Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 49. szám

194 Indokok: Mert felperes lakását és tartását alperes irányában az okból követeli megállapittatni és megítéltetni, mert a C alatti osztály-egyezség szerint lakása és tartása csak általánosságban van biztositva, mennyiség és minőség tekintetében pedig alperes önkényére van utalva, ki vele durván bánik; őt bántalmazta, megverte és megvérezte, ugy annyira, hogy eddigi állapota reá nézve türhetlenné válván, alperestől elvállni, s lakását a szőllejébcn levő gunyhóba áttennie kellett, mely idő óta alperes neki lakást nem ád, s vele (felperessel) ellenséges viszonyban lévén f. é. augusztus 1-tól kezdvd neki egyáltalában tartásban mit sem ád. — Alperes magát kötelezettnek tartja felperesnek lakást és tartást adni a C alatti osztályegyezség szerint azon vagyonban, melyet örökölt, mely vagyonban felperes részére lakás és tartás biztositva lett, s ennek kiszolgáltatására mindenkor hajlandó is, de csak azon vagyonban, melyben a szolgalmi jog felperes részére biztositva és kikötve lett s nem a vagyonon kivül, melyet felperes önszántából minden adott ok nélkül elhagyott; állítván továbbra, hogy a/.on tettleges bántalmazást, melyet felperes keresetében okul felhoz ugyan felperes neki a III 377/876. sz. alatti beügyelt tárgyalási jegyzőkönyv szerint megbocsátott, ezt többé felperes okul fel nem hozhatja, s tagadván, hogy a panaszolt bántalmazás óta felperessel durván bánt — vagy azt bántalmazta volna. — Miután felperes azt, miként alperes vele azóta,hogy azegy izben panaszolt tettleges bántalmazást neki megbocsátotta, durván bánt, őtet bántalmazta, mi okul szolgálhatott, hogy alperestől türhetlenné vált állapot miatt elváljon, s ilykép alperes maga hibája folytán köteles legyen felperesnek vagyonán kivül is lakást és tartást kiszolgáltatni, az általa hivatkozott és hit alatt kihallgatott tanukkal nem bizonyithatta, mennyiben Kapronczai Sándor, Fodor József és Barthos Keresztély tanuknak arról tudomásuk nincs, hogy alperes felperessel azon bántalmazás óta, mely bántalmazást felperes alperesnek megbocsátott, durván bánt, s azt tettleg bántalmazta, — Boli Mihály tanú csak közvetve magától felperestől tudja, hogy alperes felperessel azután is dur ván bánt; azt ismét felperes, mit alperesnek egy izben már megbocsátott, újból okul nem hozhatja fel, a miért, — s az, hogy alperes bebizonyitottan részeges kötekedő, ok még nem lehet arra, hogy felperes kénytelen volt, s illetőleg legyen azon vagyont elhagyni, melyben számára lakás és tartás biztositva van; m mnyiben ez utóbbi esetben bebizonyítás nélkül nem okvetlenül következik, hogy alperes felperessel ki neki atyja, szinte kötekedő; s mert alperes hajlandó felperesnek a neki biztosított lakást és tartást mindenkor kiszolgáltatni azon vagyonban, melyben ezen szolgalmi jog felperes részére biztositva van — nem lehetvén tehát ok, miért felperes lakása és tartása minőségileg és mennyiségiig megállapittassék, s annak kiszolgáltatására alperes vagyonon kivül is szoríttassák, — felperest jelen keresetével elutasítani s mint pervesztest a ptrv. 251. §. hoz képest a perköltség megfizetésében marasztalni kellett. Felperes irányában saját ügyvédjének dija és költsége a ptrv. 252. §-a nyomán állapíttatott meg. A bpesti kir. tábla a járásbíróság Ítéletét az abban felhozott indokolás alapján helybenhagyta. (1878. febr. 19 — 72,102/877. sz. a. refer. Szászy László.) A legf. ítélőszék következő ítéletet bozott: „Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával köteleztetik alperes felperesnek tartás s lakás fejében 1877. július 1-től számítva évenként 4 mérő tisztabuzát, 6 mérő szemes kukoriczát — egy nyolezad mérő babot, 2 mérő burgonyát, egy öl fát, — 25 font sót, egy esztendős sertést, vagy a helyett 8 frtot — nem különben marhahúsra 10 frtot, szállásra s ruházatra 8 frtot kiszolgáltatni s ezen tartományokból a búzát, kukoriczát, babot, burgonyát, fát és sót évenkint Szentmihály napkor vagyis szeptember 29-én és a sertésre, ha az természetben át nem adatik és marhahúsra való 8 és 10 frtot, ugy nemkülönben a szállásra és ruházatra való 8 frtot fele részben szept. 29-én fele részben pedig decz. 31-ikén mindenkor pontosan, különbeni végrehajtás terhe mellett, és pedig a lejárt időre jelen Ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt kiadni, illetőleg kifizetni. — A perköltségek kölcsönösön megszüntettetnek. Indokok. Habár felpsres a rajta 1876. deczember 9-én elkövetett bántalmazást és testi sértést alperesnek megbocsátotta is, — tekintve, hogy ezáltal csak a büntetés engedtetett el, de abból felperes kereseti jogának megszűnése nem vélelmezhető — felperes keresetének annálinkább helyt kellett adni, mert a persorán kihallgatott tanuk vallomásából kitűnik, hogy peres felek közt azóta is panaszok merültek fel, s hogy alperes magát az ivásnak adván, naponként részeges ittas állapotban van, s ilyenkor mindenki iránt durva, erőszakos és kíméletlen magaviseletet tanúsít; minélfogva felperes helyzete alperes mellett türhetlenné s tarthatlanná válván, — tőle azon jogosultságot, hogy alperes házában kikötött tartás és lakásnak másutt leendő kiszolgáltatását, illetőleg ai annak megfelelő értéket ne követelhesse, megvonni nem lehetvén, keresetének helyt adni, s a keresetilegkért tar* tozmányokat, tekintettel a tanuknak e részben is adott nyilatkozatára, kik azt állítják, hogy azok egy ember eltartására szükségesek, s a helybeli szokásnak megfelelnek, — nem ugyan a keresetileg kért mennyiségben, hanem tekintve a birtok csekélyebb voltát, leszállítani s ugy mint az a jelen ítéletben foglaltatik, megállapítani, s alperest azoknak kiszolgáltatására végrehajtás terhe alatt kötelezni kellett. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése az ítéletek különbözéségén alapul. (Iá77. május 16-4217 sz. a.) Váltójogi döntvények. Hivalalbóli semmiségei képez, ha váltóügyekben, az árverési végzés hozatalánál, a váltóeljárási szabályok teljes mellőzésével, az igénykeresetek határideje annak 77. §. értelmében nem számitatott. Mózes Sebestyén — Takó Elek e. 112. for. váltótartozás iránt marasztaló Ítéletet nyervén, a végrehajtás elrendeltetett s a csornai jbiróság kiküldött végrehajtójának f. é. jan. 16. 138. sz. a. kelt végzésével árverési határidő tüzetett ki. — Ez ellen alperes sem. panasszal élt. A semmitőszék azon végzést hivatalból megsemmisítette s a jbiróságot a váltó eljár. rend. 77. §-ban előirt eljárásra utasította. „Mert jóllehet a semm. panaszban felhozott sérelmek orvosoltatása a váltó eljár. 89. §. szerint előterjesztés utján lett volna keresendő: a neheztelt végzést mindazonáltal meg kellett hivatalból semmisíteni, mivel abból kitetszőleg nem lett sem az igények beadására való hirdetmény kibocsátva, sem az igénykeresetek határideje nem számitatott a Váltó Eljár. 77. §. értelmében ;