Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 53. szám - Az államtanácsról. 4. r.

Budapest, 1878. péntek, július 19. 53. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Államtanács Schvarcz Gyulától. — Jogeset: Közszerzemény. — Váltójogi döntv. Az államtanácsról. (Folytatás.) Szükségesnek találtam a 13. §-ban oda formulázni az államtanácsosok és a képviselőház közti élőszóvali érintkezés jogának alaptételét, miszerint az államtaná­csosok a képviselőházban az államtanács szerkezeteinek védelmére és további fölvilágositások megtételére mind­annyiszor megjelenhessenek, valahányszor a ház erre az engedélyt, tekintettel a fönforgó concret esetekre, megadja. Igaz, nem törvény által nyerték a ministerek sem azon jogot, miszerint tanácsosaikat a házba bevezet­hessék és ott beszéltethessék ; ámde a gyakorlat, mely ez irányban a ház felségi jogából kifejlett, nem fedezhetné egy uj intézménynek, minő az államtanács lenne, köve­telményét a jogállam követelményének szempontjából oly biztosan, mint ezt a törvény rendelete teheti. Ha érdeké­ben áll a ház többségének, bebocsátani az államtanácso­sokat és felszólitani azokat: a ház nem fogja megtagad­hatni az engedélyt, — ha nem áll érdekében, s a kormány maga is ellenzi az engedély megadását: akkor a kormány saját maga tette magát felelőssé e magatartásáért, szemben az államtanács szerkezeteivel; de a kisebbség jogai ez esetben nem csorbittatnának. Sőt nem fognának a kisebb­ség jogai ez által csorbulást szenvedni még akkor sem, ha az államtanács szerkezetei egyes, nem a többséghez tartozó képviselő által kezdeményezett törvényjavaslatra vonatkoznának. És ugyanazért nem, mert az államtanács szaké.itelmi beavatkozása nyilt nyomait fogta ez esetben is hagyni azon indokolt jelentésben, a melyben szerkeze­tét e javaslatra vonatkozólag a képviselőházhozbeterjes/,­tendette s az élőszóvali támogatás elejtése csak oly moz­zanatoknak jöhetne ugy is segédére, a melyek közelebb állanak a kormány intentióihoz, illetőleg a képviselőház többségének intentióihoz, mint a kezdeményező képvi­selő eredeti eszméjéhez, szerkezetéhez, és igy, ha a kor­mány, ha a többség eláll azon védvektől, a melyeket a saját intentióinak érdekében az államtanácsosok bebocsá­tása és előadása folytán nyerhetendett: ez sem a kezde­ményező képviselőre, sem egyátalán a kisebbségre nézve jogsérelmet nem képezhet. A 14. és 15. §§-ok azt hiszem, saját magukat indo­kolják. Ezek azon szervezeti körvonalok, ez azon jog- és munkakör, a melyek alapján e törvényjavaslat az állam­tanács megalkotását és életbeléptetését inditványba hozza. Önkénytelenül felmerül itt az a kérdés, hogy miután részben az állampolgárok politikai jogain ejtendett jog­sérelmek, részben a közigazgatásilag okozott jogsérelmek és vitás kérdések jogorvoslására, illetőleg eldöntésére, sőt az illetékességi összeütközések bírói kiegyenlítésére maga e javaslat jelen indokolása épen ugy, mint a tör­vényhozás termében évek hosszú során át hangoztatott jelszók egy uj, közjogunkban, alkotmányos gyakorla­tunkban eddigelé nem ismert közegnek, illetőleg állam­testnek fölállítását szintén mintelodázhatlan követelményt hangsúlyozzák: vájjon nem lehetne-e már csak takaré­kossági szempontból is az államtanácsot oly módon egyeztetni össze a tervezett legfőbb közigazgatási törvényszék követelményeivel, miszerint az egyúttal ez utóbbi föladatának is megfelelhessen s nem lehetne-e a fönemlitett állampolgári egyéni jogokon ejtendett jog­sérelmek jogorvoslására, külön államtörvényszék íölálli­tása helyett, inkább ezen államtanácsot kibővíteni, pl. a wiirttembergi „titkos tanács* mintájára — esetről-esetre kibőviteni a „Legfőbb ítélőszék" részéről delegálandott, illetőleg a „Legfőbb ítélőszék" kebeléből veendett néhány magas állású biróval — ez államtanács jogügyi szakosz­tályát ? A takarékosság tekinteteit nem lenne eszélyes politika ennyire föléje emelni magának az alkotmánynak ily fontos elvi kérdésein; nem is vezethetne czélhoz egy ily eljárás hazánkban, még a takarékosság szempontjá­ból sem. Sőt már most hozzátehetem, hogy t. i. a takaré­kosság szempontja ily igényt törvényhozásunk elvi in­tentióival szemben már csak azért sem támaszthat, mert az államtanácsnak és ezenfelül még egy külön közjogi törvényszéknek — államtörvényszékuek együttes fölál­lítása és föntartása sem fogott kellő rendszabályok meg­tétele mellett oly nagy összegekbe kerülni, hogy e miatt — tekintettel államháztartási nyomorunkra — a törvény­hozásnak egy ily fontos kérdésben az elvi mozzanatokon kellene erőszakot elkövetnie. Már fönebb emiitettem, miszerint azon államtaná­csok, melyek Európaszerte a törvényjavaslatok előkészí­tésén kivül, még közigazgatási bíráskodásai is foglalkoznak, a franczia államtanács alapgondolatából meritették szervezetük jellegző mozzanatait: a franczia államtanács pedig kezdve Siéyes alkotmányaitól le az 1872-iki május 24-ki és az 1875-iki ápril 25-iki törvé­nyekig oly alkotmányokban gyökerezik, a melyek a Bourbon restauratió és a júliusi polgár-királyság időit leszámítva, az államhatalmak teljes megosztásának elmé­letében, tehát oly elméletben, oly alaptételben találják létjogukat, a mely Magyarország alkotmányával — kü­lönösön a kormányfelelősség szempontjából tekintve — merőben ellentétes fölfogásra és irányzatra támaszkodik. Mindezen franczia alkotmányok — köztársaságiak ugy mint császárságiak — magának az államfőnek — köztársasági elnöknek vagy császárnak — felelősségére, nem pedig a parlamenti ministerek felelősségére fektetik a megosztott államhatalmak egyensúlyának alapgondo­latát, és igy bátran felruházhatták államtanácsukat a közigazgatási biráskodás jogával is, a nélkül, hogy zürhangot bonyolítottak volna bele az öszhangzatba­Utánozták e franczia intézményt bizonyos európai álla. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom