Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)
1878 / 54. szám - Az államtanácsról. 5. r.
Budapest, 1878. kedd, július 23. 54. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Államtanács Schvarcz Gyulától. (Vége.) — Jogeset: Bérlő visszahelyezési joga. — Keresk. dóntv. Y Az államtanácsról. / (Vége.) Kitűnő tudósunk államtanácsról szólló törvényjavaslatának indokolását következőkben fejezi be: Mi nem üzbetünk oly nagy fényűzést, mint űz Austria, a mely szemben a ministeri felelőség, az állampolgárok politikai egyéni alapjogain elkövetett és a közigazgatásilag okozott jogsérelmek kérdéseivel, három külön nagy bíróságot léptetett életbe: „Staatsgerichtshofot"-ot, .,Reichsgericht"-et és „Oberster VerwaltungsgerichtshoP-ot. Nekünk erre pénzünk nincsen. Azt azonban még mi is tehetjük, hogy két külön életképes közeget birjunk fölállítani, —egyet az államtanácsot atjavaslatok szakszerű előkészítésére és—egyet, az államtörvényszéket a közjogi, s közigazgatásilag okozott jogsérelmek jogorvoslására. S valóban, ha már egyesiteni kell jog- és munkaköröket: akkor csak inkább egyesíthetjük a közjogi, és a közigazgatásilag okozott sérelmekre vonatkozókat egy ál'amtörvényszékben, melynek egyik osztálya tüzetesen közigazgatási bíráskodással foglalkozhatik, — mint egy államtanácsban, a melynek tagjai részben bírák kellene hogy legyenek, részben pénzügyi, közlekedési, közigazgatási, közoktatásügyi, bányá-zati stb. szakértők és codificatorok egyúttal. Jelenleg a vád alá helyezett ministerek fölött a főrendiház illetékes ugyan arra, hogy az 184S-iki törvényeink alapján biróságot üljön: mi ebben is Angliát, és az egy időben Anglia mintái után indult franczia intézményeket utánozzuk. Württembergben, a szász királyságban, Dániában, Ausztriában stb. a vád alá helyezett ministerek fölött az államtörvényszék itél. Nagyon sok indok szól a mellett, hogy a vád alá helyezett ministerek fölötti bíráskodást egy független magas biróságra bízzuk : egygyel több ok, miszerint az államtanácsot érintetlen hagyván fönnjelzett törvényelőkészitési föladatában, mindazon jog- és munkakör gyakorlására, amelyeket Ausztriában a „Staatsgerichtshof", az „Oberster Verwaltungsgerichtshof* és részben a „Reichsgericht" gyakorolnak, egyetlen egy államtörvényszéket állítsunk. Nem fogna kerülni e két közeg felálli'ása sokba: és ezt kimutatni igen egyszerű. A Semmitőszék jog- és munkaköre a Legfőbb Itélőszékre ruháztathatik, s ez esetben a Semmitőszék megszüntethetnék, illetőleg a Semmitőszékre jelenleg tett kiadások a fölállitandó államtörvényszék szükségleteinek fedezésére fordíttathatnának. — Ez értelemben az államtörvényszék fölállítása államhá/.tartásunk terheit, deficitjét nem szaporítaná, vagy ha igen, a különbö :et alig rúghatna néhány ezer forintra. De az államtanács fölállítása sem szaporithatná államháztartásunk terheit, ha 1. beszüntettetnének azon 7 —8 ministeri tanácsosnak, 2—3 osztálytanácsosnak, összesen vagy 10 titkár, fogalmazó, segéd-fogalmazónak állomásai, a kik jelenleg évről évié átlag, ha nem is épen kizárólag, de túlnyomólag törvényjavadatok előkészítésére szoktak alkalmaztatni, 2. ha a kormány és képviselőház, főrendiház fölhasználnák a törvényjavaslatok gyorsabb letáigyalásának módozatait, illetőleg azon időkímélés előnyeit, a mely időkimélésre egyes-egyedül az államtanács szakszerű és rendszeres előkészítő munkálkodása képesítené a törvényhozást. Érintett állomások költségei az államtanács szükségleteinek fedezésére fordíttathatnának, az országgyűlés pedig — ugyancsak az államtanács folytonosan rendszeres előkészítő munkálkodá-a folytán — nem lenne kénytelen évenként 10 —11 hónapot együtt tölteni, csak azért, hogy e 10 —11 hónap folyamában gyakran 2—3 hétig tárgy nem létében szünetelgessen. — Az országgyűlés mindkét háza meglenne kiméivé ez esetben az ily időpazarlás- és vesztegeléstől; folyton lenne mit dolgoznia, és mert az államtanács általi előkészítés már magát a sorrend rendszerességét és így annak félbeszakithatlan folytonosságát is biztosítaná: az országgyűlés legfölebb 5 — 6 hónapon át maradna együtt, és mégis ezen 5 — 6 hónap alatt alaposabb, jobb munkát fogna végezhetni, mint je lenleg. — Ez által megtakaríthatnánk néhány szászezer forintot, — már ezen néhány szászezer forint teljesen fedezné az államtanács össz< s költségét és e mellett még némi összeget juttatna vissza az állampén ztárba. E szerint az államtanács nem szaporítaná az államháztartást uj terhekkel. Sőt az államtanács fölállításából még positiv közvetlen nyereség háromlanék az állampénztárba. És azután azon nagy előny, melyet egy ily államtanács közvetve eredményezne! Az ország nyerne jó törvényeket, — az államélet összes nagy érdekei összhangzatos fejlesztés áldásait élvezhetnék. A kormány pedig, mely most csak nem paralyzálva van, három rendbeli túlterhelő munkájának súlya alatt, üdvös tevékenységet fejthetne ki azon jog- és munkakörben, a melyre tulajdonkép hivatva van. De hát m ért terjesztem én be e javaslatot most, az országgyűlés vége felé, miért oly időben, midőn alig valószínű, hogy e kérdés a sorrendbe egyátalán föl is vétessék ? Azért terjesztem be most, mert meg vagyok róla győződve, hogy az akadály nem a tárgyilagos viszonyokban fekszik, hanem legfölebb a subjectiv fölfogásban. — S beterjesztem most azért is, mert azt előbb tenni nem lett volna czélszerü. Eddig a közgazdasági kiegyezés fölött folytatott alkudozások annyira igénybe vették a kormány és a ház munkaerejét, miszerint méltán szava hattak volna egy ily kérdés elodázására egy ily intézmény 54