Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)
1878 / 63. szám
Budapest, 1878. péntek, augusztus 23. 63. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogesetek : Erösebb jog a haszonélvező e. — Büntetőjog eset, — Semm. döntv. Jogeset. Azon körülmény, mikép a tulajdonjoggal egyidejűleg egy harmadik személy hoiiiglani haszonélvezeti joga is bekebeleztetetl, nem akadályozhatja a tulajdonost, hogy a haszonélvező ellenében, az ezt megillető haszonélvezeti jog alapjául szolgált birói beszavatolásból származó erösebb jogát érvényesíthesse. Sátán András s több Sátánok— Sátán (Kusnyir) János e. a n.-sárosi telekjkönyben nevükre irt ingatlanok kibocsátása iránt az eperjesi tszék előtt pert indítottak. A tszék 1877. aug. 13. — 5443. sz. ». alperest a kereseti ingatlanok felperesek birtokába leendő kibocsátására kötelezte; ..mert a volt cs. kir. járásbíróság áital 1856. febr. 13. — 868. sz. a. felvett hagyatéki tárgyalásnál megkötött osztályegyességből világos, mikép felpereseket, akkor még kiskorúakat illető, most peressé vált ingatlanok, alperesnek ideiglenes haszonélvezeti joggal átengedtettek, mig t. i. egyik vagy másik felperesnek az őt illető része adóság törlesztése után, mint cselekvő vagyon átengedhető lesz. — Ezen egyesség alapján kelt a mindkét felet kötelező 1856. febr. 14-én 868. sz. a. beszavatolás; azonkívül tehát a használati jog nem volt törvényesen kiterjeszthető alperes javára — az 1860. sept. 25-én nevezett cs. kir. jbiróság előtt jköny vileg tett alperesi egyoldalú kérelemre, mert ez az ellenfél — felpereseknek — kárára történt, a mihez ők mint akkor kiskorúak, beleegyezésüket nem adták, de mint ilyenek törvényesen nem is adhatták.* „Ily egyoldalú kérelem következtében tehát felpereresek kárával 1860. okt. 4-én alperes javára élte fogytáig tartó haszonélvezeti jog bekebelezésének birói figyelmen kivül hagyása mellett, kellett alperest stb. marasztalni. A kir. tábla 1878. febr. 25. — 2552. sz. a. az első bir. ítélet megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasitotta: Indok: Felperesek a n.-sárosi 6. sz. telekjkben nevükre jegyzett ingatlanok birtoklását telekkönyvi tulajdonosi minőségük alapján igényelik. Az általuk becsatolt telekjkből azonban az tűnik ki, hogy felperesek tulajdonjogával egyidejűleg alperes javára az életfogytiglani haszonélvezeti jog is bekebeleztetett. Mindaz ideig tehát, mig alperesnek ezen joga a maga utján nem töröltetik — felperesek a birtoklást jogszerűen nem követelhetik." „Azon ellenvetésük, hogy alperes javára bejegyzett életfogytiglani haszonélvezeti jog, mint jogellenesen létrejött cselekmény kifolyása, érvénytelen — ez alkalommal birói figyelembe nem vétethetik, mert a kereset nem ezen bejegyzés törlésére, hanem egyedül a birtokba való bocsátásra intéztetett." A le gf. ítélőszék a táblai itélet megváltoztatásával az első biróságit hagyta helyben, oly értelemben, hogy alperes köteles a telekjkben felvett szabad birtoknak felperesek nevére irt részét ezeknek 15 nap alatt átadni. Indokok: „Habár a felperesek javára eszközlött tulajdonjogi bekebelezéssel egyidejűleg, alperes javára a holtiglani haszonélvezeti jog is bekebeleztetett, és ezen bekebelezés eddig törölve nincs; ezen körülmény még sem akadályozhatja felpereseket, hogy alperes ellenében az őtet illető haszonélvezeti jog alapjául szolgáló birói beszavatolásból származó erösebb jogukat ne érvényesíthessék; és minthogy a hagyatéki bíróság által 1856. febr. 13. felvett tárgyalási jkönyv szerint, alperesnek a birtok haszonélvezete csak ideiglenesen, mig egyik gyermek azt átveheti, adatott át, — ő a birtoknak további haszonélvezetére jogosítva nincs, — miért is a keresetet megitélni kellett azon birtokrészletekre, melyek a keresetlevélhez mellékelt (A) telekk. kivonat szerint 3-ik személyek nevére átirva nincsenek. (187 8. július 16. — 6366. szám a.) Büntetőjogi eset, Valószínűségre, s ebből vont puszta következtetésre, marasztaló büntető itélet nem állapitható, főleg oly esetben, midőn nincs kizárva ónnak lehetősége^ mikép a halálesetet nem erőszakos bűnös cselekmény, hanem valamely véletlen esemény idézte elő. Korapcsak András nőgyilkosság bűntényének elkövetése miatt a karansebesi tszék által vád alá helyeztetett, s a végtárgyalás megtartása után következő itélet hozatott — 1878. febr. 15-én — „Vádlott — 36 éves — özvegy, gyermektelen vasúti napszámos — nején elkövetett gyilkosság vádja alól felmentetik, ellenben emberölésben bűnösnek kimondatik s a vizsgálati fogság betudásával 10 évi börtönre ítéltetik következő indokolással: 1876. nov. 1!). este vádlott s neje többekkel Pepa Miklós mehádiai korcsmájában mulatván, ezután Sehefzik Mária s Plutzner Márton tanukkal együtt indultak a mehádiai alagút közelében levő lakásukra; de még mielőtt nevezett tanuk a lakásra értek volna, vádlottat s nejét az uton egy hídnál egymás mellett állva hátrahagyták. — Másnap vádlott által lakásukon felkerestettek, ki akkor nekik elbeszélte, hogy neje az éjjel nem jött vele haza, de nem is keresi, mivel bizonyosan tudja, hogy oda veszett, hogy az ördög elvitte, a farkasok szétszakgatták. Ugyanazon reggel 1876. decz. 20-án azon hid mellett, melynél tanuk vádlottat s nejét hátrahagyták, a folyó partján feltaláltatott K. Andrásné hullája, mely bonczolás alá vétetvén, constatáltatott, hogy az súlyos, kemény éles eszközzel okozott feltétlen halálos 63