Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 61. szám

243 lottak nem birják a sértett tulajdoni jog tárgyát, hanem a kérvény szerint is, csak a sokszorozási eszközök, anyagok, minták, rajzok és a kész példányok vannak azok birtokában." (1878. július 30. — 15527. sz. a.) A közalapítvány oh, s igy az erdélyi halh. ösztöndij-alap jogi képviseletére is nem a Culttisminister, hanem a közalapítványi iigyigazyalóság van hivatva. Popper Károly — Trefort Ágoston cultusminister és az „Erdélyi r. kath. ösztöndij-alap" ellen a bpesti tszék előtt 1493. írt fizetésére keresetet támasztott, — melyre nézve a tszék magát f. év 19484. számú végzésével illetéktelennek mondotta ki; „mert a keresetlevél tartalma szerint a Oultusministerium ugy idéztetik a perbe, mint az erdélyi r. kath. ösztöndij-alap felettes hatósága; tehát miután az egész keresetlevélben azon ministerium marasztalására más alap felhozva nincs, hanem csak a nevezett alap képviseletében; de Pál Sándor is mint igazgatósági alelnök ugyanazon alap képviseletében idéztetik, s igy a tulajdonképeni alperes e perben, csak is az erdélyi r. katb. ösztöndíjalap. — Itt tehát több rendbeli alpcresrö'l s a perr. 32. §. alkalmazásáról szó sem lehetvén, — miután felperes alperesi alap tagadása ellenében sem igazolta, hogy az alperesi alapot a biróságok előtt képviselni a m. k. vallásügyi ministerium volna hivatva; sőt e feltevést azáltal, hogy magát azon alapot is Pál Sándor alelnök személyében megidéztette, — le is rontotta, annyival inkább, mivel ha az alapot a ministerium képviselné, azt az igazgatótanácsi alelnök utjáni megidézés alapján marasztalni nem lehetne; miután végi é a ministerium általi képviseltetes elestével a Kolozsvárott székelő alperes alapiráuyában ezen tszék a perr. 30. 33. §§. értelmében illetékes nem lehet— az alperesi kifogásnak helytadni kellett." Felperes semm. panaszszal élt. — A Semmi tőszék azt elvetette; „mert helyes a neheztelt végzés már azért is, mivel a kir. közalapítványok jogi képviseletére a közalapítványi ügyigazgatóság van hivatva, s nem a vallás s közoktatási minister, ki ellen a jelen kereset helytelenül intéztetett, (perr. 84. §.) — (1878. évi július 2. — 12605. szám alatt.) Közigazgatási intézkedés folytán eszközlött utczai csatorna átidomilása s viz árok helyreállításából származtatott sérelmek orvoslása a közigazgatási felsőbb hatóságoknál keresendő. Berthóti Lajos s Franciska — Eperjes sz. kir. város közönsége e. bizonyos viz árok helyreállítása s utczai csatorna átidomitására s kártérítésre az eperjesi tszék előtt pert folytatott, melyben hozott Ítélet mindkét fél által felebbeztetett. A kir. táblaa 304. §. alapján felterjesztette azon alapon, mert a kereset tárgya, viz és csatorna szabályozására vonatkozó kérdést foglal magában; hasonló kérdések pedig az 1871. évi 39. tcz. 33. §. által érvényében fentartott 1840:X. tcz. ugy az 1871:XI. tcz. 2. 15. §§. értélmében első sorban közigazgatási útra tartozik. A Semmitőszék a tszék ítéletét, megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisítette. (297-dik §. 2-ik pont.) „tekintve, hogy a fenforgó kereset alperes városnak közigazgatási uton tett intézkedéséből eredő jogsérelem orvoslása miatt inditatott; ily sérelem orvoslása pedig nem birói uton, hanem a közigazgatási felsőbb hatóságoknál keresendő s e szerint felperesi kereset felett a perr. 8. §. a. p. ellenére inditatott meg a peres eljárás." (1878. június 17. — 11873. szám alatt.) IrodaEnti szemle. (Vége.) Friedmann Bernát a „F el eb b v i te I" rendszeréről irt munkájában, miután a németországi mozzanatokat megismertette, áttér a kitűzött kérdés érdemleges tárgyalására. És pedig mindenekelőtt azt fejtegeti: váljon vannak-e ezen intézménynek előnyei? és másrészt mily h á t r á n y o k ka 1 bir ? Az előbbiek közt felemlíti, hogy a nép évszázadok óta meg van szokva a felsőbb biróságok felülvizsgálatában biztositékot keresni a helytelen Ítéletek ellen ; hogy a vádlott néha csak a már meghozott első bir. Ítélet indokaiból tudja meg, hogy védekezése hibás volt, s oly körülmények döntöttek, melyeket ha fontosságukat ismeri, megezáfolhatott volna; s különösen hazai viszonyainkban, hogy sem a jogi értelmiség nem áll oly fokon, hogy valamenyi első biróság jól képzett, tapasztalt, kifogáson felüli jellemszilárd birákkal töltethessék be — sem pénzügyi viszonyaink meg nem engednék, hogy a fizetések felemelése állal kisértessék meg az összes jobb erőknek e czélrai megnyerése; hogy veszélyes lenne a helyi körülmények befolyása, néha pressiója alatt álló első biróság ítéletét megtámadhatlannak nyilvánítani; és hogy az igazságszolgáltatás egyöntetűsége lenne koczkáztatva, ha az első biróságok határozatai a tény, vagy legalább a jog kérdésében nem lennének felebbezhetők. Szerzőnk azon eredményre jut: mikép ezen előnyök a valóságnak nem felelnek meg, képzeltek, vagy értékük sokkal kisebb fokra szállítható, — mig ellenben más intézmények s reformok által pótolhatók, sőt emelhetők. Utóbbiak közt ajánlatosnak találná eltörlését annak, miszerint az első biróság köteles az elitéltet felebbezési jogáról kitauitani — mitől azt várná, hogy a felebbezések 50°/0 elmaradna. De különösen nagy súlyt fektet, azon reform-szükségre, hogy a büntető tszékek felállítása sokkal nagyobb óvasosságot s gondot igényelvén, mint a polgári bíróságoké: a birák megválasztása s más garantiák tekintetéből fŐsuly a fenyitő tszékekre fektetessék, tehát hogy az első biróságok legyenek lehető legjobb munkaerőkkel ellátva, mi azután a felebbviteli biróságokat feleslegesekké teheti. — A mostani rendszert Keller porosz képviselő következő szavaival jellemzi: „Wir verderben die ersle Inslanz urnáié zweite in die Möglichkeit zu selzen% ein erlrdgliches Urtheil zu fallen." Sokkal kaznosabh lenne a 6 — 8 főtszékhez szükséges G0—70 kitűnő birót szétosztani az egyes biróságok közt, hogy ott terjeszszék kiválóbb ismereteiket s tapasztalaikai — mint ennyi főtszék felállítása által az első bíróságoktól a meglevő jó erőket is elvonni. Különben — szerző szerint is — mind az anyagi jog, mind az alaki szabályok egyöntetű alkalmazása sokkal inkább lehet biztositva, ha az egész ország részére egy Semmitőszék állíttatik fel. És a midőn a felebbviteli intézmény előnyösségét megezáfolni igyekszik, egyszersmind elősorolja annak hátrányait is. Ezek szerinte: 1. hogy a törvénykezést ingadozónak tüntetvén fel, az igazságszolgáltatás iránti bizalmat megrendíti, s aláássa éppen 61*