Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 62. szám

246 lezvényben azon feltétel foglaltatik, hogy azon esetre, ha a lejárat napján a fizetés elmulasztatnék, minden forint után havonkint 10 kr. fizetessék; a feltétel nem teljesitése esetére kikötött összeg pedig kötbér természetével bir, — és ez, ha túlságos, leszállitható: ennélfogva jelenesetben, a fenti túlságos kamatot törvényes 6°/0-tólira leszállítani kellett ngy, hogy ezen leszállított megtérítési összeg csak 100 forint tőke után fizetessék; mert a beperositett 110 frt tőkében, a lejárat napjáig felszámított 10 forint kamat benfoglaltatik." (1378. július 8. — 6263. sz. a.) Kereskedclemjogi döntvény. Az a ki bizonyos személyi {jel szerződésre lépett, az egyedileg meghatározott személylyel megállapított jogviszonynak mással való folytatására kötelezhető n»m tevén, — ha valamely biztositó-társulal üzletét egyoldalulag másra átruházta, a biztosítókkal kötött szerződést felbontónak s érvénytelenítőnek tekintendő, az<in jogi következménnyel, mikép a további díj fizetésekkel a biztosított jogosan felhagyván, a biztosító-társulat a fizetett díjösszeget vissza nem tarthatja, s az okozóit kárt a biztosítottnak megtéríteni tartozik. Lovasy Sándor — a „Victoria" biztosító-intézet ellen, — miután ez összes életbiztosítási üzletét a „Honi" biztositó intézetre átruházta, befizetett dijainak, ezek kamatai s költségeinek m egtéritésére a bpesti V. ker. jbiróság előtt pert indított. A járásbíróság 1877. jul. 18. — 25546. sz. a. következőleg itélt : „Felperes keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 17 frt 50 kr. perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. — Alperesi képviselő' dija saját fele ellenében 17 frt 50 krban állapittatik meg. Indokok: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert alperes a D. alatti nyilatkozat szerint felperest arról, hogy az életbiztosító ág félbehagyását közgyülésileg elhatározta és minden folyó életbiztosítási ügyletét a „Honi" biztositó bankra ugyanazon jogok és kötelezettségek mellett átruházott,— értesítette s egyúttal felhívta, hogy bele nem nyugvás esetén, a vett értesítés keltétől számítandó 14 napon belül nyilatkozók,— különben ezen átruházásba beleegyezettnek fog vétetni, felperes pedig azt, hogy ezen átruházás ellen kifogással élt volna és annak daczára az átruházást fent^rtotta és az által a köztük fennállott életbiztosítási szerződéstől alperes önhatalmilag elállott volna — semmivel sem igazolja, — ennek ellenében azon állitás, hogy a D. alatti nyilatkozat tartalmaként alper. bizt. társulat a kötött két oldalú szerződést egyoldalulag önként felbontotta s így felp. jogosítva volt az általa lefizetett 241 fi t 56 kr. visszakövetelni, a D. alatti nyilatkozat világos tartalma mellett bíróilag figyelembe nem jöhet. — Mely körülménynél fogva felperest keresetével elutasítani stb. stb. kellett." A kir.'tábla 1877. okt. 30. — 4631. sz. a. az első bir. Ítéletet megváltoztatván, alperest a kereseti tőkeösszegben s a részletes befizetések után kiszámítandó kamatokban a kielégités napjáig, ugy a perköltségekben elmarasztalta. „Indokok: A szerződési jogviszony természetéből foiyólag, mindegyik szerződő fél a szerződési viszonyt csak azon személlyel vagy személyekkel tartozik folytatni, kivel vagy kikkel szerződésre lépett; a szerződő felek valamelyike tehát a szerződésen alapuló jogait s kötelezettségeit, hacsak a törvény kifejezetten mást nem rendel, vagy a felek közös akarata másként nem intézkedett, — a másik felet kötelező hatállyal, másra át nem ruházhatja; és aki valamely egyedileg meghatározott személlyel szerződési viszonyba lépett, az egyedileg meghatározott személlyel megállapitott jogviszonynak más személlyel folytatására nem kötelezhető." „Miután pedig alperes kétségbe nem vonta a B. biztosítási szerződésnek közte s felperes közti létrejöttét; a valódiságára nézve kétségbe nem vont D. okmány által pedig kétségtelenné van téve, hogy alperes határozottan kijelentette, miszerint a biztosítási üzletnek azon ágát, melynek körébe a felperessel kötött ügylet is tartozik, többé folytatni nem fogja, sőt valmamennyi életbiztosítási ügyletét, tehát ezek közt a felperessel kötöttet is, már tényleg másra, t. i. a „H o n i" biztosító-társulatra ruházta át: „tekintve hogy alperes ezen egyoldalú ténye által maga részéről a közte és felperes közt létrejött /?. bizt. szerződést felbontotta; de az emiitett okirat egész tartalmából is kitűnik, hogy a szerződés czélja: miszerint felperes az alperes — és épen alperes által, kibe helyezte e részben bizalmát — biztosítva legyen, — meghiúsult; másrészt fel peres a „Honi" bizt. társulattal jogviszonyba lépni nem hajlandó s nem köteles: felperes a biztosítási díjrészletek további befizetésével jogosan hagyhatott fel a nélkül, hogy késedelembe esett volna; és miután a szerződés felbontásának, ha csak a felek közt más megállapodás létre nem jött, az a következménye, hogy a felbontó fél, ellenfelének a tőle nyert értéket, ugyanannak a szerződési viszonyból folyt minden költekezéseit, sőt netán szenvedett kárát is, megtéríteni tartozik — alperest elmarasztalni kellett. „Figyelembe nem jöhetett alperes azon érvelése, hogy felperes a D. alattiban alperes által kitűzött záros határidő alatt azon irányban, hogy bi/.tositásának a „Honi" bizt. társulatra átruházásába bele nem egyezik, nem nyilatkozván, — az átruházásba beleegyezettnek tekintendő; — azon okból, mivel felperes azon felhívásra nyilatkozni nem tartozott, mert az sem szerződés, sem törvény szerinti kötelezettségében nem állott; s alperesnek egyoldalú meghagyása felperesre semminemű joghátrányt nem háríthat. — Alperes azon további kifogása pedig, hogy felperes első vonalban a szerződés érvénvtelenitésére, illetőleg teljesitésére tartozott volna perelni, hasonlókép alaptalan, mivel egyrészt alperes cselekménye folytán a szerződés érvénytelenítésére irányuló külön per feleslegessé vált, — másrészt alperesnek D. alattiban foglalt nyilatkozata folytán felperesnek választási joga támadt arra nézve, váljon alperest a szerződés teljesitésére bíróilag szoritassa-e — vagy pedig a szerződéstől maga is elál jon ? — A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokaiból és tekintve, hogy a biztositó idézte elő a kérdés alatti biztositási szerződés érvénytelenségét, — a keresk. törv. 486. §. alapján is helybenhagyta. „A kamatokra nézve azonban, tekintve hogy az időközileg befizetett dijakat alperes a kereset beadásáig jóhiszemüleg használta — megváltoztatta s azokat az egész kereseti összeg után csak a kereset beadása napjától — 1877. május 14-től— ítélte meg." (1878. június 27. — 394. sz. a.)