Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 58. szám

Budapest, 1878. kedd, augusztus 0. 58. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogesetek: Maradványföldek utáui váltság. — Perújítás hivatkozott okiratok alapján. — Váltó eset. Keresk. döntvények. J »i g e s e t. Előbbi (örvényeink szerint a földesúr csak saját jobbágyainál mutatkozott maradvány földekből tartozván uj telkeket alakítani: következik, mikep az úrbéri váltságösszeg is csak azon maradvány földek után jár, melyek a tolt földesúr saját volt jobbágyainak birtokában találtatnak. Ennélfogva ezen, a volt földesurat megillető valtságösszeg meg nem állapitható s meg sem Ítélhető, fia ki nem mulattatik, hogy az egyes jobbágytelkek után mennyi maradványföld találtatott. Brogyanyi Ede s társai — Klobusiczky János s társai — öt rendű alp. e. — a Nyitra-Sarosmegyében fekvő Nagy Kalász, Nagy Hind, Babinda', Zsitva Újfalu és Gresztőcz kö/.ségbeli zálogos javaknak kiváltása, illetőleg a beruházások félsz ámitása iránt még a nyitraics. királyi tszék előtt 1854-ben pert indítottak. A Hétszemélyes tábla 1867. évi aug. 8-diki Ítéletében kimondatott, hog^y felperpsek az általuk követelt azon birtokokra vonatkozólag, melyek édes annyuk Brogyányi Fabrinyi Erzse s másrészről Timon Klobusiczky Józsefné közt 1798 évben létesült osztálylevél szerint Fabrinyi Erzsének osztályrészül jutottak, s a melyek ez által 1829. april 1-től 24évre 12375. váltó = 5177 osztr. ért. frt zálogösszegért id. Klobusiczky János s neje Lengyel Borbálának zálogba adattak — a zálogbaadás valódiságát kellően igazolták. — Kimondatott az is, hogy az osztálylevélben körülírt és zálogba adott birtokoknak 1-ső r. alperes mint a zálogbavevők egyedüli örökösére s erről részint végrehajtás, részint más módon a többi alperesek kezére lett háromlása szintén kimutatva van ; — és hogy a birtokok azonossága, mi- és mennyisége s fekvése is bebizonyítva lett. Ez alapokon a zálogsomma lefizetése mellett a kereseti zálogos javak felpereseknek megítéltettek. Az ezutáni per folyamában tehát csak az volt eldöntendő, hogy alperesek mindenike a megítélt zálogos javakból külön-külön mennyit tartozik átadni, és hogy viszont azért mily váltsági összeg fizetendő. A tszék 1876. jul. 29. — 5722. sz. a. és a k i r. tábla 1877. június 25. — 1558 p. sz. a. hozott i t é 1 etet. Utóbbi némely részekben megváltoztatta az e. bír. Ítéletet; de mindkettő megegyezett abban, hogy a maradvány földek utáni váltság fizetését megítélte. A legfőbb ítélőszék a maradvány földek váltság összege fizetésére nézve mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta, s felpereseket ebbeli kérelmükkel elutasította — következő indokolással: „Felperesek ebbeli keresetüket az 1865. évi jul. 23. — 923. sz. a. pótkeresethez 2. 3. 4. NB. és a felszámolási keresethez C. alatt csatolt mellékletekre alapítják, melyek szerint a nagy kalászi stb. határokban a tagosítás folytán kimutatott maradvány földek után, az illető földbirtokosok részére járó váltság összegek megáilapitattak. — E kereseti kérelemnek azonban helyt adni nem lehetett; meit ugy az előbbeni törvények s rendeletek, mint az 1871:53. tcz. 14. §. értelmében úrbéri maradvány földeknek azok levén tekintendők, melyeket a volt jobbágyok az úrbéri állomány megállapitott mérvén felül bírtak, s melyekből 1848. évig fennállott törvények szerint, a földesúr uj telkeket tartozott alakítani; melyek azonban most a volt földesuraknak járandó, s a birtokosok által fizetendő kárpótlás mellett, ez utóbbiak kezén maradnak; eblől önkényt folyik, hogy a mennyiben egyrészről bármely földesúr, csak saját jobbágyainál mutatkozó felesleg földekből volt jogosítva, illetőleg kötelezve uj jobbágytelkeket alakítani, melyek törvényes hasznai és szolgalmányai csak is őt illették volna, — ugy másrészről, az alakitatni rendelt jobbágytelkek helyébe lépett váltságösszegben is, mindenik földesúr csak annyiban részesülhet és tarthat ahhoz igényt, a mennyiben az, saját volt jobbagyainak birtokában talált maradvány földek, utrtti ""~ állapitatott meg; „Tekintve azonban, hogy felperesek jogelődének Nagy Hinden csak 3 kapás szőlőt bírt zsellérje, jobbágytelke azonban nem volt; az pedig, hogy a Nagy-kalászi 2Y2 — babindali 2'/2 s a gesztőczi */2 telkes jobbágyok birtokában találtattak-e az úrbéri állományon felül valamely maradvány földek, a 2. 3. 4. NB. alatti egyességekből ki nem tűnik, a mennyiben azokban a maradványföldek összes mennyisége mellett, a fizetendő váltságösszeg csak átalábau tétetett ki, a nélkül, hogy tudni lehetne, hogy az melyik földesúr volt jobbágyainál s minden egyednél mennyi mar;, dványföld után állapitatott meg, — felperesek az egyénenkénti kimutatást mellékelni elmulasztották, s követelésüket csak átalában az egész községre esett váltságö. szeg után azon örökségi arány szerint kívánták megítéltetni, mely őket 1. r. alperessel szemben megillette; — „tekintve továbbá, hogy habár a gesztőczi maradványföldekre nézve C. alatt az egyénenkénti kimutatás csatoltatott is, — ebben a B. a. osztálylevél VII. szakaszában 11. laptn 18. sor sz. a. nevezett Oberl J. féltelkes jobbágy elő nem fordul, sem az, hogy annak helyébe kilépett s átalában mennyi maradvány föld találtatott Oberl telkénél, ki nem deritetett; „tekintve végre, hogy a 2. 3.4. NB. egyezségek tartalma is igazolja, miszerint a volt jobbágyok birtokában maradt maradványföldek után járó váliságösszegeket kifizetni, illetőleg egyenkint, az Őket terhelő összegekről szóló kötelezvényeket illető volt földesuraiknak kiállítani, s azoknak telekk. bekebelezését megengedni köteleztetvén — kétségtelen, hogy az egyes jobbágytelkek után esett maradványföldek kimutatása nélkül — az illető volt földesurat megillető váltságösszeg meg nem állapitható. 58