Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 3. szám - Visszapillantás a lefolyt évre 3. [r.]

11 „Minthogy azonban még azon esetre ia, ha bizonyítva leendett az, hogy alperes az említett üzenetet küldötte: ez egyszerű üzenet, melyben a kötelezettségnek mily mérvben s minőségbeni elvállalása határozottan ki sem fejeztetik, t»z itt szabályul szolgáló 1875. 37. t. cz. 314. §-ként csak is oly igéi etet, illetőleg ajánlatot képez, melynek alapján alperes irányában kötelezettség akkor származhatott volna, ha felperes — illetőleg meghatalmazott ügynöke Schütz Lipót az azon üzenetben foglalt ajánlat elfogadásáról alperest, a ker. törv. 315. §. első kikezdésében szabott üatáridőben értesítette volna; — mi pedig, hogy megtörtént felperes — alperesnek még az üzenet küldés s az egész ügyletről mi tudomással sem bírás után is tett tagadása ellenében, — nemcsak hogy nem bizonyitja, de nem is állítja;" „mindezeknél fogva az állítólagos üzenetben foglalt ajánlat hatályát vesztettnek levén tekintendő — felperest elutasítani stb. kellett." A legf. ítélőszék következőleg ítélt: „A másod bíróság ítélete megváltoztattatik s az első biróság ítélete — mindazonáltal azon változtatással hagyatik az abban foglalt indokok alapján helyben, hogy a fóeskü szövegéből a következő szavak: „hogy arról miszerint Schütz Lipót a Hartman Biank czég megbízott ügynöke, — tudomása nem volt" — kihagyandók. Egyszersmind tartozik felperes eskületétele esetére felebbezési költségül 5 frt 20 krt fizetni — le nem tétele esetében pedig alperes tartozik 15 frt 65 krt — fizetni." Indok: Az eskü szövegéből a fent kijelölt szavak kihagyandók voltak, mert alperes azon körülményre nézve, hogy ő a szóban forgó ügylet megkötésekor nem tudta volna, miként Schütz Lipót a felperesek ügynöke — a felajánlott esküt el nem fogadta s így az e fóeskü által bizonyitatni kivánt ténykörülmény általa elismertnek tartandó; — minek folytán, egyszersmind tekintettel a keresk. törv': 49. s 2 J0 §§-ra felperes kereseti joga ellen emelt kifogás is alaptalannak mutatkozik." (1877. decz. 27. — f'17. sz. a.) A hírlapi hirdetmények közzétételére bizonyos határidő költetvén ki, az azontúl megjeleni hirdetmények dijainak fizetésére a hirdetménye zö nem köteleztethetik. Weisz Mór — Tottis s Kren bpesti czég e. 62 frt 50 kr. hirdetményi dijak megfizetésére, a bpesti V". kér. járás — mint keresk. biróság előtt pert inditott 1877. évi júliusban. A j biróság 1877. aug. 4. — 32873. sz. Ítéletév el alperest a kereseti összegből 2") frt s per inditástóli kamataiban elmarasztalta, — többire nézve elutasította s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette; mert alperes beismervén, hogy a hír íetmény 8 lapban kelló időben közöltetett, s hogy egy egy hirdetmény 2 frt 50-krban lett kialkudva, ezen 8 lap után összesen 20 frtot tevő hirdetményi dij megfizetésére kötelezendő volt. „A többit nem lehetett megítélni, mivel alperes tanúval igazolta, hogy a hirdetmény közzétételére nézve bizonyos napok — névszerint utolsó határnapul jan. 1-ője köttetett ki s felperes nem tagadta, hogy az általa alperesnek felmutatott hirlap példányok közül csak 8 ban jelent meg a hirdetmény az alperes által kikötött időben." „Azon kifogása pedig, hogy a hirdetmények megjelenésének ideje közömbös — figyelembe azért nem jöhet, mert a teljesítést mindenekelőtt a szerződési feltételek szabályozzák, s azok mellőzése által felperes elesett ama jogától, hogy a betöltést alperes részéről követelhesse." A kír. tábla felperes felebbezésére 1877. okt. 15. — 4562. sz. a. az 1-sőbir. ítéletet alperes által nem felebbezett részében érintetlenül — felperes által felebbezett részében pedig annak indokaiból helybenhagyta. A legf. ítélőszék a táblai ítéletet felhivott indokainál fogva hagyta helyben." (1877. decz. 29. — 903. sz. a.) A részvénytársaság alapszabályai értelmében, a feloszlás s felszámolók kirendelése feletti érvényes határozat hozatalára az kívántatván, hogy az első közgyűlésen, melyen azon kérdés először lett kitűzve napirendre, a kibocsátott részvények legalább fele képviselve legyen, — ennek hiányában hozott határozat megsemmisítendő, — habár a közgyűlés egybehivása a keres. törv. 187. §-sza alapján történt is. Schlesinger Károly — a Budai keresk. a Iparbank e. az 1877. marcz. 5-kén tartott közgyűlésnek a feloszlást s felszámolók rendelését tárgyazó határozata megsemmisítése iránt, a bpesti váltó mint keresk. tszék előtt keresetet inditott. A keresk. tszék 1877. év april 25. - 33414. sz. a. felperest keresetétől elmozdította s 76 frt perköltségben marasztalta — következő indokolással: „Előrebocsátásával, hogy a marcz. 5-ki közgyűlés előtt a részvények letétele, s elfogadása körül felmerült állítólagos szabálytalanságokat, tekintettel a közjegyző által felvett k izgyülési jkonyv tartalmára s arra, hogy a közgyűlés határozata ellen egyedül felperes szavazott, s igy ha néhány szavazat, nem jogszerűen gyakoroltatott is, ez által a többségi — majd nem egy hangú határozat az alábbiak szerint érvényében még sem lenne megingatható — a fenforgó perkérdés elbírálásánál figyelembevenni nem lehetett: egyedül azon kérdés döntendő el: érvényesen határozta-e el a marcz. 5-ki közgyűlés a feloszlást illetve felszámolást ? „Felperes azt vitatja, s ez lenne keresetének egyedüli jogalapja, hogy a közgyűlés alapszabály ellenesen határozta el a feloszlást; mert az alapszab. 91. §. 9. s utolsó elótti pontja értelmében ehhez szükséges, hogy a közgyűlésen a kibocsátott részvényeknek legalább fele képviselve legyen; miután pedig jelenleg 1500 részvény van kibocsátva, szükséges lett volna legalább 750 részvény jelenléte, hogy e kérdés felett érvényes határozat hozatathassék, s minthogy még is a jkönyv szerint, esak 252 db. voltjelen, — az ezek által hozott feloszlási határozat érvénytelen." „Habár az alapszabályok ekként intézkednek is, kétségtelen, hogy ezen rendelkezés csak azon esetre szólhat, ha a feloszlás kérdése nem a keres. tör. 187. §-szában érintett, hanem bármely más okból kerül közgyűlés elé. Jelen esetben azonban, midőn a társaságnak, mely majd nem egész alaptőkéjét elvesztette — a 187: §. imperativ rendelete értelmében összehitt közgyűlése által a felett kellett határoznia: hogy tovább fenálljon-e vagy féloszoljon? s a midőn egyébként kétségtelen s ezt, felperes sem vitatja, hogy az előadott s fenforgó viszonyok közt a társaság tovább fenállása lehetetlen, s a felszámolás valamennyi érdekeltek érdekében kikerülhetlenné vált, — az alapszab. emiitett rendelkezése alkalmazást nem nyerhet; mert ily esetben a törvény rendeli a rész3*