Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 61. szám

Budapest, 1878. péntek, augusztus 16. 61. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogesetek- Osztr. tkönyv szerinti végrendeletek — Gondnokság alá helyezési per feljegyzés hatálya. — Semm. döntvények. — írod. Szemle. Jogeset. A magyar törvényeket visszaállító ideiglenes torv. szabályok, az osztrák polgári törvénykönyv hatálya alatt, annak szabályai szerint alkotott végrendeletek érvényességét, kül kellékek szempontjából, sem meg nem szüntették, sem ujabb feltétetekhez nem kötötték. Pintér Lajos mint nejétől Bello Máriától származott leánya ter. törv. gyámja, továbbá Bello Alfréd s Wiesner szül. Bello Laura mint felperesek — özv. Bello Franciska e. végrendelet érvénytelenítése, hozomány, esetleg törvényes osztályrész kiadatása iránt 1873. évben a selmeozi törvényszéknél pert inditottak, mely az ipoly sági t széknél 1877. évi aug. 29. kelt i tél ettél, befejeztetett, — melyben Bello Kálmánnak Szélaknán 1857. jul. 20 án kelt végrendelete (Á.) érvénytelennek kimondatott, többiben felperesek elutasitattak, azonban azon feljogosítással, hogy attyok Bello Antal hagyatéka tárgyalásának ujabb felvételét kérhessék; a perköltségek kölcsönösen megszüntetetvén — következő indokolással: „Érvénytelennek volt kimondandó a végrendelet, mert ez 185 7. jul. 20-kán kelt, az osztrák törvények által eló'irt külső kellékek szempontjából tehát, az id. törv. szab. 6. §. szerint csak ugy lenne érvényesnek tekinthető, ha a magyar törvény életbeléptétől fél év alatt elhalt örökhagyótól származnék; a végrendelkező Belló A. azonban elismerten 1873. jan. 26-án, tehát a magyar törvények visszaállítása után évek múlva halt el; e szerint az A. végrendelet külső kellékeire nézve nem az osztrák, hanem a magyar törvény alkalmazandó, — tehát érvényesnek csak ugy volna vehető, ha külső kellékei hazai törvényeinknek, vagy a törvényes gyakorlaton alapuló szabályoknak megfelelnének. Ámde azoknak nem felelnek meg; mert bár kétségtelen, mikép törvényes gyakorlat szerint 3 tanú előtt is érvényesen végrendelkezhetni, de szükséges mindenesetre, hogy az irott végrendeletet a tanuk ellássák azon záradékkal, miszerint az a végrendelkező által előttük Íratott alá, vagy hogy áztat általa aláirott végrendeletének lenni előttük elismerte légyen. Az A. végrendeleten e záradék hiányzik; s igy, hogy a végrendelet aláírása a tanuk előtt történt, vagy hogy végrendelkező az aláírást előttük sajátjának elismerte — alperesnek kellett volna bizonyítani; mit nem tevén, a végrendelet azon alaki hiány miatt érvénytelenítendő volt." „Felperesek a Lauer és Schevovits Johanna után maradt 2000 frt hagyaték iránti keresetükkel elutasitan*) Ezen kérdés lapunkben már 1867 előtt tüzetesen lett megvitatva, s tisztára hozva, ugy hogy a kifejtett elv a fórumon átalános érvényre emeltetett. — Sajnos tehát, mikép még mindig akadnak bíróságok, melyek az ellenkező téves nézetet, a magyar törvény visszaható erejét pronunciálják. dók, — mert alperes a neki odaítélt főesküt letévén, igazoltatott, hogy nevezettek után alperes férjének hagyatékában vagyon nem maradt. — Hasonlóan elutasitandók voltak az apai hagyaték 3/7 részének mint törvényes osztályrésznek kiadatására nézve is; mert a végrendelet érvénytelenítése után a hagyatéki bíróság hivatott az örökösök közt az osztályt megtenni a törvényes örökösödés szabályai szerint." A kir. tábla 1878. febr. 25. — 61128. sz. a. ítéletével — az első bíróságit azon nem felebbezett részében, miszerint felperesek az apjok 1-só és 2-dik neje, Lauer és Schehovits Johanna hozományaiknak (2000 forint) és attyok Belló Antal hagyatékából 3/7 osztályrész kiadatása iránti kérelmükkel elutasitattak — érintetlenül hagyta — „azon részében pedig, melylyel Belló Antal végrendelete külkellék hiányából érvénytelennek nyilvánitatott — megváltoztatta s felpereseket ebbeli kérelmükkel elutasította — következő indokokból: „Az ideigl. szab. 6. §. azon rendelkezéséből, miszerint a magyar törvények visszaállitásátóli fél óv alatt elhaló örökhagyóknak szabadságukra hagyatott, végrendeleteiket ezen időszak alatt külkellékek tekintetében akár az osztrák, akár a magyar törvény szerint alkotni, — egyátalán nem következik, hogy azon fél óv után elhalt örökhagyóknak, még az osztrák törvény hatálya alatt alkotott végrendeleteik külkellékek szempontjából más, mint ugyanazon törvények szabályai szerint legyenek megbirálandók; s tekintve, hogy a törvényeknek s törvényerejű rendeleteknek korábbi cselekményekre visszahatásuk nincs, —következik, mikép Bello Antalnak 1857. jul. 20. kelt végrendeletét kül kellékeire nézve az osztrák polg. törv. szabályai szerint kell megítélni. — Minthogy pedig ezen az örökhagyó által egész terjedelmében sajátkezüleg irt és aláirt végakarat nyilvánítása, melyben halála esetére összes vagyonáról rendelkezett, az osztr. tkönyv 578. §. szerint, — még ha azonkivül 3 felkért tanú által alánem íratott volna is,—külalakjára nézve teljesen érvényes — tehát stb. stb. A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét indokaiból helybenhagyta; „tekintve, hogy az ideigl. törv. szabályok, az osztrák polg. tkönyv hatálya alatt — ezen tkönyv szabályai szerint alkotott végrendeletek érvényességét — a kül kellékek szempontjából — sem meg nem szüntették, sem feltételekhez nem kötötték ; és „tekintve hogy a másod biróság fentebbi ítéletében csak a megtámadott végrendelet érvényessége mondatott ki, — de a felpereseknek eme végrendelettel szemben is netán érvényesíthető igényei érintetlenül hagyatták. — (1878. július 17. — 5966. sz. a.) Gl