Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 74. szám

294 vege? nyerésen kívül, egyéb szempontokaL is, különösen a szabad kilátást is vették figyelembe. „Tekintve mindazonáltal, hogy a kilátásra való jog külön kikötés nélkül, az ablakszolgalom alapján igénybe nem vehető, — a l'/2 méteren tul terjedő ültetvényeknek javaslatba hozott nyesetésére alperes annálkevésbé kötelezhető, imrt a felvett vázrajz szerint, az ablakok előtt létező' üres tér és az ültetvényeknek a faltól számítandó 1 '/2 méternyi eltávolítása, már a fekvés s távolságnál fogva, a kellő világosság s levegő nyerésére elegendő. „Itt azonban nem volt figyelembe vehető azon kifogás: hogy már az osztá'ytételekor léteztek a peres helyen bizonvos számú élő fák, mert felperes javára az ablakszolgalom feltétlenül köteleztetvén, ha e fák azon szolgalom ^gyakorlását akadályoztatják, egyaránt eltávolitandók. „A. viszonkere-etet illetőleg az első bír. itélet helybenhagyandó, mert felperes az A, alattiban netn korlátoztatott azon jogában, hogy saját falán bárhány és bármely nagyságú ablakokat nyithasson, — sem nem köteleztetett ablakainak rácscsal való ellátására, hanem egyedül az ajtó befalaztatására;—a viszonkereset tehát semmi alappal nem bir. A legf. ítélőszék következőleg itélt: ,.A k. tábla ítélete alperesi vis onkeresetet elutasító,nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik; többire nézve mindkét alsó birósági itélet részben megváltoztattatik, s alperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik, a kérdéses fákat s bokrokat, a felperes épületétől 2 méternyi távolságban egészen kivágatni, s ugyancsak a felperesi épület fa látói számitandó 4 méternyi távolságban l'/2 méter magasságig évenkint megnyesetni. A perköltség és ügyvédi munkadijakra nézve, minden változtatás nélkül, az első bir. itélet hagyatik helyben. Indokok: -,Az A. alatti osztályos egyesség 3 ik pontja nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy alperes, midőn a kérdéses ablakszolgalom tűrésére kötelezte magát, felperesnek a kellő világosságot s levegőt biztositni akarta. Ezen világosság s levegő biztosításául pedig a szakértők többsége az 1877. september 4-ki helyszini szemle alkalmával szükségesnek nyilvánította, hogy alperes fái s bokrai, az uralgó épület falától 2 méternyi távolságban egészen kivágattassanak; — és ezen nem a kilátás, hanem csakis a világosság s levegő kívánalmaival indokolt véleményt nem czáfolta meg sem az alperes szakértő ellen véleményében, sem az alperes észrevételeiben." „Szükségesnek nyilvánították továbbá a szakértők egyhangúlag, hogy a megmaradandó fák s bokrok is egy bizonyos távolságban 1 '/2 méter magasságig évenkint nyesetesseuek. — De már a 12 méter távolság, mit a két szakértő javasolt, szembeötlőleg szükségtelen, felesleges és alperes tulajdonjogára nézve sérelmes volna; s azért a távolságot az alperesi szakértő véleményéhez képest, 4 méterben kellett megállapítani." (1878. szept. 17. — 6307. sz. a.) Büntetőjogi eset. Vagyonbiztonság elleni kihágást képez, ha valaki idegen vadászterületen valamely vadat felver, agarakkal elfogat, s azután felszólilásra a vadászterülelileg jogosítottnak át nem adja. Gabos Dániel és társa: Balog István e. vadászati és pénzügyi kihágás miatt a debreczeni jbiróság előtt Debreczen városának vá lás %ati jog bérlő társulat p ina-szára büufenyitő vizsgálat inditatván, annak befejeztével, s a végtárgyalás megtartása után — a jbiróság 1877. dejz. 24. — 2007. sz. a. ítéletével Gabos Dániel debreczeni mészárost és Bilog Istvánt a mészáros társalat elnökét bizonyítékok elégtelenségéből vád alól felmentette; „mert Gabos Dániel ellenében a panaszlevélben foglalt azon állítás, hogy ő a kérdéses hely s időben agárral vadászott, s hogy gazdája agaraival fogatta volna el azon. nyulat, melyre Kraschován Pál tanú rálőtt, — vádlott határozott tagadási ellenében bizonyítva nem lett. Mert habár Kraschován tanú III. a. vallomásában eskü alatt állítja is, hogy vádlott ösztönözte a vele volt agarakat a nyul elfogására, — de ezen egy tanú vallomása a Sajnos István V. sz. a. eskü alatt kivett vallomásával szemben még félpróba erejű bizonyítéknak sem vehető. — Sajnos István ugyanis amannak vallomásával szemben hit alatt azt erősítette, miszerint vallott f dytonosan a keze a'á húzott mirhák hajtásával foglalkozott s az uton haladt, s hogy a marhákkal kiszökött agarakat vádlott nem uszította a vadászó Kraschován Pál lövésére az útra kifutott nyul után, hanem az agarak maguktól csípték el, az elébök az útra kiűzött s kifutott nyulat. Ezm tann vallomása tehát Kraschovánét megerőtlenitvén, a bejelentett panasz igazolatlannak volt veendő." „De felmentendő volt vádlott azon vád alól is; h)gy ő gazdája agarait szándékosan vitte volna a vadászati területre, mert ez megezáfoltatik a Sajnos István vallomásával s megerőtlenitetik a jel-n bűnügybe alaptalanul bevont Balog J. vallomásával is." „Nem levén tehát sem az, hogy vádlott gazdája agarait szándékosan vitte volna magával, sem az, hogyanokkal agarászott s azokat a nyul elfogására ösztönözte, sem tehát az, hogy vádlott agárral vadász >tt volna — bebizonyítva — őt stb. „Balogh Istvánt, illetőleg miután ellenében azon körülmény, hogy agarait 1-ső r. vádlottnak ő engedte volna át,nemcsak bizonyitva nem lett, de Sajnos J. hitelesitett vallomásaival az lett begyőzve, hogy vádlott távol volt azon alkalommal, midőn a jószágait (marháit) 1-ső vádlott az ura udvaráról lett kifutásukkor visszaterelni sem tudta, s igy panaszlottat azért, mert távollétében agarai mint történni szokott, a marháit hajtó 1. r. vádlott, illetve a jószág után az udvarról kiszöktek, vádolni egyátaláa nem lehet; miért őt az alaptalan vád alól teljesen felmenteni kellett. „Végül 1-ső r. vádlottra nem bizonyu'ván, hogy '6 vadászott volna — vadászati jegyre s engedélyre szüksége nem is volt." A kir. tábla — panaszló s a kir. ügyész felebbezésére — f. év márcz. 4. 343. sz. a. következőleg itélt: „A panaszos kárkövetelésével az 1872: VI. tezikk 19. §-hoz képest polgári perú ra utasitatik, — egyebekben a jbirósági itélet indokaiból, s még azért is helybenhagyatik, mert panaszlottak ellen az, hogy az ebeket szándékosan a társulat vadászterületére hajtották volna — semmi bizonyitékkal sem igazoltatott." A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A vadászati s pénzügyi kihágást illetőleg, a másodbíróság ítélete indokaiból helybenhagyatik." „azonban^ Gábor D. 1-ső r. vádlott abbeli cselekménye, miszerint maga beismeri, hogy gazdája agarai által, a panaszló vadász területén felvert és elfogott, tehát annak tulajdonát képező nyulat — bár azt az ugyanak-