Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 55. szám

218 ségéhez tartozik e a kereseti követelés feletti határozás, jelenleg birói határozat tárgyát többé nem képezi. Az ügy érdemében alperes beismerte, hogy ő a magyar-északi-vaspálya megnyitása óta 1870. év végéig a m. éjszaki illetve a m. kir. állam-vaspályán Pestre és Kőbányára érkezett kőszén után mázsánként 2 krajczárt tevő kövezett vámot szedett,, különben ezen tény valósága a becsatolt okmányok által is igazoltatott. Annak megállapítása, hogy milyen és mily magas kövezet vámot jogosított alperes a Pestre és Kőbányára érkezett kőszén után szedni, — tekintettel azon tényre, miképen alperes mint vámszedésre jogosított kiváltságot, csak a kormányhatóság által engedélyezett mérvben van jogositva vámokat, tehát kövezet vámot is szedni, — egyedül a közigazgatási kormányhatóság hatásköréhez tartozik. Ezen tény valóságát nemcsak a peres felek ismerték be, hanem a G alatt csatolt legf. itélőszéki Ítélettel is meg lett állapitva. Már pedig a nméltóságu m. kir. belügyministeriumnak az újított perhez //. alatt csatolt rendelete által meg van állapitva, hogy alperes a vasúton és ide érkezett kőszén után mázsánként nem két, hanem csak egy krajczárnyi kövezett vám beszedésére jogosított. Alperes ugyan azzal védekezik, hogy a H. alatti rendelettel az lett megállapítva, miszerint alperes csak 1871. év január 1-től fogva tartozik a vasúton ide érkező' kőszén után mázsánként csak egy krajczárnyi kövezet vámot szedni, és hogy az alperes által az 1870. év végéig a vasúton ide érkezett kőszén után mázsánként két krajczárral szedett kövezet vám a belügyministerium által helybenhagvatván, alperes nem tartozik a beszedett kövezett vámból a meg vámoltaknak bármit is visszafizetni. Azonban ezea felperesileg is tagadásba vett érvelés meg nem áll, mert a nméltóságu m. kir. belügyi ministerium a 3. R. alatt csatolt rendeletével megállapította ezen alperesi érvelés alaptalanságát egyszersmind kijelentvén, hogy ő a H. alatti rendelettel az alperesdeg 1870. év végéig gyakorolt szóban forgó törvénytelen kövezet vámszedést a múltra nézve jóvá nem hagyta, és hogy az illetéktelen vámszedés által károsult felek kártérítési igényei érvényesítése elől a törvényes ut el nem záratott. Alperes ugyan az R. alatt csatolt rendelet ellen mindenek előtt azon kifogással élt, hogy az a jelen per elbírálásánál nem volna figyelembe vehető', mert ezen a válaszhoz másolatban becsatolt okmánynak eredetijét felperesek a f. évi február 22-kén megtartott eredeti okmány felmutatási határnapon nem mutatták fel. Azonban ezen kifogás birói figyelembe nem vehető, mert felperesek az emiitett határnapon a XII. alatt csatolt jkönyv szerint bejelentették, hogy a szóban forgó okmány eredetije nem felperesek, hanem Bpest fővárosa hatóságának van birtokában, minek következtében a perrendtartás 187. §-a alapján kérték felperesek, hogy ezen okmány eredetijének Bpest főváros hatóságától esetleg a m. kir. belügyministeriumtól való beszerzése Iránt ezen törvényszék hivatalból intézkedjék. Miután pedig a prdts hivatkozott szakasza felpereseket az imént emiitett kérelem érvényesitése iránti joggal felruházza, felperesek a szóban levő kérelem előterjesztése által, az R. alatti okirat eredetijének felmutatása tekintetében! perrendszerü kötelességüknek megfeleltek. A szóban forgó okirat eredetijének hivatalbóli beszerzése pedig szükségtelenné vált azáltal, hogy alperes ki a f. évi február 22-én megtartott okirat közlési határnapon az R. alatt csatolt okiratot koholtnak és nem létezőnek jelentette volt ki, az ezen határnap után beadott viszonválaszban ezen okmány valódiságát valamint azt, hogy ezen okirat eredetije az ő birtokában van, nyiltan beismerte; továbbá, mert felperesek ezen okmánynak Bpest főváros hatósága által kiállitott, hiteles másolatát a végirathoz 3. T. alatt becsatoltak, és mert alperes az ellenvégiratban önmaga szükségtelennek jelentette ki a szóban levő okmány eredetijének beszerzését. A 3 R. illetve 3 T. a. csatolt okmány ellen azon további kifogást tette alperes, hogy az azon oknál fogva sem vehető figyelembe, mert ezen rendeletet a m. kir. belügyministerium az ujitott perhez 11. sz. alatt csatolt későbbi rendeletével lényegileg visszavonta. Azonban ezen kifogás nem felel meg a valóságnak, mert az imént hivatkozott rendelet a 3. R. illetve a 3. T. alatti rendeletet egész terjedelmében fentartotta és megerősítette; miért is a szóban levő kifogást mellőzni kellett. Hogy az 1870. év végéig a magyar éjszaki illetve a m. kir. államvasuton néh. Benevenisti t. Sámuel részére Bpestre és Kőbányára érkezett kőszén után, mázsánként csak egy krajczárnyi kövezet szedetett volna be alperes által, azt alperes nemcsak hogy nem állitotta, sőt ellenkezőleg nem tagadta alperes, hogy ezen kőszén után mázsánként két krajczár kövezet vám szedetett be. Ellenben tagadta alperes, hogy ő néhai Benevenisti S. Sámueltől, az emiitett pályán érkezett kőszén után a 2. F. alatti mellékletben kitüntetett 0322 frt 28 krral többet szedett volna be kövezet vámként. (Vége köv.) Váltó jogesetek. Az hogy a lakás felszereléséhez tartozó bizonyos ingó dolgok, p. o. fali szőnyegek, fényüiési czikkeket képeznek, s a faluktól, a lakás használatának korlátozása nélkül, könnyen elválaszthatók, — nem szolgálhat annak bizonyítására, hogy azon ingó dolgok a ház törvény érteimébeni tartozékát nem képezik. A tartozék minősítésénél, nem a főtárgynak a nélkül való használhatósa, hanem az illető ingóságoknak, a körülményekből következtetendő állandó rendeltetésük szolgát mérvadóul. Mayer Rudolf, Weinberger Károly s Hirschíer Ede — pesti háztulajdonos Franki Mór ellen 2500, 5000 s 1000 frt váltótartozás erejéiga bpesti váltó tszéknél végrehajtást, illetőleg biztosítási felülfoglaltatást vettek eszközlésbe ; minek folytán a kiküldött végrehajtó elküiönitve falszőnyegeket (góbiin) kalapfogókat, fürdő készleteket stb. is lefoglalt. A váltó tsz ék folyó évi márcz. 11., május 28. s 13-án I8ii2. 3G616., 35175. sz. a. végzéseivel a végrehajtó eljárását részben hhagyta, — tekintve, hogy a lefoglalt fali szőnyegek csak a falakhoz alkalmazott léczekre vannak szegezve s igy azok és a lefoglalt kalapfogók is, mint a falakról a szobák használatának meggátlása nélkül könnyen eltávolíthatók s azokkal állandó összeköttetésre rendelve nem levők, az épület tartozékát nem képezik s különben is fényűzési czikkeknek tekintendők; hasonlóan a fali tükrök is; (1—.0. tétel alattiak) — ellenben a 13 — 14 ugy az 1 — 32. tételek alatti fürdői szerelvényekre nézve, miután ezeket tartalmazó helyiségek a tulajdonos határozatánál fogva fördő szobáknak vannak rendeltetve, a vizvezetékkeli összeköttetésük által az épülethez vannak kapcsolva, s ennélfogva mint tartó-