Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 68. szám

270 A kir. tszék 1878. febr. 5. — 2645. sz. a. vádlottat sikkasztásban bűnösnek kimondotta, s a kár megtérítésén felül 6 havi börtönre Ítélte; a többi sikkasztási s csalási vádak alól tárgyi tényálladék meg nem állapithatása miatt felmentette s 500 frt bi/.tositék mellett szabad lábra helyeztette —következő indokolással: Ozv. Uhl Araalia a vádlevélben előadja, mikép 1874. évben vádlottal társasági szerződésre lépett, férje Uhl József után maradt üzlet tovább vezetése iránt, ő bízatott meg mint szakavatott kereskedő az üzlet vezetésével s köteleztetett szerződésileg rendes könyveket vezetni; a napi bevételeket naponta összegezni s könyvelni, s évenként rendes mérleget készíteni. „Panaszos előadása, ugy vádlott beismerése ésPfendeszák Lajos tanúvallomásai bizonyítják, mikép vádlott az üzleti könyveket felette hanyagul vezette, mérleget épen nem csiuált,niert az 1875-ben készített mérleg, mely vádlott beismerése szerint is csak felületesen, az üzlet állását csak aproximative kimutathatónak készitetett — mérlegnek el nem fogadható, — a napi bevételeket nem könyvelte el, s a pénztárban talált 1 37 darab nyugtázott contóra befolyt összegeket a könyvekben el nem számolta." „Daczára annak, hogy vádlott ezen tettei az üzlet vezetése körül nagy könyelműséget árulnak el, — még sem vonható ezekből azon következtetés, hogy ő ezen mulasztásokat azon gonosz szándékból tette, hogy azok által panaszosnőt megcsalja vagy sikkasztásokat kövessen el. Mert Pfendeszak tanú határozottan valja, hogy vádlott azon okmányokat, melyek alapján a könyvek rendbehozattak, minden vonakodás nélkül kiadta, s egyátalán igyekezett a könyvek rendbehozásánál segédkezet nyújtva, mulasztása következményeit jóvátenni: különben is annak megbirálása, hogy vádlott az üzletet a szerződés értelmében vezette-e, s hogy mikép számolta vagy hova fordította az üzlet jövedelmeit — nem bvínfenyitő, banem számadási pernek levén tárgya, — vádlott fentebbi mulasztásai miatt emelt sikkasztási s csalási vád alól tárgyi tényálladék stb. miatt felmentendő volt." „Azonban vádlott azon tette állal, hogy Kletsár Wnek, kitől 2000 frtot kölcsön vett, az adott saját váltójának"fedezetére, egy ép oly összegről szólló üzleti váltót adott fedezetül — sikkasztási büntettet követett el." „mert vádlott panaszosnővel 2 rendbeli viszonyban állott — mint üzleti társtag s mint annak megbízottja; miután ő volt kizárólag az üzlet vezetésével megbízva; s őrizetébe bocsátva az egész üzlet értéke." „A szerződés értelmében meg volt tiltva, ugy panaszosnő mint vádlottnak, az üzleti váltókat más mint az üzlet érdekében felhasználni. Daczára ennek vádlott, mint fent említetett, saját privát adóságai fedezésére adott Kletsárnak üzleti váltót; tehát más tulajdonát képező értéket, a tulajdonos tudta s beegyezése nélkül saját czéljaira fordította; mi által magának panaszosnő kárára jog'alan hasznot is csinált. Figyelembe nem vehető azon védekezése, hogy ő ezen üzleti váltót csak kényelem s bélyeg kímélésből adta volt hitelezőjének — valamint azon előadása sem, hogy ö visszaakarta cserélni ezen üzleti váltót saját váltójával, mert az, ha az inditó okok a felsoroltak lettek volna is, a tényen mitsem változtatna; de nyomatéktalanságuk még azon gyanút sem dönti meg, hogy vádlottnak szándéka is volt ezen tette által panaszost megkárositani, illetve magának jogtalan hasznot csinálni; mert mint maga is beismerte, nem volt reménye az üzlet nyereségből reá eső részéből, ezen 2000 frtot megtéríteni; miután az üzlet nemcsak nyereség nélkül, de veszteséggel is foly tattatott, saját vagyona pedig egyátalán nincs. „Helyreállítva levén tehát a sikkasztás tárgyi tényálladéka, valamint gonosz szándéka begyó'zve levén, vádlott ezen sikkasztásban bűnösnek volt kimondandó." stb. „Enyhítő körülményül bűntelen előélete — súlyosítóul: a kár nagysága, a beismert vagyontalanság folytán következtethető feltevés, hogy panaszos kártérítést alig fog nyerhetni s a benne helyezett teljes bizalommali rút visszaélés — szolgált." A kir. tábla — vádlott, panaszosnő s a kir. ügyész felebbezésére 1878. május 15. — 10517. sz. a. az első Ítéletet indokaiból hhagyta. — A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván, vádlottat a sikkasztás bűntényének vádja alól tárgyi tényálladék hiányából felmentette; Indokok: „Ezen ügy elbírálásánál mindenekelőtt azon viszony állapitandó meg, mely vádlott s a káros közt fennállott; vagyis hogy vádlott a panaszosnak az üzletben csak társa volt-e, vagy mint az alsó bíróságok megállapítják, panaszosnak megbízottja is volt-e? Ezen viszony megállapításánál csak a felek közt kötött szerződés lehet irányadó; ezen szerződés szerint a vádlott spanaszos közt fennállott viszony nem másnak, mint üzleti társviszonynak tűnik ki; mert mind a szerződés megnevezése, mind annak egé.-z szövege azzá j • lemzi; és azon körülmény, hogy vádlott a szakértelmet megkívánó teendőket, melylyel panaszosnő nem bírt, mint a panaszosnő részéről befektetett nagyobb tőke kiegyenlítéséül magára válalta, a társas viszonyon mit sem változtat, és abból megbízotti viszonyra, s egyátalában a szerződésből más viszonyra, mint abban kifejezetten kimondva van. következtetést vonni nem lehet. És ennélfogva a vádlott s panaszos közt fennálló viszonyt, csak üzleti társviszonynak lehet s kell megállapítani. „És ebből kiindulva, vádlott cselekvénye az 1875. évi 37. tcz. 73. §. rendelete alá esik, melyszerint ez esetben sikkasztási büntényálladéka meg nem állapitható, és pedig annálkevésbé, mert vádlott a vád tárgyat képező czég váltóját, csak fedezéséül adta oly tartozásának, rneívről saját váltója létezett s oly összegről, mely az üzletbe befektetve volt, — és a mennyiben az üzlettársak személyes használatra az üzletből több összeget vettek ki, mint a társas szerződés megállapított — ez esetről az idézett törvényezik tüzetesen rendelkezik." (1878. aug. 13. — 67G8. sz. a.) Büntetőjogi eset. Közönséges hajós katonától, idegen ezüst pénzeknek, vala mely zologközvetilö intézet tulajdonosa általi megvásárlása gyanús áruk vételéi képezi. Orova János israelita Bpesten zálogközvetitő intézet tulajdonosa gyanús áruk vétele által elkövetett kihágás miatt a bpesti I. —III. ker. jbiróság előtt bünperhe vonatott. A jbirósáff 1877. nov. 3. — 4732. sz. a. hozott ítéletével vádlottat az emiitett kihágásban bűnösnek kimondotta és a fővárosi szegényalap javára fizetendő 10 fi t birságban, esetleg 2 napi fogság elviselésében marasztalta — következő indokokból: „Vádlott beismeri, hogy egy közönséges hajós katonától idegen ezüst pénzeket vásárolt; s tekintve, hogy