Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 45. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

178 delve lett, igazságtalan, avagy képviseltje mások jogainak kijátszását czélozza. Módositassék az ü. r. t. 58-dik §-a olyképen, hogy az ügyvédi dijjegyzék az illetékes perbíróság előtt jegyzőkönyvi tárgyalás utján legyen érvényesíthető. Módositassék az ü. r. t. 44. 46. 48. és 66-dik §§-a olyképpen, hogy az ezen §§-okban részletezett vétségek első sorban a kamarák fegyelmi bírósága által Ítéltessenek meg, s csak is a mennyiben a vizsgálat folyama fenyítő esetet tüntetne elő, tétessék át a vizsgálat az illető királyi bírósághoz. Egyszer üsittessék az ü. r. t. !)-dik fejezetében előirt helytelenül hosszadalmas fegyelmi eljárási módozat korlátoztassék jelesül a panaszlottnak föllebbezési joga, esak is a vád alá helyezési határozatnak és végitélet hozatala esetére. Változtassék meg az ü. r. t. 94-dik §-a olyképpen, hogy a panasz alaptalansága esetében lehetővé tétessék, hogy az ügyvéd sértett jogainak minden körülmények közt, és pedig, a kamara fegyelmi bíróságának fóruma előtt, és általa, elégtétel szereztessék. Ismételve fölszóllalunk az ü r. t. 105. §. a) pontjának világosabb szövegezése, és a kamarák közti póstadij ugy bélyegmentesség engedélyezése végett, és óhajunknak adunk újból kifejezést, hogy a nm. IgazságügyMinisteriumhoz intézett, föntebb jelzett fölterjesztéseink érdemleges elintézést nyerjenek. Az igazságszolgáltatást illetőleg ujabbakat, mint a mult években jelentetteket alig hozhatunk föl, mert fölterjesztéseinknek foganatja nem lévén, a régi hiányokban változás nem történt; ha valamely változást registrálhatunk, ez csak abban foglaltatik, hogy a járásbíróságnál a viszonyok már is teljesen türhetlenekké váltak, hogy az ügyvéd csak borzalommal vállalhatja el a fö lper esnek ügyét, mert a tárgyalási határnapok a keresetekre hónapokra tűzetnek ki; megesik, hogy közbenszólló végzések is 6 —8 hó leforgása után hozatnak csak meg, s nem ritka eset, hogy a rendes perben sokkal gyorsabban jutunk végitélethez; az expediálandó darabok halomban feküsznek kiadatlanul, s alig képzelhető gyors kiadmányozás, ha az ügyvéd nem teljesítteti a másolásokat, saját személyzete által; mindezen hiányoknak fő okát abban látjuk, hogy a járásbirósági helyiségek a czélnak valamint a bíróság tekintélyének sehogyansem felelnek meg, továbbá az irodai személyzet elégtelenségében ; ez irányban több izben tettünk és pedig részletezett fölterjesztéseket, azonban eredménytelenül, már pedig mig ezen hiányok orvosolva nem lesznek, a törvény szellemébeni sommás eljárásról szó sem lehet, s ama eljárás, melyben mi részesülni kénytelenittetünk, csak iróniából nevezhető el sommásnak. (Vége köv.) Büntetőjogi csat. Inasits János gyilkossággal vádoltatván s btin perbe fogatatván , végtárgyalás befejeztével az eljárt szombathelyi tszék 1877. nov. 29. 2184. sz. a. következő Ítéletet hozott : „Az 1876. május 17. óta vizsgálati fogságban letartóztatott Inasits János 26 éves, nős, csekély vagyonú vádlott , az emberölés bűntényében, elkövetve azáltal, hogy 1*576. május 14. éjjel Sebpanits István korcsmárost az ablakon keresztül agyonlőtte, bűnösnek kimondatik s az ítélet jogerőre emelkedésétől 10 évi börtönre ítéltetik stb. stb. Indokokí A vádbeli bűntény, mely tárgyi tény álladók tekintetében kellően begyőzetett, emberölésnek volt minősítendő; mert az előre eltökélt gonosz szándék indoka jelen esetben, — tekintve, hogy a vádlotton történt sértés nem olynemü, mely lélektani szempontból, halálos elégtételre ösztönözheté — ki nem magyarázható; s mert vádlott a tettet megelőzőleg a korcsmában mulatván, boros állapotában magát olymódon, a mint az a gyilkosság fogalmához megkívántatik, t. i. öntudatosan el sem határozhatta. E mellett szól azon körülmény, hogy a használt öldöklő szerek, kisebb nagyságú ólonidarabok, gyilkosságra csak feltételesen alkalmasak. Az emberölésben pedig bűnösnek volt kimondandó, s mint ilyen, konok tagadása, a bűnjel hasznavehetetlenné tétele által nyilvánult furfangossága, a tett orozva elkövetése — mint súlyosító; — másrészről fedhetlen előélete, alacsony fokú műveltsége, bosszúra ingerelt állapota, s különösen részegvolta miut enyhítő körülmények figyelembe vételével, az ítéleti börtönbüntetésre stb. volt elitélendő. Mert azon körülmények, hogy a tett elkövetés napján a tüskei korcsmában mulatván, midőn onnan Grubits F. társával a korcsmáros által kidobatott — Kovasetz Ilona hit alatti vallomása szerint kését elővette s a korcsmárost megöléssel fenyegette; hogy nejének Kolman Rozáliának vallomása szerint, melynek pedig minthogy minden kerülménynyel összevág, teljes hitel adandó, — vádlott alkonyatkor haza menvén, némi időzés után fegyverét magához vette, s nejének tett azon nyilatkozat után : hogy a korcsmárost agyonlövi — eltávozott; viszszajövén pedig, neki elmondta, hogy a tettet véghez vitte; továbbá lőfegyverét másnap padlásra vivén, annak ravaszát s lőkupját erőszakosan letörte s azt használhatlanná tette; pedig neje vallomása szerint előző héten is vadászott, s ör.Inasits János, Emerits, s Grubits F. vallomása szerint több izben vadászván, fegyverének jónak kellett lennie; továbbá, hogy ezen tanuk szerint épen a tettet követő napon a fegyvert padlásra felvivén, ott zörgött s kalapált s ekkot ör. Inasits fogót is látott nála; hogy a szakértők szerint a fegyver erőszakkal tétetett használhatlanná; hogy vádlott azon vallomása mikép a fegyvert már romlott állapotban s ugy találta, neje s ör. Inasits vallomásával megczáfoltatik; hogy neje vallomásaként Sebjanits Istváu megöletését előző héten, a bűnjelül szolgálóhoz hasonló ólomdarabokat vágott, ilyeket többször zsebében vagy a ládában is tartott; hogy a vágott ólom később, a ház kutatásnál elő nem került; hogy saját vallomásaként a honvédségtől 4 ólom golyót vitt haza melyeknek hova fordítását igazolni nem tudja, — miután azon állitása, hogy azokból ólmos botot öntött, nejének s Grubitsnek, kik azt sohsem látták, vallomásával s a házkutatási jkönyvvel szemben, figyelembe nem jöhet; sőt inkább azon ellentétes állitásai, miszerint előbb a botot csak ólommal czifrázottnak, később ólomgombbal ellátottnak s a bot fa részét egy asztalos által készítettnek mondá, jóllehet az asztalost megnevezni nem tudta, — azt engedik következtetni, mikép az ólombot történetét csak kibúvóul s netáni esélyekre mentő deszkául hozza fel; végül még külső fellépése, mely szerint nejének szemébe sem mert nézni, hogy világos tényeket is tagadásba vett, hogy vallomása habozó s bizonytalan — makacs tagadása ellenében — kétségtelenné teszik, hogy csak-