Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 73. szám

290 állapotbani birtokosa, s azért birtokostársa közbejötte nélkül is jogositva vau pert indítani; az elévülési kifogás pedig azért vetendő el, mivel, a mint azt a kihallgatott tanuk igazolják, a peres térség iránt a peres felek közt mindig volt vitatkozás, — tehát az elévülés kelléke, a háboritlan békés birtoklás alperesileg ki nem mutatható, — annálkevósbé, mert felperes birtokbaléptekor kiskorú volt — tehát az elévülési idő már ezáltal is megszakadt. „Az ügy érdemét illetőleg, alperes a 9Q öl kiadásában elmarasztalandó, mert mint ez egy hatósági szakértő s a községi előjáróság által, a hitelesített térkép mint közokmány, s a tényleges állapot összehas >nlitása után nyert eredmény alapján hivatalosan kiállított, tehát a perr. 305. §. szerint teljes hitelt érdemlő bizonyítványból kiderül, — a foglalás alperes által csakugyan eszközöltetett, s váljon ezen foglalás 1840 ben vagy 1848 után történt e? — az ügy elbirálásánál döntő befolyással nem lehet. — A mi az elmaradt hasznot illeti, minthogy ennek mennyiségét alperes tagadásba nem vette, az felperesi kereset értelmében, de minthogy felperes a keresetet előbb is folyamatba tehette volna, csak a kereset benyújtásától kezdve volt megitélendő. A kir. tábla — alperes felebbezésére — 1878. apr. 30. — 2)178. sz. Ítéletével a tszéki Ítéletet indokaiból hhagyta. A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta, s felperest keresetével elutasitotta. a perköltségek kölcsönös megszüntetésével. Indokok: „Felperes keresete elutasítandó, mert Kovács László, Zsiliai Ferencz s Kovács Ferencz tanuk vallomása szerint, a kereseti térségen már 1840. év óta állanak az alperes épületei s az 18 18. évi tűzvész után is alperes csak a régi falakra rakta fel a szerhát. — Ezekszersnt alperes a peres térséget már 1853. május 1. elótt birtokában tartván, — minthogy felperes a különben hivatalból s a kiskorúságra való tekintet nélkül mindenki irányában alkalmazandó ősiségi uy. parancs 17. §. értelmében, a birtokbai visszahelyezési keresetet 1854. május l-ig meg nem indította: a kereseti jog is elenyészet." (1878. aug. 14. — 7496. sz. a.) Büntetőjogi eset. Azon tett, hogy valaki lejárt vadászati jegygyei vadászott, pénzügyi kihágást képez. Az azonban nem alapszik a törvényeken, hogy valaki vadászali jegy nélkül vadász fegyver tartására jogosult nem lehetne. Kupka György e. a nyitrai pénzügyőri biztosság 1877. évben pénzügyi kihágás miatt, a sellyei jbíróság előtt bűnvádi panaszt emelt, azon alapon, mert panaszlott érvényt vesztett vadászati jegyet használt. A jbiróság 1877.febr. 28. panaszlottat a felhozott kihágásban vétkesnek kimondotta, s 20 frtbirságban marasztalta, mely részben a kincstárt, '/3-ban a feljelentő pénzügyőröket s '/3-ban a községi házi pénztárt illeti; „m e r t bár panaszlott kihallgattatásakor a tőle bekivánt vadászati jegyet előmutatni vonakodott, azt állítván, hogy az tőle ellopatott, — ennek daczára a községi előjáróság közbejöttével felvett tény vázlat tartalmából kétségtelen, hogy Kupka György azon időben, midőn kétcsövüfegyvérével vadászni ment, egy, érvényességére nézve már lejárt vadászati jegygyei volt ellátva; különben pedig ezen bíróság előtt tett vallomása szarint, vadászjegyét csak akkor ujitatta meg, midőn a pénzügyőrök által kitanítva lett, hogy előmutatott vadászjegye már lejárt. Ezen vallomásában tehát benfoglaltatik azon beismerés, hogy a midőn a pénzügyőrök által meglepetett, érvényességét vesztett vadászjegygyei indult a vadászatra. — Nem vétethetett figyelembe panaszlottnak azon kifogása, hogy azoa hiszemben volt, miszerint előmutatott vadászjegye 1877. szept. 29-ig érvényes; mert panaszlott irni, olvasni tud, s igy saját tapasztalása mellett alkalma volt meggyőződni arról, hogy a vadászjegy tartalma szerint, annak érvénye 1870. decz. 31-én lejárt s miután azt, hogy vadászjegyét megujitatta volna, nem is állítja, de nem is állíthatta, mert beismeri, hogy ezen évben uj vadászjegyet váltott — kétségtelen, mikép biztos tudomása volt arról, hogy az 1876. évben váltott vadászjegyének érvénye, ugyanazon év decz. 31-én lejárt.— Nem vétethetett figyelembe azon kifogása sem, hogy nem vadászati czélból indult ki fegyverével, mert a tény leírás szerint önmaga beismeré, hogy a netalán útjában felbukkanó nyulak s más vadak elejtése végett vitte magával fegyverét, —• különben pedig érvényes vadászati jegye nem levén, vadászfegyver tartására sem jogosult. „Mindezeknél fogva ő vétkesnek kimondandó s az 1875: XXI. tcz. 16. §. b. p. értelmében, a 17. §. szerinti bírságban marasztalandó volt." A kir. tábla panaszlott fellebbezésére 1877. okt. 22-én következőleg ítélt: „Panaszlott Kupka Gryörgy azon tette, hogy lejárt vadászati jegygj^el vadászott, az 1875:21. tcz. 16. §-ba ütköző pénzügyi kihágást képezvén — ily minősítéssel a jbiróság Ítélete indokaiból hhagyatik." A legfőbb 11 é 1 ő s z é k következő ítéletet hozott: „A másod bíróság Ítélete, az ott felhozott indokokból, — azon egynek, mintha valaki vadászati jegy nélkül, vadász fegyver tartására jogosult nem lehetne, — mint az 1875:21. tcz. 20 §-ba ütköző elvnek mellőzésével — helybenhagyatik. (1873. július 31. — 6024. sz. a.) Büntetőjogi eset. Valaki vadászat alkalmával, éjjeli leshelyen, véletlenségből agyonlövetvén, — ez életbiztonság elleni vétségnek minősítendő s mint ilyen, a keltő e'övigyázat elmulasztása folytán büntetendő. Bandár Miklós 24 éves néptanító ellen vétkes vigyázatlanságból Vajon Pál csőszön elkövetett emberölés miatt, a s-a.-újhelyi tszék előtt bűnper inditatván s lefolytatatván — a tszék 1877. decz. 11. — 4372. sz. Ítélettel vádlottat az emberölés bűntényének vádja alól felmentette — védője részére 20 frtot állapítván meg — következő indokolással : „Habár azon körülmény, mely szerint Vajon Pál vádlottal 1877. szept. 20-án vaddisznó lesre kimenvén, midőn előbbi a leshelyét elhagyta, a sötét éjben vádlott felé közeledett s ettől mintegy 15 lépésnyi távolságban lett volna, — a vádlott által feléje irányzott lövés következtében szivén találtatott s azonnal szörnyet halt: egyrészt az orvosi bonczlelet, és véleménnyel, másrészt ugy vádlott önbeismerése, mint a tanuk vallomásaival beigazolt is; mind a mellett tekintve, hogy Vajon Pál az egyességileg megalapított lesidó leteltét be nem várván leshelyét a köztök előzetesen történt megállapodás elle-