Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 55. szám

Budapest, 1878. péntek, július 26. 55. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Kövezet vám felemelhetése. — Váltó jogesetek. — Semmi tőszéki döntvények. Jogeset. A belügyminisztérium mint legf. közigazgatási halóság felügyeleti joga — az 1848:22. tcz. értelmében, asz. hir. városok minden közigazgatásügyi határozataira kiterjedvén: a kövezel vámra vonatkozó min. rendelet irányadó, az ezen közig, ügyből keletkezett összes magánjogi viszonyok elbírálásánál. — Nem létezik törvényi szabály, mely a legf. közig, hatóságtól, a vámdijak szabályozására vonatkozólag, az utólagos jóváhagyás, vagy a vámdijak időközi megváltoztatásának, felemelésének jogát elvonná. A magánjogi viszony elbírálásánál, az alapul vett ministeri rendelet bíróilag magyaráztatván, ezen birói magyarázat ellenében, ugyanazon legf. hatóság későbbi rendelete birói figyelembe nem vétethetik. Benvenisti Sámuel — Budapest főváros ellen még 1872. július 26-án a bpesti tszék előtt 37,507 frt 93 kr. iránt pert indított — követelését arra állapitvári, miszerint a fővárossal 1866. nov. 30-án kötött szerződés értelmében, az általa Bpestre szállitandó kőszén után mázsánként kövezet vám czimén 1 kr. fizetésére köteleztetett; a főváros részéről azonban nem 1, hanem 2 kr. követeltetett és be is szedetett; a kereset tárgya tehát ezen többlet visszatérítésében áll. A tszék 1874. márcz. 2 — 3001. sz. a. Ítéletével alperest a kereset érielmében elmarasztalta; lényegileg azon indokból, mert a belügyminiszter C. D. E. alatti rendeleteiben kimondotta, mikép alperes felsőbb engedélyezés nélkül nem volt jogosítva a szállított kőszénnek, kövezet vám czimén, 2 krrali megrovását elhatározni s beszedését eszközölni. A kir. tábla 1874. jun. 11 — 20G01. sz. a. megváltoztatván a tszék Ítéletét, felperest keresetével elutasította azon okból, mert felperes követelésének sem valódiságát, sem mennyiségét nem bizonyította, mire szolgálandott különösen a vám kifizetéséről szóló nyugták felmutatása, mit azonban nem teljesített. A legf. ítélőszék 1874. szept. 16 — 7466. sz. a. Ítélettel a kir. tábláét helybenhagyta, — hanem következő indokból: „Tekintve, hogy a m. kir. belügyministerium mint legfelső közig, hatóság, melynek törvényes felsőbb felügyeleti joga az 1848:23. tcz. értelmében a sz. k. városok minden közig, ügyekben hozott határozataira kiterjed — 1870. decz. 23-án kibocsátott s felperes által E. alatt becsatolt rendeletében csak 1871. jan. 1-jétől kezdve rendelte a kőszén mázsája után 1 kr. kövezetvám szedését; s az illetékes legf. közig, hatóságnak ezen határozata irányadó mindazon magánjogi viszonyok elbírálására nézve, melyek ezen közigazgatási ügyből keletkeztek, és igy a felperes által támasztott visszafizetési igényekre is." Ezután Benvenisti Sámuel elhalván — özvegye ugy is mint kiskorú gyermekei t s t. gyámannya, s Benvenisti Henrik mint gyámtárs 1875. év szeptember havában 36,335 ftt iránt a bpesti tszék előtt perújítással élt.— A tsz ék ezen újított perben 1877. jun. 19 — 16890. sz. a. ítéletet hozott, melyben a perujitásnak helytadva, a legf. ítélőszék fent közlött 7466. sz. ítéletét hatályon kivül helyezte, és alperest ismét elmarasztalta a kereseti összegben következő indokolással: „Felperesek perujitási kérelmöket a perdts 315. §-szának c. pontjára alapították, és habár alperes ellenezte is a perújítás megengedését, annak mégis helyt kellett adni, mert a felperesek által az ujitott perhez C. D. O. P. Gn. R. T. U. 2. C. 2. 9 — 3. P ig 3. R. 4. B. és 4. C. alatt becsatolt okmányok lényegileg a per tárgyára vonatkoznak; mert továbbá ezen okmányok az alapperben nem használtattak volt, és mert a perújítás érvényesítésére a prdts 316. §-szában kiszabott határidő jelen ecetben még nem telt el. Alperes ama érvelése, hogy a válaszhoz 3 R. alatt becsatolt okmány alapján a perujitás megengedhető nem volna, mivel ezen okmány a perujitási keresethez becsatolva nem lett és mivel eme okmány a perujitási kereset beadásakor még nem is létezett, mellőzendő volt, mert a prdts 315. §-nak c. pontja nem állapítja meg, hogy csak azon uj okmányok 'alapján van helye a perujitásnak, a melyek a perujitási keresethez becsatoltattak. Hasonlóképen nem volt figyelembe vehető ama alperesi kifogás sem, miképen a felperesileg kérelmezett perujitásnak azon oknál fogva sem volna helye, mert az ujitott perhez G. a. csatolt legfőbb itelőszéki ítélet elvi elhatározást foglalván magában, az oly döntméoyt képez, mely ellen további bizonyitásnak nincs helye. Nem volt pedig figyelembe vehető ezen kifogás azért, mert perújítás minden véglegesen befejezett perben, kivéve a prdts 317. §-ban felsoroltakat kérhető, és mert a G. alatti Ítélettel végleg befejezett per nem tartozik a prdts 317. §-ában felsorolt perekhez. Az ügyérdemét illetőleg előre bocsáttatik, miszerint alperes nem vette tagadásba — a mi különben az ujitott perhez J. alatt becsatolt okmány által is beigazoltatott — hogy felperesek az alapperbeli felperes néhai Benevenisti S. Sámuel örökösei, valamint hogy alperes felperesek kereseti joga ellen nem tett kifogást. Kiemeltetik továbbá az is, miszerint az alapperben alperes által vitatott azon állítás, hogy a keresetbe vett követelés feletti határozás nem a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozik, az alapperben hozott és 2. B. alatt becsatolt semmitőszéki határozat által akképen oldatott meg, hogy megállapittatott, miképen a keresetbe vett követelés elbirálása a biróságok hatásköréhez tartozik, valamint hogy alperes az ujitott perben többé már nem vette tagadásba ezen tszéknek a jelen ügybeni illetékességet, miért is azon kérdés, hogy a bíróságok vagy pedig a közigazgatási hatóságok illető55