Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 65. szám

258 rési jkönyv aláirása után azonnal kötelezőkké válván,— minthogy azokban határozottan ki van téve, hogy a haszonbér a beszterczebányai erdő hivatali pénztárba fizetendő, — alperes község a fizetést másutt csak saját veszélyére téliesítetté, s azt szerződésszerű fizetésnek felperes elfogadni nem levén köteles — alperes a fentérintett összegben, s annak a 22. pont szerint kikötött G°/0 kamataiban, — ugy nem külöuben a fentiek szerint a 4. pontban kitett 115 frt 87 kr. biztosítéki összeg lefizetésében elmarasztalandó volt. „Ellenben a haszonbéri szerződés megszüntetésének helyt adui nem lehetett ; mert alperes, habár nem a maga helyén, de oly egyén kezébe, kit a felvételre jogosultnak hihetett, a bérösszeg egyrészét jóhiszemiileg lefizetvén, oly szerződés szegőnek, melynél fogva irányában annak megszüntetése s bérletbőli kimozditása, elrendelhető lett volna, — nem tekinthető." (1878.«julius 15. — 7224. szám a.) Kercskeilclemjogi dönt vények. A perrend 13. §-sza az ugyanazon szerződési viszoyból eredő különböző kereseteknek, csak egy bírósághoz való áttételét rendeli, de nem azt is, hogy azok egy közös ítéletben döntessenek el — a körülményektől fügvén, váljon azok kivételesen a felek kérelmére tgy ítéletiéi eldönthetök-e? Friedman s Illofszky kassai bej. kereskedő czég — GoldbergerSamu szintén kassai lakos e. 123 frt 93 kr. árkülönbözet fizetésére 1877. júniusban a kassai jbirósághoz sommás keresetlevelet adott be azon alapon, minthogy alperes tőle egy vaggon rozsot vett meg mázsánként 10 frt 75 krjával, azt azonban a kitűzött időben többszörös felszólítás daczára sem vette ár. A tárgyalás befejezte után a jbiróság 1877. jul. 25. — 12903. sz. a. alperest a keresetben, kamataiban s 28 frt perköltségben elmarasztalta; és ugyanazon Ítéletében megjegyezte, hogy alp-res, a fentebbi ügyből kifolyólag felperes ellen támasztott keresetével 12:)ü2. sz. ítélettel elutasitatott, mert a kérdéses rozs átvételére állítólag kitűzött határidőt nem igazolta. — Egyszersmind előzőleg 123(i9. sz. a. alperesnek a kereskedelmi bíróság illetősége e. tett kifogását elvetette. Alperesezenitélet e. semm. panaszszal élt; mert a perr. 68. §-sza a keresetlevél kiigazítását megengedi ugyan, de csak a kereset jogalapjára s a követelési összeg mennyiségére nézve, de nem az ügybiróság illetőségére vonatkozólag is, mit felperes igénybe vett, midőn tárgyalás folyamán a jbirósághoz beadott sommás keresetlevelét — a jbiróság mint keresk. bírósághoz beadottnak kérte tekintetni; a mely kiigazítás tehát mint perrend ellenes a bíróság által elfogadható nem lett volna. — Ugyanezen alapon nem lett volna megengedhető az sem, hogy a keresetlevélben előadott ténykörülmények kijavítás utján egészen megváltoztatassanak. — Végre semmiségi alap az is, hogy a felek a tárgyalási jkönyvbeu egyetértőieg azt kérték, hogy felperes keres tével, az ugyanazon ügyből származott s indított alperesi kereset együttesen tárgyaltassék s közös ítéletben intéztessék el — és a biróság mégis külön tárgyalás után, ezen két kereset felett külön Ítéleteket hozott. A Semmitőszék azt elvetette; „mert azáltal, hogy a keresetlevélben nem volt kitüntetve, hanem felperes csak a tárgyalás kezdetén jelentette ki, hogy a fenforgó pert a jbiróság mint kereskedelmi biróság előtt teszi folyamatba, — alperes nem volt elzárva attól, hogy a jbiróságnak ezen minőségben való illetékessége elleni kifogásait megtegye, — sem ezen kiigazítás a perr. 68. által kizártnak nem vehető; „mert továbbá a perr. 249. §. rendelkezéséből kifo~ lyólag, rendszerint minden kereset külön önálló ítélettel döntendő cl, s miután a perr. 13. §-sza sem rendeli az ugyanazon szerződési viszonyból eredő különböző kereset knek egy Ítéletben leendő eldöntését, hanem-cs tk azt, hogy mennyiben azok különböző s egyiránt illetékes bíróságok előtt vannak folyamatban, egy birósághoz teendők át, — a per tárgya s körülményeitől fügvén annak megbirálása, hogy kivételesen a felek kérelmére mennyiben lehetne a perr. 249. g. rendelete mellett is, a különböző keresetek egy közös Ítélettel leendő eldöntésének helye. E szerint egyedül a felek kérelme ez irányban mérvadó nem levén : annak figyelembe nem vétele a 297.§. valamely pontja alá vonható semmiséget nem képez." (1878. aug. 23. — 17412. sz. a.) Nem bír törvényes alappal, hogy a bíróság valamely semm. panaszt, tlledelmetlen kifejezései miatt, fel nem lerjesz tés következményének terhe alatt, azok kihagyásává! leendő vjabbi beadása végett — risszaadathassa. Gruttmann Fleischl czég — Weisz József ellen 6 frt 75 kr. zsákkölcsönzési díj és 135 d-irab zsák természetbeni visszaadatása iránt 1878 apr. 11. — a. a b pesti VI—VII. ker. járás —mint keresk. birósághoz sommás keresetlevelet adott be —melynek tárgyalásánál alperes illetőségi kifogással élt s a jbiróság 19633. sz. végzésével annak helytadva magát illetéktelennek mondotta ki. — Ez e. felperes semm. panaszt adott be. A jbi ró ság 20532. sz. végzésével az Írásban beadott indokolási példányt visszaadatni rendelte, azzal, hogy tekintve, miszerint valamint a felek szóbeli és nyilvános tárgyalásoknál tetszés vagy nem tetszés nyilatkozatokat tenni jogositva nincsenek, ugy beadványaikban a biróság eljárását helyeselni vagy helyteleníteni, törvényes jogkörükön túl terjed: ennél fogva a semm. példány azzal adatik vissza, hogy az abban használt ezen kitételeket : a biróság he 1 y t e 1 e n ü 1 alkalmazta — és: helytelenül mondotta ki — mellőzze, mert különben azok bírói tollal kitörültetnek; és az ugy kijavitandó példány 3 nap alatt benyújtandó, különben indokok nélkül fog a felterjesztés eszközöltetni. Felperes mindkét végzés e. semm. panaszt adott be. A Semmitőszék mindkét végzést megsemmisitette és pedig az u'óbbit — a 20532. számút azért: „mert az eljáró biróságnak azon intézkedése, melyszerint a semm. panaszt az abban állítólag használt illedelmetlen kifejezések mellőzése, illetve ezeknek kihagyásával leendő ujabbi ^adása végett, különbiui fel nem terjesztés következményének terhe alatt, panaszkodóuak visszaadatni rendelte, sem a perrend, sem az ügyvédi rendtartásról szóló törvényen nem alapszik." (1878. au". 23. — 12767. sz. a ) Büntetőjogi eset, Azon cselekmény, miszerint vádlott a főpinczéri számadás alá tartozó, s közös vagyont képező bevételi pénztárat, társávali összeszámolás előtt elvitte, megszűnt büntethető cselekmény lenni, ha vádlott még a feljelentés előtt pinczértársával összeszámolt, s azt ki is elégítette.