Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 46. szám

183 „ezeknélfogva végrehajtás megszüntetése, vagy korlátozása iránti keresetnek oly esetben sincs helye, midőn a végrehajtás adótartozás behajtása végett ingatlan vagyonra vezettetik. (8Í)41 szhoz.) //. „Tekintve, hogy adókövetelés iránti végrehajtás elrendelésére azon esetben is, ha az ingatlan vagyonra vonatkozik, az 1876 XV t. cz. 58 §. szerint ugy a perr. 346 §. értelmében is nem a polgári biróság, hanem egyedül a törvényhatóság közigazgatási bizottsága van hivatva : „ennélfogva a törvényhatóság közig, bizottsága által hozott határozat alapján a végrehajtási zálogjog bekebelezése s a becslés foganatosítása közvetlen a telekkönyvi hatóságnál kérhető" (9164 és 9165 szhoz.) Az alkalmul szolgált jogesetek közlését nem tartartottuk szükségesnek, miután más jognézeteket nem tartalmaznak. Büntetőjogi eset. (Vége.) A legf. ítélőszék következőleg itélt: „Mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával, vádlott az ellene emelt vád s következményei alól, alanyi tényálladék meg nem állapithatása miatt felmentetik s szabadon bocsátatni rendeltetik. Indokok: „Tekintve hogy vádlott határozott tagadásával szemben egyetlen ténytanu sem létezik, ki néhai Sebjanits Istvánnak vádlott általi agyonlövetését látta volna. „A fennálló törvényes gyakorlat alapelve szerint pedig összetett bizonyíték vagy gyanuokok összetalálkozására birói Ítélet nem levén épithető, — ez alapon annál kevésbé marasztalható el vádlott, mivel az alsó birósági Ítéletekben felhozottak, mint ilyenek sem felelnek meg az e részbeni fogalom követelményének. „mert vádlott fedhetlen előélete nem jogositfel azon feltevésre, miszerint csekélyszerűbb bántalmazást halálos bosszúval megtorlani képes lett légyen; „mert ezen lélektani körülménybből vont követkéz tetés épen ugy, vagy még inkább vezethet Gribics Ferenczre, kinek, miután néhai Sebjanits István által ugyan akkor minden ok nélkül véresre verettetett, több oka volt magát megbosszulnia; sőt az állitólagos fenyegetésből kiindulva, mit azonban annyi jelen volt tanuk közül csak egyedül Kovacsics Ilona állit — vezethet a gyanú Sárközi (Fingó) Józsefre is, ki ellen a vizsgálat meg is lőn inditva, de csupán azon indokból mivel a vádlott neje saját férjét adta fel gyilkosul, megszüntettetett a nélkül, hogy a 4. sz. a. hivatalos jelentésben megnevezett tanuk csak meg is kérdeztettek volna. „Mert továbbá vádlott nejének Kolman Rózának nem magára a tényre, hanem csak azon körülményre vonatkozó vallomása, hogy vádlott a tett elkövetését vele tudatta, mint különben is egyedül álló, bíróságon kívüli tanúé, annálkevésbé képezhet magára az állitólagos körülményre nézve is bíróilag elfogadható bizonyítékot, mivel nemcsak a tanuk valják hanem maga is beismeri, hogy férjével rosz viszonyban élvén, ez által többször veretett és megöléssel fenyegettetett, — mint a férje ellen önkényt valló, aggályos tanúnak tekintendő. „mert azon körülmény miszerint az agyonlőttnek hullájában vágott óndarabok találtattak, s vádlott maga is beismeri.hogy egy bot kicifrázására három ón golyót forditott légyen, ellene, nejének e részbeni vallomása nyomán gyanuokot képez: „tekintve hogy ezt is egyedül csak vádlott neje állítja, kinek e ré-zbeni valomását, a már fent kitüntetett aggályos voltán felül, még azon körülmény is gyanússá teszi, miszerint további vallomásaiban csupán sörétről tevén említést, csak az 1877 évi jan. 5-én tartott végtárgyaláskor vallotta azt, hogy férje a vádbeli tényt megelőző héten ólmot metszett s azzal madarakat lövöldözött; s igy nem alap nélkül vélelmezhető mikép e tanú, csak miután már köztudomásra jutott, hogy a hullában nem göbencsek (sörét) hanem vágott óndarabok találtattak.— hozta utóbbi vallomását eme körülmnényel öszhangzásba; mely vélelmet az sem ingatja meg, hogy vádlott ólmos botja nem került elő: nem levén kizárva annak lehetősége, hogy ezen a vádlott mentségére szolgálandott tárgyat, vádlottnak valamely^ rosz akarója tüntette el, alapos gyanú oknak nem tekinthető. „S mert, valamint azt hogy vádlott gyakran járt vadászni, sőt egyszer nyulat is hozott; valamint azt is, hogy a lakában talált fegyver Sebjanits István agyonlövetése előtt jó karban volt, s csak másnap rontotta el vádlott, szinte egyedül a neje állítja ; holott a községi bíró vallomása szerint nincs senki a faiban, ki vádlottat valaha vadászni, vagy lőni látta volna; a fegyver haszonvehetetlenné tételének idejét illetőleg pedig maga a XXII sz. a. szakértői vélemény ellenmondó értelme sem nyújt birói megállapodásra kellően biztos alapot. „Mert végre néhai Sebjanits István, a községbiró vallomásából, de magából az agyonlövetését megelőző kocsmai jelenetből is láthatólag, mint indulatos, goromba és garázda embernek számos ellensége lehetvén — egyátalán nincs kizárva annak lehetősége, hogy őt más lőtte agyon. „Mind ezeknélfogva az alanyi tény álladék törvényszerüleg megállapitható nem lévén" stb. stb. (1878 május 20. — 3055 sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A végrehajtási cselekmény megtámadására^ végrehajtatott s végrehajtást szenvedőn kivül, a jelzálogos s egyébb hitelezők csah a per rend által megengedett esetekben élhetnek önálló jogosultsággal. A hitelezők egymás elleni oly határtalan felebviteli jog gyakorolhatására, melynélfogva a végrehajtató hitelező a végrehajtást szenvedd teljes jogaiba lépve, a más hitelező javára elrendelt végrehajtás anyagi törvényszerűségét megtámadhatná., a magyar perrendben semmi alap sem létezik. Kammermayer szül. Haris Gizella és Diesti er János — Kammermayer K. e két rendbeli 10500 for. iránt perelvén s ez befejeztetvén, alperes e. a végrehaltás elrendeltetett, mi 1S78 febr. 13-án megkeresett pestvidéki jbíróság által foganatositatott. A végreh. cselekvény e. Blau Zsigmond s Laczkó Adolf fel ül foglal tatók sem. p a n a s z t adtak be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a végrehajtási cselekmény megtámadására rendszerint csak a végrehrjtató s végrehajtást szenvedő felek jogositvák; ezutóbbiaknak jelzálogos, vagy a végrehajtáshoz jogosított hitélezói pedig ily cselekmény ellen csak a perrendben határozottan megengedett esetek46*