Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 64. szám

Budapest, 1878. kedd. augusztus 27. 64. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Törvényes osztályrész. — Váltójogesetek. — Semm. döntvények. Jogeset. A törvényes osztályrész az örökhagyónak sem végrendeletével, sem telekhönyvezéssel erősített elajándékozásával nem csorbítható. Annak bizonyítási terhe alól, hogy az örökhagyó után maradt ingóságok az ő sajátjai voltak, az apjával együtt gazdálkodott f\u ellenében, a többi örökösöket nem mentheti fel a törvényes vélelem, midőn a fiu nem apai hatalom alatt, hanem mint nagykorú tulajdonostárs élt közösön attyával a birtokban ; és a midőn elismerten azon fiúnak és nejének az apával nem közös vagyona is volt, melyből a közös gazdálkodás alatt magának ingó értéket szerezhetett. Takács Pálné szül. Marjalaki Zsuzsanna és néhai Zsadáuyi Istvánné Marjalaki Sára gyermekei, illetőleg unokái: Zsadáuyi Eszter, Sára stb. mint felperesek — ifj. Marjalaki József e. az 1863. okt. 4. végrendelet hátrahagyásával elhalt id. Marjalaki József hagyatékára vonatkozólag törvényes osztályrész kiadatása s jár. iránt 1874-ben a karczagi tszék előtt pert folytattak. A tszék 1^77. márcz. 17. — 32. sz. a. Ítéletet hozott, melyben az elhunyt Marjalaki hagyatékául megállapított: ingókban leltár szerint 1918 frt 97 kr. ingatlanokban : 11064 frt 87 kr. érték — s ezekből felpereseknek törzsünkint 2 egyenlő részben — a végrendelet szerint az ingatlanokból természetben 6 hold 400 Döl és készpénzben törvényes osztályrész kiegészítéséül: 2541 frt 23 kr. s elvont haszon fpjében 1144 frt 6 kr. után 1863. okt 4-től 6 °/ 0 kamat Ítéltetett meg — következő indokolással: „Örökhagyó hagyatékául az F. leltárban összeirtakat kellett megállapítani; mert noha alperes ezen leltár e. óvást tett s azt állitá, hogy azok legnagyobb része sajátjai; de miután az általa felvétetett 2. sz. leltár birói meghagyást nélkülöz, sőt mint hiányos az 1. K. alatti birói határozatok által hagyatéki eljárás tárgyául nem szolgálhatóknak mondatott ki; míg ellenben az F. leltár birói határozat kifolyása, s az örökhagyó halála után rövid idő alatt már nov. 7-én a közgyám által eszközöltetett ingóságok összeírásával is megegyező; de alperes azt, hogy azon ingóságok tulajdonát képeznék, nem is bizonyította; mig azon körülmény, hogy alperes az örökhagyóval haláláig közös háztartásban s gazdálkodásban s igy apai hatalom alatt élt — azon vélelemnek enged helyet, hogy azon ingóságok, melyek örökhagyó háztartásában s gazdaságában léteztek, az ő sajátjai voltak. „Az ingatla;.okból pedig az E. telekjköny vben 1918. 3014. 3484. 6295. hszám alatti összes ingatlanokat kellett hagyatékául venni, habár nevére csak '/3 részben vannak is telekkönyvezve; mert a kérdéses 2058. sz. telekkönyv első helyszini felvételkor csak alperes által van aláírva s ezt csakis alperes nem támadhatná meg; mig ellenben ezen első felvétel magában nem nyújt oly jogczimet, mely a telekk. ingatlan honnan lett származásának bizonyítását kizárná — annálinkább, mert ha az örökhagyó végrendeletét tekintjük is, ennek azon kifejezése: hogy „feleségem attyától végrendeletileg kapott 1 lánczalja földön felül nevem alatt vett minden földekben József fiamat nemcsak közszerzőnek kell tekintenem" — az E. telekjkönyvben foglalt birtoklási arány felvételének helytelenségét igazolja." „De mert arra nézve, hogy alperesezen telekjkönyvben 2/3részben van közös birtokosul feltüntevte—jogezim sincs, — mig ellenben a nem kifogásolt, részben hitelesitett szerző levelekből {C—Z. alatt) s a telekkönyv közzétételét közvetlen előző időben vezetett városi telekkönyv B. kivonatának az L—Y. okmányokkali összevetéséből nyilvánva'ó, mikép az örökhagyó beltelket, szőlőt s b') frt 50 denáros váltságu szántó, kaszáló földet szerzett; továbbá „mert azon alperesi feltevés, hogy a miatt, mert a szerzőlevelekben örökhagyó magát egyszerűen „idősb" vagy „öreg" előszó nélkül — „Marjalaki Józsefnek" irta ezen szerzemények alperes mint hasonnevű szerményeiül is lennének tekinthetők, — eltekintve attól, hogy ezen szerzések egy része alperes kiskorúsága idejére esik — minthogy maga a G. végrendelet fent idézett kitétele ezen feltevést határozottan megezáfol \ s minthogy alperes mint kiskorú s apai hatalom alatt álló, a közös háztartás s gazdálkodásban nemcsak önálló, de még közszerzőnek sem tekintethetik — ugyanazért ezen körülmény alperesi feltevés helytelenségére utal, annálinkább, mert azt határozottan állítani sem meri, hogy a felhívott szerzőlevelek eredetijét sajátkezüleg irta volna alá. — Erre figyelembe nem jöhetett alperes azon állítása sem, hogy neje hozománya volt a szerzés alapja; mert a B. telekjköny vből kitűnik, mikép örökhagyónak 1848-ban befejezett szerzése után már „ifjabb Marjalaki József" fordul elő mint jelentékeny vagyon szerzője, s hogy ezen szerzeményei az E. telekjkönyvben felvett földektől külön vannak telekjkben saját,nevére felvéve, halgatag beismerte, s azt sem kifogásolta, hogy az idézett szerzőlevelekben megnevezett fekvőségek mennyiségileg egészben — részben pedig minőségileg is ugyanazonosak a 2053. sz. telekjkönyvben bevezetett fekvőségekkel. „A mi azon alp. állítást illeti, hogy a2058.sz. telekjkönyvben felvett házat s beltelki épületeket ő sajátjából építette, — ezt nemcsak a telekk. felvétel czáfolja meg, hanem az is, mikép azon építkezések apja életében, közös gazdálkodásban, apai hatalom alatti létében történtek. „A helyszíni felvétel helyességének igazolására kihallgatott alp. tanuk vallomásának határozatlansága mellett, ha helyt foghatna is azon vélelem, hogy a telekkönyvezés az örökhagyó beegyeztével történt, —tekintve mikép alperes azokra a tulajdonjogot visszteher nélkül 64