Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 83. szám

331 és pedig azután, midőn már a kárbecslés saját megbizottja által teljesítetett; de a 2. sz. alatti uj becslés is foganatositatott." A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „A mennyiben alperes a búza termésben talált és 2. szerint 4434 írtban felvett kárösszeg és ezután járó kamat s perköltség megtérítésében elmarasztatott: a másod biróság Ítélete az első' biróság indokaiból hhagyatik. „A mennyiben azonban alperes a rozs termésben talált kár fejében ugyancsak a 2. sz. a. okirat alapján 20">4. írtnak s kamatainak fizetésére is köteleztetett: mindkét alsó biróság ítélete részben megváltoztatik, s alperes a rozsban talált kár fejében csak 1036 frt tőke, s ezutáni — 1872. ju1. 26-tól járó 6°/0 ksmatainak megfizetésére köteleztetik. Indokok: „Mert az L sz. a. mellékelt, s mindkét félre nézve zsinórmértékül szolgáló biztos, szabályok 15. £-nál fogva a biz. társaságnak jogában áll: a megbízottja által teljesített kárfelvételt felülvizsgáltatni. Ezen felülvizsgálatnak azonban nemcsak a dolog természeténél dj a bizt. szab. 9.§-nálfogva is letakaritás előtt kell megtörténnie.— Ezen §. értelménél fogva az esetben, haamegbizott által teljesített kárfelvétel összege, s a felülvizsgálati összeg közt eltérés mutatkozik, — ez utóbbi összeg tekintendő annak, a melyet a biztosított fél vagy elfogadni, vagy ha abban megnyugodni nem akarna: az ügynek szakértői bizottmány utjáni elintézését kívánni tartozik. „Miután tehát alp. társaság megbízottjának 2. •/. a. kárfelvételét a 2. sz. szerint felülvizsgáltatta, és pedig a rosz termésre nézve letakaritás előtt; és miután ezen felülvizsgálati munkálat felperessel kellő időben közöltetett, — és ő az ügyet szakértői bizottmány utján elintéztetni nem kiváuta, — reá nézve tehát a 2. sz. a. felülvizsgálat a rosz termést illetőleg kötelezővé vált, — annálfogva alperes csak is ezen felülvizsgálat szerint a rozs termésben talált 1036. frt kárösszeg stb. megtérítésére köteleztetett.'* (1878. sept. 24. — 5665. sz. a.) Büntetőjogi eset. Idegen lakásba benyomulás esetében, nem rablógyilkosági bünkisérlet, hanem csak a magánlak megsértésének vétsége forog fenn, midőn a lopási szándék bizonyítva nem lett. H. Gégény Mihály s társaié, rablógyilkossági bünkisérlet vádjára a nyíregyházi fenyitő törvényszék előtt bünper inditatott, melyben a végtárgvalás megtartatván, a tszék 1877. decz. 4. következőleg i i é 11: „Vádlott a rablógyilkossági bünkisérlet vádja alól tényálladék meg nem állapithatása miatt felmentetik, és személy s vagyon biztonság elleni vétségben mondatik ki bűnösnek; és 1877. június 1-től kitöltött vizsgálati fogságának büntetésül betudása által fenyitetik stb. L. Szabó János vádtársra nézve, meg nem jelentése folytán, az ítélet hozatal elhalasztatik — következő indokolással: „Vádlott Gégény Mihálynak azon bepanaszolt cselekményében, mely szerint 1877. május lD-én éjjel, késsel felfegyverkezve, ibrányi lakos Reinitz József lakásába, egy üresen állott szobába belopózkodott, — a gonosz indulatot határozottan tagadó vallomásával szemben, — a rablógyilkossági bünkisérlet tényálladéka felállítható nem volt, kiváltkép azért, mert panaszkodó (Reinitz) saját előadása szerint azon szobába bemenvén, hol vádlott meghúzódva volt, ott szétnézése után, fali órája megigazitásával is több időt töltött egymagában; mégis vádlott által ellene legkisebb merénylet sem követtetett el; és mert a vádlott birtokában talált kés, mint a gyilkosság véghezvitelének eszköze, ha nem is éppen alkalmatlannak, de legalább is czólszerütlenuek mutatkozik. „Ez okokból vádlottat a rabgyilkossági bünkisérlet vádja alól felmenteni kellett.* „Vádlott előadott ténye azonban, a személy svagyon biztonság ellen tanusitott vétséget megállapítván, őtet ez irányban bűnösnek kimondani, — a nehezére szolgáló többször megrovott erkölcsi előélete mellett, a jelen esetnéli részeg állapotára mint enyhítő'körülményre figyelemmel,— őt az ítélet szerint fenyíteni stb. kellett." „Ezen Ítéletet a kir. ügyész felebbezte. A kir. tábla í. év febr. 26. — 3567. sz. a. Ítéletével az első bíróságit a rablógyilkossági kísérlet tényálladékának meg nem állapithatására nézve hhagyta, —ellenben a bűnösség s büntetés kérdésében megváltoztatta és H. Gégény Mihályt lopási kísérlet bűntényében bűnösnek mondotta ki, e miatt vádlottat vizsgálati fogságán felül, jelen Ítélet jogérvényre emelkedésétol számítandó 6 havi börtönre ítélvén s a rabtartási költségek viselésében elmarasztalván — 2-o r. vádlottra nézve pedig érintetlenül hagyván. Indokok: „Mert azon kellőleg igazolt ténykörülménynél fogva, hogy vádlott Gégény Mibály éjnek idején, idegen lakház szobájába belopódíva, s ottelrejtődzve találtatott meg, — jogosan vélelmeztetik az, hogy vádlott az idegen lakásba, az ott levő ingóságok eltulajdonitási czéljából, tehát lopás végett hatolt be; és habár az ott levő tárgyakból még semmit sem idegenithetettisel, mert felfedeztetvén, tettét végre nem hajthatta; azonban a lopás kísérletében bűnösnek tartandó, s ezen lopási bünkisérlet bűntettként azért minősítetett, mert az zárt udvari lakásban és veszélyes eszközzel, egy élesre köszörült késsel ellátva merényeltetett; és mert a vizsgálat adatai szerint ezen merényletnél vádlottnak társa is volt.* „A büntetés kiszabásánál tekintetbe vétetett, egyfelől enyhitőleg vádlottnak eddigi fenyitetlen előélete, s hogy kár nem okoztatott, másrészről azon súlyosító körülmény, hogy a kísérlet vakmerőséggel, s a ház lakóinak nagy megfélemlítésével követtetett el." A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: „H. Gégény Mihály vádlott ellen, határozott tagadásával szemben a lopási szándék bizonyítva nem levén, — a 2-od biróság Ítéletének megváltoztatásával, avádbeli cselekmény magán lak megsértése által elkövetett vétségnek minősitetik, s ezen minősítéssel az első biróság Ítélete hagyatik helyben." (1878. okt. 21. — 7269. sz. a.) Senimitősaeki döntvények. Téves azon nézet, mintha sommás eljárásban, a bírói illetőség elleni kifogást elvető végzés ellen semmiségi panasz hasznaitatván, ennek elintézése előtt az ügyérdemben ítéletet hozni nem lehetne.*) ReisnerPollák — Izsák Israele. 111 frt iránt a szászvárosi jbiróságelótt keresetet támaszván, alperes kifogásolta az illetékességet, de annak hely nem adatott s a jbiróság még 1876. július 3. hozott végzésével illetőségét megállapította; s ennek folytán az ügyérdemben Ítéletet hozott. — Az illetőségi végzés ellen, semm. panasz, s az ítélet e. felebbezés használtatott. *) Ezen jogesetet csak miat felsőbb jadicaturáak egyik curiósumát kívántuk közölni. 83*