Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 43. szám

Budapest, 1878. péntek, június 7. 43. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Bérbeadó felelősége az elmaradt szolgalmányokért. — Keresk. döatv. — Sammitőszéki döirtv. Jogeset. A bérbeadó kincstár s telepitvényesei közöli, a bérlök befolyása nélkül létesült váltsági szerződések folytán, a bérlemény egy része, a terményben szolgalmányok, a szerződésileg biztositolt évenkinti bevételből elvonatván, a bérbeadó annak megfelelő értéket tartozik megtéríteni, ami azáltal az évi jövedelemből eleset/. Kovács Ágoston n. becskereki ügyvéd mint perügyelő által képviselt Bo g danovics Vilibald és Virgil csődtömege — a párdányi kir. kincstári uradalom e. 1875. aug. 9-én a n. becskereki tszék előtt 203,488 for. 8'/2 kr. elvont haszon fizetésére pert indított. Bogdanovits Vilibald s Virgil A. egyesség és B szerződés szerint a párdányi uradalomhoz tartozó államjavakat 1851 évtől 18 74 ig 32000 f. évi bér mellett haszonbérben birták. A B. szerződés szerint jogositva voltak a párkányi uradalomhoz tartozó Jánosföld, O regfalu, Újvár és Ó Telek községek által a telepi tési szerződések értelmében teljesítendő szolgálmányokat bevételezni, s azokat 1866 évig tényleg be is szedték; azonban azoktól 1867 — illetőleg 1869 tői kezdve elestek azért, mivel a kincstár — a bérlők kihalgatása s hozzájárulása nélkül, — azon községekkel megváltási szerződésekre lépvén, azon időtől a községek sem pénz — sem terméuybeli tartozásokat ki nem szolgáltattak, — sem a gyalog napszámos s hosszú fuvart nem teljesítették. — A bérlők ennek folytán, midőn 1869-ben a bérhátralékokért bepereltettek, már akkor érvényesíteni kívánták ellenkövetelésüket, de külön perutra utasitattak — a bérhátralékban s lejárattoli kamataiban elmarasztaltatván. 187 5 évben Bogdánovitstestvérek e. csődnyittatott; tehát erre szált át követelési joguk is, habár arra 107,321 for. erejéig Bogdanovits Leopoldine és Vazul végreh. zálogjogot nyertek. A tszék 1*77. jun. 16. — 4853 sz. a. következő Ítéletet hozott: „Alperes párdányi kir. kincstári uradalom tartozik felperes csődtömegnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a jánosfüldi, óteleki, örögfalui és újvári telepitvényes községek által örökváltsági díjul lefizetétt 195,399 for. 724/6 kr tőke után járó 6°/0 törvényes kamatait pedig 1867, 1868, 1869, 1870, 1*71, 1872, 1873 és 1874 évekre, a minden évre eső: 11,723 frt. 98 krnyi összeget, vagyis összesen 93,791 frt 7 6 krnyi tőkét, és ezen utóbbi összeg mint tőke után a kereset meginditása napjától, azaz 1875 évi augusztus 9-től járó 6°/p kamatot, mindazonáltal az ezen követelésre Bogdanovich Stojánovits Leopoldine és Stojánovits Vazul által eszközlött végrehajtási jog érintetlenül hagyásával — megfizetni, — s ily értelemben a felperesi kereset megállapitatván, illetve módositattván, felperes a többi kereset részeivel elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntetetnek felperesi ügyvéd munka dija 300 ft-ban a csődtömeg irányában megállapíttatik. Indokok: „Felperes a keresethez A. és B. alatti okmányokkal begyőzte miszerint vagyonbukott Bogdánovich Vilibald és Bogdanovich Virgil egyrészről, másrészről pedig az alperesi uradalom közt oly egyesség létesíttetett, mely alapján vagyonbukottaknak a jánosfüldi, örögfalui, óteleki és újvári telepményes községek által C. D. E. és F. alatti okmányokban körülirt szolgálmányok 1854 évtől, 1874 év lejaratáig élvezetre átengedtetnek, — alperes részéről ezen tény nem tagadtatván, — de az sem tagadtatott, hogy Bogdanovich Vilibald és Virgil a szolgálmányokat egész 1S66 év végéig jogosan és háboritlanul élvezték, a midőn bekövetkezett a mondott telepvényes községeknek megváltása, és ennek fordultával az örökváltsági dij alperes javára lefizettetvén, az igy elesett szolgalmányok az addig jogosan élvezőktől el vonattak, és hogy ezen megszűnt haszon miatt Bogdanovich Virgil és Vilibald kármentesítve lettek volna, azt maga alperes sem állítja; s jólehet a törvény által rendelt megváltás létesitáse után alperes nem volt és nemis lehetett köteles a szolgálmányok kiadására, mindazonáltal tartozott alperes, az A és B. alatti okmányok kötelezettsége értelmében, Bogdanonovich Vilibald és Virgilt az elvont hasznok iránt kielégíteni, mert ha való is, hogy a tőke az alperest megilleti az is való, hogy a tőkének jövedelmei, melyek 1874 év végéig mások használatára engedtettek át, ettől a jogosultak nem foszthatók meg; ennek alapján tehát az elvont haszon az örökváltsági dijj után járó 6°/0 kamattal pótoltatván a jelen keresetnek követelése megállapítandó, és az elvont haszon ezen évekre felszámitandó volt azért; mert kétséget sem szenved, hogy az örökváltsági dij, megállapításánál alapjául vétessenek az időszerint bíróilag felbecsült szolgálmányok, minek ellenében a felperesileg keresetben egyoldalulag eszközolt felszámitás figyelembe nem vétethetett — Ezen tehát megállapított, illetve módosított, s együttesen az elvont évek után összeszámított. 73,791 frt 7ü kr. tőke összeg után a törvényes 6°/g-nyi kamat, csak a kereset meginditása napjától ítéltetett meg mert a kamat kikötve nem lévén alperes nem szolgáltatott akadályt, hogy a kereset meg ne inditassék, — a felperes kereseti joga, az érintett követelésének módositásával, a csődtörvény s nevezeteeen annak 117. §-a világos rendelete értelmében állapíttatott meg, mert a csődhitelezők képviselve jelen kereset által nemcsak összes bukottak vagyonait, hanem bármi jogaikat, és azon pereket is, melyek bukottakat szenvedőleg illették, vagy illetik, bármikor, és még a csőd lefolyta után is elsajátíthatják, magukévá tehetik. — A mi végre Bogdanovich Stojánovits Leopoldine és Stojánovits Vazul végrehajtási ügyét illeti, — ezen jogkérdés érintetlenül hagyatott, 43