüntetett osztályrésze egészben csak a Destő-féle birói zálogból állott volna, s e tekintetben az M. alatti osztálylevél sem nyújt törvény s támpontot, mert ebben a Deseőféle birói zálogról s különösen arról, hogy Horváthy Károly osztályrésze egészben ugyanazon zálogságtól állana, nem tétetik említés; azon körülmény pedig, hogy a zálog visszaváltási jog az X. alatti végzés alapján telekkönyvileg feljegyeztetett, döntőnek itt nem vehető, mert azon végzésben a zálogság misége s mennyitégének igazolása különben is zálogváltó perre lett fentari va. 85